Alekszej Alekszejevics Bruszilov

Alekszej Alekszejevics Bruszilov
Született	1853. augusztus 19. Tiflisz
Meghalt	1926. március 17. (72 évesen) Moszkva
Sírhely	Novogyevicsij-kolostor
Állampolgársága	orosz szovjet
Nemzetisége	orosz
Fegyvernem	lovasság
Szolgálati ideje	1872—1924
Rendfokozata	lovassági tábornok
Csatái	Bruszilov-offenzíva (1916)
Kitüntetései	Order of Saint Anna, 1st class Order of Saint Stanislaus, 3rd class Order of Saint Anna, 3rd class Order of Saint Stanislaus, 2nd class Order of Saint Anna, 2nd class Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata Order of noble Bukhara Szent Vlagyimir-rend 3. fokozata Order of Saint Stanislaus, 1st class Order of St. Vladimir, 2nd class Order of St. George, 4th class Order of St. George, 3rd class Fehér Sas-rend Gold Sword for Bravery Gold Sword for Bravery Nap- és oroszlán-rend a francia Becsületrend tisztje Vörös Sas-rend 2. osztály Order of Military Merit grand officer of the Order of the Crown of Italy Nap- és oroszlán-rend a francia Becsületrend parancsnoka Szent Sándor Rend a francia Becsületrend főtisztje Hadiérem Order of St. Anne 3rd class with swords and bow Order of Saint Stanislaus, 2nd class with swords Order of Saint Stanislaus (House of Romanov) Vörös Sas-rend Order of the Lion and the Sun First class Knight of the Order of the Lion and the Sun Szent Szaniszló-érdemrend
Halál oka	tüdőgyulladás
Gyermekei	Aleksei Brusilov
Szülei	Aleksey Brusilov
Iskolái	Page Corps
Alekszej Alekszejevics Bruszilov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszej Alekszejevics Bruszilov témájú médiaállományokat.

Alekszej Alekszejevics Bruszilov (oroszul: Алексей Алексеевич Брусилов) (Tiflisz, Grúzia, 1853. augusztus 19. (az új Gergely-naptár szerint augusztus 31.) – Moszkva, 1926. március 17.), az orosz cári haderő tisztje, lovassági tábornok, első világháborús hadvezér. Újszerű taktikai eljárásai a legsikeresebb orosz harctéri parancsnokká tették. Neve az általa irányított 1916-os Bruszilov-offenzíva révén vált széleskörűen ismertté. Az 1917-es februári forradalom után az Ideiglenes Kormány az Orosz Birodalom hadseregének főparancsnokává nevezte ki, a Kerenszkij-offenzíva kudarca után leváltották.

Élete

Származása, pályája az első világháborúig

Alekszej Bruszilov az Orosz Birodalomhoz tartozó Grúzia fővárosában, Tifliszben született (ma: Tbiliszi). Édesapja orosz, édesanyja lengyel nemzetiségű volt. Apja a cári hadsereg tábornoka volt. 1867. június 27-én megkezdte tanulmányait a nemesi osztály fiainak oktatására létesült Birodalmi Hadapród-Kollégium (oroszul: Pazseszkij Korpusz, Пажеский корпус, Apród Hadtest) egyik, tisztképzésra szakosodott osztályában. Zászlósként belépett a Birodalmi Hadseregbe, szolgálatát a tveri 15. (később 43.) dragonyos ezredben kezdte. 1872-re főhadnagyi rangban az ezredparancsnok adjutánsa lett, 1877. október 29-én törzskapitánnyá léptették elő.

Ezredével részt vett 1877–1878-as orosz–török háborúban. A kaukázusi fronton harcolt, kitüntette magát Ardahan és Kars bevételénél, ezért megkapta a 3. osztályú Szent Anna-rendet a kardokkal és koszorúval, valamint a 2. osztályú Szent Szaniszló-rendet a kardokkal.

1881-ben a szentpétervári lovastiszti akadémia docense, 1893-ban a dragonyos fegyvernem vezető oktatója lett. 1898-ban az akadémia helyettes parancsnokává nevezték ki. 1900-ban vezérőrnaggyá léptették elő. 1902-ben az akadémia parancsnokává nevezték ki.

1906-ban a 2. lovas gárdahadosztály parancsnokává, 1909-ben a 14. hadtest parancsnokává nevezték ki. 1912-ben lovassági tábornokká léptették elő, és kinevezték a varsói katonai körzet helyettes parancsnokává.

