44 Nysa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
44 Nysa
Felfedezése
FelfedezőHermann Mayer Salomon Goldschmidt[1]
Felfedezés ideje1857. május 27.[1]
Felfedezés helyePárizs
NévadóNysa
Ideiglenes név
  • 1977 CE
  • A857 KA
Pályaadatok
Epocha2009. június 18.
(2455000,5 JD)
Aphélium távolsága416 321 746 km
(2,783 CsE)[1]
Perihélium távolsága309 355 978 km
(2,068 CsE)[1]
Fél nagytengely362 838 862 km
(2,425 CsE)[1]
Pálya excentricitása0,147[1]
Orbitális periódus1379,688 nap
3,78 év[1]
Közepes anomália222,527°[1]
Inklináció3,706°[1]
Felszálló csomó hossza131,576°[1]
Perihélium szöge343,031°[1]
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő70,64 km[1]
Tömeg3,7×1017 kg
Átlagos sűrűség2,0 g/cm³
Felszíni gravitáció0,0197 m/s²
Szökési sebesség0,0373 km/s
Forgási periódus6,422 h[1]
Albedó0,546[1]
Színkép típusaE[2]
Abszolút fényesség7,03[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz 44 Nysa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A 44 Nysa egy igen jó fényvisszaverő képességű kisbolygó a kisbolygóövben. Egy kisbolygócsaládnak is névadója. Színképe alapján az E típusú aszteroidák közé tartozik.

Fölfedezése, fizikai tulajdonságai[szerkesztés]

A Nysát H. M. S. Goldschmidt fedezte fel 1857. május 27-én. Nevét a görög mitológiából kapta, Nysa mesés vidékéről.

2002-ben a finn Mikko Kaasalainen és munkatársai 63 fénygörbe fölhasználásával rekonstruálták a Nysa alakját. A fénygörbék az Uppsalai Kisbolygó-Fotometriai Katalógusban szerepeltek az elmúlt évtizedek méréseit összegyűjtve. A 44 Nysa alakja kúpos, amit úgy is lehet értelmezni, hogy kísérője van.

Színképi kapcsolata a 434 Hungaria kisbolygóval[szerkesztés]

Az E típusú színkép együtt jár a nagy fényvisszaverő képességgel a kisbolygók körében. Ezek a színképi tulajdonságok a meteoritok körében az enszatit kondritok és akondritok (aubrit) jellemzői is, ezért kapcsolat áll fenn ezek között a meteoritok és kisbolygók között is. Ebbe a csoportba tartozik a 434 Hungaria és a Földet is megközelítő (NEA) pályájú 3103 Eger kisbolygó is.

Az E(III) típusú színképű kisbolygók típusa a Nysáé[szerkesztés]

Amióta az E típusú kisbolygókat három színképi alcsoportra osztották (Hungaria-szerűek - E(I) típus - Angelina-szerűek - E(II) típus, és Nysa-szerűek - E(III) típus), a Nysa kisbolygó fontosabb szerephez jutott.

A Nysa-Polana dinamikus család[szerkesztés]

Pályája szempontjából is egyedi és típusos. A Polana kisbolygóval együtt róluk nevezték el a Nysa-Polana dinamikus családot, amely a kisbolygó övben, a 2,4 - 2,5 CsE távolságban kering. A dinamikus család tagjainak színképe megoszlik az E és az F színképi típus között.

Irodalom[szerkesztés]

  • Shepard, Michael K.; Kressler, Karelyn M.; Clark, Beth Ellen; Ockert-Bell, Maureen E.; Nolan, Michael C.; Howell, Ellen S.; Magri, Christopher; Giorgini, Jon D.; Benner, Lance A. M.; Ostro, Steven J. (2008): Radar observations of E-class Asteroids 44 Nysa and 434 Hungaria. Icarus, Volume 195, Issue 1, p. 220-225.
  • Rivkin, A. S.; Howell, E. S. (2001): E-class Asteroids: Troilite, Hydrated Minerals, Both, or Neither? American Astronomical Society, DPS Meeting #33, #59.08; Bulletin of the American Astronomical Society, Vol. 33, p. 1150
  • Zellner, B.; Leake, M.; Williams, J. G.; Morrison, D. (1977): The E asteroids and the origin of the enstatite achondrites. Geochimica et Cosmochimica Acta, vol. 41, Dec. 1977, p. 1759-1767.
  • Zellner, B. (1975): 44 NYSA - an iron-depleted asteroid. Astrophysical Journal, vol. 198, May 15, 1975, p. 2, p. L45-L47.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2009. augusztus 25.)
  2. ↑ Kaasalainen, M. (2002. március). „Binary structures among large asteroids”. Astronomy and Astrophysics 383 (3), L19–L22. o. DOI:10.1051/0004-6361:20020015.  

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=44_Nysa&oldid=25884616”