A fejedelem
| A fejedelem | |
 | |
| A fejedelem 1550-es kiadásának címlapja | |
| Szerző | Niccolò Machiavelli |
| Eredeti cím | Il Principe |
| Nyelv | olasz (toszkán dialektusban) |
| Műfaj | politikai tanulmány |
| Következő | Értekezések Titus Livius római történeteinek első tíz könyve fölött |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | 1532 |
| Külső hivatkozások | |
| A könyv a MEK-ben | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A fejedelem témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Niccolò Machiavelli hírnevét elsősorban az A Fejedelem (eredetileg olaszul Il Principe) című politikai, államelméleti tanulmányának köszönheti, amelyet 1513 körül írt, de csak 1532-ben adták ki, halála után 5 évvel.
Összefoglalás[szerkesztés]
A mű tulajdonképpen egy királytükör, ami a következő központi kérdéssel foglalkozik: hogyan tudja egy uralkodó vagy uralkodásra készülő fejedelem a lehető legerősebb kormányt (kormányzást) létrehozni és megtartani – azaz, hogyan tegyen szert hatalomra és tartsa azt meg. Machiavelli műve szerint az erkölcsi elveket teljesen alá kell rendelni a célszerűség, a cél elérése által és érdekében diktált szempontoknak, amiből következik, hogy a világ a fejedelem szemében nem változik; a benne élő emberek sem rosszabbak, sem jobbak nem lesznek az idők folyamán. A fejedelem dolga, hogy ezekkel az emberekkel a legjobb eredményeket érje el, de ne foglalkozzon sem a neveltetésükkel, sem a felvilágosításukkal, amely nézet ebben a formában az utilitarianizmus nevű ideológia előfutára.
A szerző először a különböző típusú fejedelemségek hatékony irányításáról ír. A feltételezhetően az uralkodó arisztokrácia sorába tartozó olvasónak elmagyarázza, melyek a legjobb eszközök államuk megszervezésére, fenntartására és megvédésére – mely eszközök között, akárcsak ma, akkoriban is első helyen szerepelt az erőszak és a háború.
Ezek után Machiavelli kitér arra, melyek a fejedelem ideális tulajdonságai. Ebből a felsorolásból a modern vezetéstudományi munkák is szokták idézni.
A hatékony vezető személyiségjegyei a következők:
- legyen kész arra, hogy a „nagy emberek” viselkedését, tetteit utánozza, különösen az ókori Róma kiemelkedő alakjait értve ez alatt – tekintve, hogy a mű a reneszánsz idején született
- legyen képes bemutatni, hogy a kormányzás miért és miképpen szükséges a népjóléthez például azáltal, hogy a gyeplő elengedésével átmenetileg szabad utat enged a csőcseléknek
- foglalkozzék a hadviselés művészetével – de csak az állam fenntartása érdekében
- vegye tudomásul, hogy a kegyetlenségek és a bűn a hatalom és a stabilitás fenntartásának szükséges eszközei
- vagyonát használja fel körültekintően
- legyen elég bölcs ahhoz, hogy csak szükség esetén kérjen tanácsot
Machiavelli műve nem lát kapcsolatot az etika és a politika között, ami sok kortársát zavarta. A fejedelemnek azon kell lennie, hogy könyörületesnek, vallásosnak, becsületesnek és erkölcsösnek lássák. Ám a valóságban a fejedelem kötelességei nem teszik lehetővé semelyik előbb említett erény gyakorlását.
Az utolsó néhány fejezet az itáliai helyzetet tárgyalja a mű születésének idején.
A mű hatása[szerkesztés]
A könyv mindig a katolikus egyház tiltott könyvei között szerepelt (indexes könyvek, latinul Index librorum prohibitorum), mivel a gondolatai szemben álltak Hippói Szent Ágoston politikai tanításaival. A könyv ugyanis kikezdte a katolikus egyház skolasztikus filozófiáját és segített a felvilágosodás világi gondolatainak megformálásában.
Máig vita van arról, hogy a művet a szerző milyen céllal írta, és hogy cinikus vagy inkább szatirikus-e a könyv stílusa. Machiavellit a hazáján kívül mindenesetre ez a műve tette ismertté, amelyet a megjelenésétől kezdve teljesen komolyan vettek, és azonnal számos követője támadt. Rájuk alkalmazták a hírhedt „machiavelliánus” kifejezést. A fejedelem útmutatásaira hivatkozva azután évszázadokig sokan próbálták igazolni embertelen tetteiket. Így például az amerikai kontinens 16. századbeli gyarmatosításának „erkölcsi” alapjaként szolgáltak a könyv nézetei.
