Antal Áron

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antal Áron
Született1881. október 20.
Csíkdánfalva
Elhunyt1966. április 28. (84 évesen)
Csíktaploca
Állampolgársága
Foglalkozásaíró,
történész
SablonWikidataSegítség

Antal Áron (Csíkdánfalva, 1881. október 20.Csíktaploca, 1966. április 28.) romániai magyar író, történész.

Élete[szerkesztés]

Csíksomlyón kezdte tanulmányait, majd Budapesten és Kolozsváron folytatta. 1908-ban latin-magyar szakos tanári oklevelet szerzett. Ezt követően Székelyudvarhelyen, Brassóban és Csíksomlyón, majd 1910-től Csíkszeredában, a római katolikus gimnáziumban (ma Márton Áron Főgimnázium) tanított, egészen nyugdíjba vonulásáig, 1943-ig. Az első világháborúban besorozták katonának.

A két világháború közti időszakban cikkeket írt különböző székelyföldi újságokba, elbeszélései is jelentek meg. Megírta Imets Fülöp Jákó életrajzát, aki a moldvai csángók kutatója volt. 1940-ben ő volt annak a csíkszeredai küldöttségnek a vezetője, amely fogadta Horthy Miklóst és a magyar honvédeket. Sógora volt Vajna Gábornak, aki 1944-ben a Szálasi-kormányban belügyminiszter lett. Antal Áron 1966-ban hunyt el, a csíktaplocai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A török diák (Kolozsvár, 1926)
  • Köderdő mellől (Kolozsvár, 1943)
  • A pásztorbükki leány (Egy ballada feldolgozása Báthory András haláláról)
  • Munkatársa volt a Székelyföld és székely nagyjaink című mű I. kötetének, amelyben Csík vármegye történetéről értekezett.

Források[szerkesztés]