1958-as Formula–1 monacói nagydíj
 1958-as monacói nagydíj | |
| Az évad 2. versenye a 11-ből az 1958-as Formula–1 világbajnokságon. | |
.jpg) | |
| Versenyadatok | |
| Dátum | 1958. május 18. |
| Hivatalos elnevezés | XVI. Grand Prix Automobile de Monaco |
| Helyszín | Circuit de Monaco, Monaco |
| Versenypálya | 3,145 km |
| Táv | 314,500 km |
| Körök | 100 |
| Pole-pozíció | |
| Versenyző | .svg){kind=small} Tony Brooks(Vanwall) |
| Idő | 1:39,8 |
| Leggyorsabb kör | |
| Versenyző | Mike Hawthorn (Ferrari) |
| Idő | 1:40,6 (36. a(z) 100-ból) |
| Dobogó | |
| Első |  Maurice Trintignant(Cooper-Climax) |
| Második |  Luigi Musso(Ferrari) |
| Harmadik | Peter Collins (Ferrari) |
Az 1958-as Formula–1 világbajnokság második futama a monacói nagydíj volt.
Futam[szerkesztés]
A monacói időmérőt a brit autók uralták. Az első sorból Tony Brooks indulhatott a Vanwallal, mellőle Jean Behra a BRM-mel és Jack Brabham a Cooperrel vághatott neki a százkörös versenynek. A második sorban is két Cooper foglalt helyet Roy Salvadorival és Maurice Trintignant-nel: előbbi a gyári alakulatot, míg utóbbi Rob Walker csapatát erősítette. Mike Hawthorn hatodik lett a Ferrarival, így a brit csak a harmadik sorból indulhatott, a vanwallos Stuart Lewis-Evans és Stirling Moss elől.
Itt mutatkozott be a Formula-1-ben a Lotus csapat Cliff Allisonnal és Graham Hill-lel. Miután Bernie Ecclestone – a sportág jelenlegi kereskedelmi jogainak tulajdonosa – megvette a Connaught csapatot, Bruce Kesslerrel és Paul Emeryvel megpróbálta magát kvalifikálni a futamra, sikertelenül.
A rajt után Salvadori állt az élre, őt Brooks és Behra követte, de az angol szélesen vette az első kanyart, és mivel az autó felfüggesztése elgörbült, ki kellett állnia a boxba. Behra vette át a vezetést Brooks, Brabham és Moss előtt. A 8. körre Hawthorn feljött a harmadik helyre, majd a 19. körben megelőzte Brookst, aki gyújtáskihagyásban szenvedett, ami a 23. körben a kieséséhez vezetett. Ezalatt Moss felzárkózott Hawthornra, Behra pedig nem sokkal később fékhiba miatt kiállt a boxba. A 28. körtől Hawthorn vezetett, majd öt körrel később Moss megelőzte, de motorhiba miatt néhány körrel később feladni kényszerült a versenyt, így ismét a Hawthorn állt az élen. A Ferrari azonban a 48. körben megállt, mert eltörött az üzemanyagpumpája. Ezáltal Trintignant vette át a vezetést, aki 40 másodperces előnyével biztonságban volt a többiekkel szemben, s a francia 1955 után ismét győzedelmeskedett a hercegségben. Luigi Musso lett a második, Peter Collins a harmadik, Jack Brabham pedig a negyedik.