• 
  A.A. Bruszilov tábornok
• 
  Bruszilov tábornok a gárda díszegyenruhájában
• 
  A Bruszilov-offenzíva
  (orosz térkép)
• 
  A Bruszilov-offenzíva (angolszász térkép)

Az első világháborúban

Galícia, 1914–1915

Az első világháború kezdetén Bruszilov tábornokot az orosz 8. hadsereg parancsnokságával bízták meg. Jelentős szerepe volt az 1914-es második lembergi csatában elért orosz győzelemben. Hadserege november 20-án a Keleti-Beszkidekben elfoglalta a Lupkovi-hágót, ezzel súlyosan fenyegette a Kárpátok védelmét. December 3-án a Monarchia hadvezetése, kihasználva a Bruszilov 8. hadserege és a Ruzszkij tábornok 3. hadserege közötti rést, Limanowánál áttörte az orosz frontot, és felmentette a Kárpátokat. 1914–1915 telén és 1915 áprilisában a 8. hadsereg véres harcokat folytatott a hágók birtoklásáért. 1915. április 10-én Bruszilovot a főparancsnokság főszárnysegédjévé (Generaladjutant) nevezték ki.

A Bruszilov-offenzíva

1916 márciusában Ivanov tábornoktól átvette az orosz Délnyugati Front főparancsnokságát. Ez a frontszakasz a központi hatalmak keleti frontjának déli, galíciai szakaszát jelentette, amely a Pripjaty folyótól húzódott lefelé Bukovináig és a román–magyar határig. Négy hadsereg tartozott a keze alá. 1916 tavaszán a nyugati fronton folyt a csata Verdunért. A nyugati szövetségesek követelték a cártól, hogy Verdun tehermentesítésére indítson támadást keleten. Az április 14-i haditanácson a három orosz frontparancsnok közül csak Bruszilov jelezte, hogy kész támadást indítani annak ellenére, hogy frontszakaszán az orosz csapatok nem voltak létszámfölényben az osztrák–magyar erőkkel szemben. Bruszilov előzőleg sokat tanulmányozta a lövészárokrendszerek és erődített sáncok elleni hatékony támadás lehetőségét, és úgy döntött, széles fronton, több egyidejű koncentrált támadást indít, ami megakadályozza az ellenséget, hogy a kritikus pontokra gyors erősítést mozgasson más helyről.

1916. június 4-én Bruszilov nagy erejű, nem várt támadást indított a Monarchia vonalai ellen. A támadás József Ferdinánd főherceg 4. hadseregét, Böhm-Ermolli tábornok 2. hadseregét és Pflanzer-Baltin tábornok 7. hadseregét érte. A német Déli Hadsereg parancsnokának, Bothmer tábornoknak vegyes hadteste Stanislau és Lemberg közötti frontszakaszon meg tudta tartani állásait, az osztrák–magyar frontszakaszokon az oroszok mindenütt áttörtek, a 4. és 7. hadsereg felbomlott, június közepére szabaddá vált az út az oroszok előtt Lemberg és a Kárpátok hágói felé. A frontok áttörésekor Bruszilov új taktikai módszereket alkalmazott. Az arcvonalat előrevonta, a senki földjét a szokásos másfél kilométerről 100 méteresre szűkítette. Az addigi hadviselésben a támadásokat hosszan tartó tüzérségi előkészítés vezette be, amelynek megszűnése után, messziről indult meg a gyalogos támadás. Bruszilov a rohamokat gyors, jól célzott ágyútűzzel vezette be, ezzel egyidejűleg, meglepetésszerűen közelről indult el a gyalogos támadás, amelyet a jól vezetett tüzérségi tűz folyamatosan tovább kísért. Bruszilov felhagyott a sáncrendszerek ellen vezetett tömegtámadásokkal, ehelyett az ellenséges vonalak gyenge pontjait rohamegységek koncentrált támadásaival törte át, és ezeken át ért el mélységi behatolást. Ezt a harcmodort Bruszilov már korábban is sikerrel alkalmazta saját lucki frontszakaszán, a 8. hadsereg parancsnokaként.

A Bruszilov-offenzíva tehermentesítette a nyugati fronton Verdunt védelmező francia haderőt. Július elejétől az antant a Somme folyónál ellentámadásba ment, amely megakadályozta a jelentősebb német csapatátcsoportosítást a keleti frontra. A Monarchiának félbe kellett szakítania a sikeresen indult dél-tiroli offenzívát, az olaszok augusztus elején meg tudták indítani a hatodik isonzói csatát, amelyben elfoglalták Görz városát. A központi hatalmak mindhárom fő fronton védekezésbe szorultak. A Bruszilov-offenzíva első heteiben az oroszok közel 300 000 hadifoglyot ejtettek, a Monarchia további embervesztesége halottakban, sebesültekben további 200 000 fő volt. A központi hatalmak a világháború addigi legjelentősebb területveszteségét szenvedték el (25 000 km²). Az orosz hadsereg visszafoglalta Czernowitzot, Kelet-Bukovinát és a fontos kárpáti hágókhoz vezető utakat is. A Bruszilov-offenzíva sikere augusztusban Romániát is felbátorította a hadbalépésre. Az osztrák–magyar haderő masszív német támogatásra szorult, és a következő hetek során véres csaták során, súlyos veszteségek árán sikerült a keleti frontot 1916 szeptember végére ismét stabilizálni. A Monarchia hadereje az összeomlás szélére jutott, a világháború végéig már nem is volt képes újabb önálló hadműveletre, haderejének irányítását fokozatosan a németek vették át. A Bruszilov-offenzíva során az oroszok egymillió katonát veszítettek, a Monarchia ugyanennyit, a németek kb. 350 000-et. Egyes orosz történetírók szerint ez a hatalmas emberveszteség egyik kiváltója lett az 1917. februári orosz forradalomnak.