A szerző életének kutatói azonban világosan leszögezik, hogy ez a mű egyáltalán nem illeszkedik a jámbor Machiavellinek a még életében megjelent többi munkája sorába. Egyesek ezért úgy látják, hogy a „tanácsok” formájában megírt könyvében a szerző valójában nem tett mást, mint bemutatta korának fejedelmi udvaraiban szerzett keserű tapasztalatait.
Tartalomjegyzék[szerkesztés]
Niccolò Machiavelli Lorenzo de Medicihez
- Hányféle az egyeduralom, és hogyan lehet megszerezni
- Az örökletes egyeduralkodásról
- A vegyes egyeduralkodásról
- Miért nem lázadt fel Darius birodalma, amelyet Sándor elfoglalt, örökösei ellen, Sándor halála után
- Hogyan kell kormányozni azokat a városokat vagy országokat, amelyek maguk szabta törvények szerint éltek, mielőtt elfoglalták volna őket
- Az újkeletű egyeduralmakról, amelyeket fegyver és vitézség árán lehet megszerezni
- A mások fegyverével és szerencséjével szerzett új uralomról
- Azokról, akik gyalázat árán jutnak uralomra
- A polgári egyeduralomról
- Hogyan kell megítélni bármely állam katonai erejét
- Az egyházi uralom alatt lévő államokról
- Hányféle hadsereg van; valamint a zsoldoskatonákról
- A segéd- és vegyes csapatokról; a saját katonaságról
- A fejedelem tennivalói a rendezett hadsereg dolgában
- Tettekről, amelyekért az embert, különösképp pedig a fejedelmet dicsérik, vagy kárhoztatják
- A bőkezűségről és fösvénységről
- A könyörületességről és kegyetlenségről; inkább szeressék-e a fejedelmet, mint féljék; vagy ellenkezőleg, inkább féljék, mint szeressék
- Hogyan tartsa meg a fejedelem az adott szót
- Hogyan kerülje el a megvetést és gyűlöletet
- Hasznosak-e az erődítmények és hasonló dolgok, melyeket a fejedelmek manapság építenek
- Miképp cselekedjék az uralkodó, hogy becsüljék
- A tanácsadókról, akiket a fejedelem maga mellett tart
- Hogyan kell elkerülni a hízelgőket
- Miért veszítették el Itália uralkodói államaikat
- Mit ér a szerencse az emberi dolgokban, s hogyan lehet vele szembeszállni
- Buzdítás Itália elfoglalásra, és a barbárok keze közül való kiszabadítására
Utószó
Híres idézetek[szerkesztés]
Leghíresebb maximáit gyakran idézik, főleg más (szemben álló oldalon álló) politikai vezetők kritikájaként:
- „Jobb, ha félnek tőlem, mintha szeretnének”, bár az nem jobb, ha gyűlölnek, és az sem jobb, ha az erényt és az igazságot valaki szándékosan kerüli, amikor az nem is fenyegeti hatalmát.
Magyarul[szerkesztés]
- Machiavelli Miklós: A' fejedelem; ford. Perlaky Sándor; Trattner-Károlyi Ny., Pest, 1848
- Machiavelli Miklós: A fejedelem; ford. Orbán Dezső; Franklin, Bp., 1906 (Olcsó könyvtár)
- A fejedelem; ford. Lányi Margit, előszó Rodolfo Mosca; Phőnix, Bp., 1939 (Klasszikus írások)
- A fejedelemről / Antimachiavelli / Nagy Frigyes; vál., ford., bev. Juhász Vilmos; Officina, Bp., 1942 (Officina könyvtár)
- A fejedelem; ford., jegyz. Lutter Éva, utószó Kardos Tibor; Magyar Helikon, Bp., 1964
- A fejedelem; ford. Lutter Éva, Karinthy Ferenc, versford. Somlyó György; Magyar Hírlap–Maecenas, Bp., 1993 (Heti klasszikusok)
- A fejedelem; ford., jegyz. Lutter Éva; Helikon Kiadó, Bp., 2015 (Helikon Zsebkönyvek)
Források[szerkesztés]
- Bayer József: A politikai gondolkodás története (Osiris, 2001) ISBN 9633793033
- Machiavelli, Niccolo: Machiavelli művei I-II. (Európa, 1978) ISBN 9630713519
- Paczolay Péter: Államelmélet I. Machiavelli és az államfogalom születése. (Korona, 1998) ISBN 963-9036-58-7
További információk[szerkesztés]
- Il Principe at MetaLibri (PDF eBook)
- A könyv szövege A Magyar Elektronikus Könyvtárban
- Machiavelli – Literatura.hu