| Rsz. | Versenyző | Csapat | Körök | Idő/Kiesések | Start | Pontok | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 20 | Maurice Trintignant
|
Cooper-Climax | 100 | 2:52'27,9 | 5 | 8 |
| 2 | 34 | Luigi Musso
|
Ferrari | 100 | +20,2 | 10 | 6 |
| 3 | 36 | Peter Collins
|
Ferrari | 100 | +38,8 | 9 | 4 |
| 4 | 16 |  Jack Brabham
|
Cooper-Climax | 97 | +3 kör | 3 | 3 |
| 5 | 8 |  Harry Schell
|
BRM | 91 | +9 kör | 12 | 2 |
| 6 | 24 | Cliff Allison
|
Lotus-Climax | 87 | +13 kör | 13 | |
| Ki | 40 |  Wolfgang von Trips
|
Ferrari | 91 | Motor | 11 | |
| Ki | 58 |  Jo Bonnier
|
Maserati | 71 | Baleset | 16 | |
| Ki | 26 | Graham Hill
|
Lotus-Climax | 69 | Féltengely | 15 | |
| Ki | 18 | Roy Salvadori
|
Cooper-Climax | 56 | Váltó | 4 | |
| Ki | 38 | Mike Hawthorn
|
Ferrari | 47 | Üzemanyagpumpa | 6 | 1 |
| Ki | 28 | Stirling Moss
|
Vanwall | 38 | Motor | 8 | |
| Ki | 6 | Jean Behra
|
BRM | 29 | Fékek | 2 | |
| Ki | 46 | Giorgio Scarlatti
|
Maserati | 28 | Motor | 14 | |
| Ki | 30 | Tony Brooks
|
Vanwall | 22 | Motor | 1 | |
| Ki | 32 | Stuart Lewis-Evans
|
Vanwall | 11 | Túlhevülés | 7 | |
| NK | 22 | Ron Flockhart
|
Cooper-Climax | Nem kvalifikált | |||
| NK | 50 | Ken Kavanagh
|
Maserati | Nem kvalifikált | |||
| NK | 48 | Gerino Gerini
|
Maserati | Nem kvalifikált | |||
| NK | 12 | Bruce Kessler
|
Connaught-Alta | Nem kvalifikált | |||
| NK | 14 | Paul Emery
|
Connaught-Alta | Nem kvalifikált | |||
| NK | 44 | Maria Teresa de Filippis
|
Maserati | Nem kvalifikált | |||
| NK | 56 | André Testut
|
Maserati | Nem kvalifikált | |||
| NK | 52 | Giulio Cabianca
|
Osca | Nem kvalifikált | |||
| NK | 54 | Luigi Piotti
|
Osca | Nem kvalifikált | |||
| NK | 42 | Horace Gould
|
Maserati | Nem kvalifikált | |||
| NK | 10 | Ron Flockhart
|
BRM | Nem kvalifikált | |||
| NK | 12 | Bernie Ecclestone
|
Connaught-Alta | Nem kvalifikált | |||
| NK | 50 | Luigi Taramazzo
|
Maserati | Nem kvalifikált | |||
| NK | 56 | Louis Chiron
|
Maserati | Nem kvalifikált | |||
| NK | 4 |  Paco Godia
|
Maserati | Nem kvalifikált |
Statisztikák[szerkesztés]
- Maurice Trintignant 2. győzelme, Tony Brooks 1. pol pozíció, Mike Hawthorn 2. leggyorsabb köre.
- Cooper 2. győzelme
- Első versenyen résztvevők:
- Maria Teresa de Filippis, az első női versenyző
- Bernie Ecclestone, a Formula–1 jelenlegi tulajdonosa
- Graham Hill 1962 és 1968 világbajnoka
- A versenyen vezettek:
- Jean Behra 27 kör (1-27)
- Mike Hawthorn 14 kör (28-32/39-47)
- Stirling Moss 6 kör (33-38)
- Maurice Trintignant 53 kör (48-100)
Louis Chiron utolsó versenye.
Források[szerkesztés]
- A Formula-1 hivatalos oldala
- 1958-as monacói nagydíj (grandprix.com)
| Előző nagydíj: 1958-as Formula–1 argentin nagydíj |
FIA 1958-as Formula–1 világbajnokság | Következő nagydíj: 1958-as Formula–1 holland nagydíj |
| Előző nagydíj: 1957-es Formula–1 monacói nagydíj |
Formula–1 monacói nagydíj | Következő nagydíj: 1959-es Formula–1 monacói nagydíj |