A sikeres hadműveletért Bruszilov tábornok 1916. július 20-án megkapta a legmagasabb orosz katonai kitüntetést, a Szent György-keresztet, és az ehhez járó, gyémántokkal kirakott díszkardot, „Szent György fegyverét” (Георгиевское оружие).

Bruszilov tábornok 1917-ben

Forradalmak és polgárháború

Az oroszországi forradalmi nyugtalanság kitörésekor Bruszilov tábornok is azokhoz csatlakozott, akik a cár lemondását tartották szükségesnek. 1917. március 13-án (a Julián naptár szerint március 1-jén) táviratot küldött II. Miklós cárnak, amelyben kérte az uralkodót, hogy köszönjön le, és Mihail Alekszandrovics nagyherceget nevezze ki régenssé. Miklós cár 1917. március 15-én (a Julián naptár szerint március 3-án) valóban lemondott. Május 22-én Kerenszkij, az Ideiglenes Kormány hadügyminisztere Bruszilov tábornokot nevezte ki az orosz haderő főparancsnokává, Alekszejev tábornok helyére. Már május 23-án tervet dolgozott ki „önkéntes forradalmi zászlóaljak szervezésére”. Az egymással harcoló politikai csoportok között azonban egyedül maradt. A júliusi szentpétervári zavargások során figyelmeztette Kerenszkijt a bolsevik puccs veszélyére, ennek elhárítására nyomatékosan javasolta a kronstadti hadikikötő lövetését (de ez nem történt meg). Az 1917. július elején indított Kerenszkij-offenzíva kudarca nyomán vetélytársai a forradalom árulójának kiáltották ki. Július 31-én (18-án) leváltották, helyére Kornyilov tábornokot nevezték ki.

Bruszilov elutasította az októberi forradalom révén hatalomra került bolsevik rendszert. Nem vállalt beosztást a Trockij által sebtében megszervezett Vörös Hadseregben, de nem csatlakozott az ellene gyors ütemben megszerveződő erőszakos ellenzéki mozgalmakhoz, sem a fehérgárdistákhoz. Nem értett egyet a bolsevikok hatalmával, de úgy látta, a radikális diktatúra erősítheti az államot és helyreállíthatja Nagy-Oroszországot. A Vörös Hadsereg későbbi polgárháborús győzelmei igazolhatták reményeit: a bolsevikok katonai erőszakkal megakadályozták a peremvidékek elszakadását, az Orosz Birodalom szétesését. A moszkvai központi kormányzat korlátlan hatalmat szerzett. Ezek a fejlemények Bruszilov tábornokban, a Nagy-Oroszország hívében megérlelhette a Vörös Hadsereghez való csatlakozás gondolatát. Bár szimpatizált a fehérek ügyével, de azt aktívan nem támogatta, mert úgy látta, a külföldi intervenciósokkal való szövetségük a Birodalom szétforgácsolását eredményezi.

1919-ben az oroszországi polgárháború során az Orjolnál vívott harcokban elesett egyetlen fia, Alekszej, a Vörös Hadsereg tisztje. Bruszilov tábornokot élete végéig nyomasztotta és lelkiismeret-furdalással töltötte el fiának elvesztése, mivel Alekszej csak azért lépett be a Vörös Hadseregbe, hogy harctéri szolgálatban érdemeket szerezve megóvja édesapját, a volt cári tábornokot a mindenkire gyanakvó bolsevik rendszer megtorlásától.

1920. május 2-án maga Bruszilov is belépett a Vörös Hadseregbe (nem tudható, hogy önként-e vagy közvetett kényszer hatására). A legfelső haderő-főparancsnokság különleges tanácsának elnöki tisztségét kapta meg. Mint tapasztalt lovassági parancsnok, katonai elméleti alapvetést dolgozott ki Bugyonnij tábornok „Vörös Lovashadserege” számára.

1920 végére a Vörös Hadsereg felülkerekedett, november 16-án Vrangel tábornok krími veresége nyomán az utolsó fehér hadsereg is kiszorult Szovjet-Oroszországból. Bruszilov ekkor aláírt és kiadott egy felhívást, amelyben amnesztiát ígért minden fehér tisztnek, aki beáll a Vörös Hadseregbe. Remélte, hogy így sok régi bajtársa életét megmentheti. Több száz volt cári gárdatiszt jelentkezett a felhívásra, de Trockij valamennyiüket agyonlövette, Bruszilov felháborodott tiltakozása ellenére. Ennek ellenére részt vett az 1919–21-es lengyel–szovjet háborúban, mert orosz hazafiként kötelességének tartotta a lengyel támadók elleni fellépést, bár nem kapott jelentősebb harctéri parancsnoki beosztást.

Utolsó évei

Bruszilov sírja a moszkvai Novogyevicsi temetőben

1921–23 között a lovassági fegyvernem ügyeinek felelőseként dolgozott, mint a ménesek és a lótenyésztés katonai főfelügyelője, 1923–24 között mint a Munkás-paraszt Vörös Hadsereg lovasságának főfelügyelője. 71 éves korában, 1924-ben nyugdíjba vonult. 1924. március 15-én a Forradalmi Katonatanács tagjává választották. Az első világháború legsikeresebb orosz tábornoka igen szegényes körülmények között élt betegeskedő feleségével egy moszkvai társbérletben, amit egy másik házaspárral kellett megosztania.

1926-ban Moszkvában halt meg, szívbénulás következtében. Tisztes állami temetést kapott, a moszkvai Novogyevicsi temetőben helyezték örök nyugalomra. A szertartáson igen sokan vettek részt az átalakuló társadalom mindkét csoportjából: A régi Orosz Birodalmat az egyházi személyek és a polgárság megmaradt tagjai képviselték, az új Szovjet-Oroszországot a bolsevik államhatalom funkcionáriusai és a Vörös Hadsereg tisztjei. Mindkét korszak jelképei szerepeltek a temetésen. Felesége később úgy emlékezett meg az eseményről, mint ahol „az új világ temette a régit”.

Személyének értékelése

Sir Bernard Montgomery brit tábornagy Bruszilov tábornokot az első világháború hét legkiválóbb harctéri parancsnoka közé sorolta: Falkenhayn, Ludendorff, Musztafa Kemál, Plumer, Monash és Allenby tábornokok mellett.

Művei

• Мои воспоминания (Visszaemlékezéseim), Vojenyizdat kiadó, Moszkva, 1963, szerk: P.A. Zsilina. (későbbi kiadások 1983., 1990.
  • Magyar nyelvű kiadás: A cár árnyékában (fordította: S. Nyirő József, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1986) ISBN 963-326-698-X
  • Német nyelvű kiadás: Meine Erinnerungen, Berlin, Militärverlag der DDR, 1988.
  • Angol nyelvű kiadás: A Soldier's Note-Book, 1914–1918, Westport, CT, Greenwood Press, 1971 (ISBN 0837150035).

Irodalom

• Julier Ferenc: 1914–1918. A világháború magyar szemmel, Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1933 [1]
• Galántai József: Magyarország az első világháborúban, Korona, Budapest, 2001
• Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon, Scolar, Budapest, 2003
• Залесский К.А. : Кто был кто во первой мировой войне. Союзники Германии. (Zalesszkij K.A.: Ki kicsoda az első világháborúban. Németország szövetségesei), Moszkva, 2003
• Sir Peter Bark: „The Last Days of the Russian Monarchy – Nicholas II at Army Headquarters”, Russian Review, Vol. 16, No. 3. (1957), pp. 35–44.
• Stephen Brown: "[Review:] Красная звезда или крест? Жизнь и судьба генерала Брусилова (The Red Star or the Cross? Life and Fate of General Brusilov) by Ю.В. Соколов", Slavic Review, Vol. 54, No. 4. (1995), pp. 1087–1088
• Robert S. Feldman: „The Russian General Staff and the June 1917 Offensive”, Soviet Studies, Vol. 19, No. 4. (1968), pp. 526–543.
• David R. Jones: „The Officers and the October Revolution”, Soviet Studies, Vol. 28, No. 2. (1976), pp. 207–223.
• A.M. Nyikolajev: „The February Revolution and the Russian Army”, Russian Review, Vol. 6, No. 1. (1946), pp. 17–25.
• Allan Wildman: „The February Revolution in the Russian Army”, Soviet Studies, Vol. 22, No. 1. (1970), pp. 3–23.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszej Alekszejevics Bruszilov témájú médiaállományokat.

• [2] Részletes életrajza az orosz HRONOSZ történelmi honlapon (oroszul).
• [3] Rövid életrajza (angolul).
• [4] A Bruszilov-offenzíváról (angolul).
• [5] és [6]: Életrajza az Encyclopædia Britannica online lexikonban (angolul).
• [7] Életrajza, parancsnoki működése (angolul).