„Agostyán” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Galéria: galéria törlése: a képeknek semmi közük az Agostyáni arborétumhoz |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Tiszafa –> Közönséges tiszafa |
||
| 28. sor: | 28. sor: | ||
Az itteni növényfajok többsége különleges fenyőféle. |
Az itteni növényfajok többsége különleges fenyőféle. |
||
A gyönyörű [[lucfenyő|luc]]-, [[páfrányfenyő|páfrány]]- és [[selyemfenyő]] fajták közül külön figyelmet érdemel egy kb. 33 méteres, múlt századi vörösfenyő és a kert ékességének tartott [[Atlasz-cédrus]] (Cedrus atlantica), amely Észak-Afrika magas hegységeiben honos. Találhatunk itt egy értékes [[tiszafa]]- (Taxus) gyűjteményt, továbbá [[tulipánfa|tulipánfát]] (Liriodendron tulipifera) és sok más bokor- és fafajtát is. |
A gyönyörű [[lucfenyő|luc]]-, [[páfrányfenyő|páfrány]]- és [[selyemfenyő]] fajták közül külön figyelmet érdemel egy kb. 33 méteres, múlt századi vörösfenyő és a kert ékességének tartott [[Atlasz-cédrus]] (Cedrus atlantica), amely Észak-Afrika magas hegységeiben honos. Találhatunk itt egy értékes [[Közönséges tiszafa|tiszafa]]- (Taxus) gyűjteményt, továbbá [[tulipánfa|tulipánfát]] (Liriodendron tulipifera) és sok más bokor- és fafajtát is. |
||
A lap 2011. július 10., 14:33-kori változata
Agostyán (németül: Augustin) egykori Komárom-Esztergom megyei község, 1985 óta Tata város része.
Története
Agostyán és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt. Határában bronzkori urnatemetőt tártak fel.
Oklevélben először 1343-ban említik. Ekkor lakói a tatai vár ellátására rendelték.
1543-ban a törökök a települést elpusztították, és hosszú ideig pusztaságként hevert.
1773-ban würzburgi és bambergi németekkel telepítették újra.
1985-ben Tatához csatolták.
Az arborétum
Tata irányából érkezve az Agostyán-Tardos közötti Bocsátó-völgy jobb oldalán találjuk az arborétumot, amit a Vértesi Erdészeti és Faipari Rt. kezel. Csak csoportok látogathatják.
A csodálatos fekvésű és mikroklímájú arborétumot voltaképpen gróf Eszterházy Móric alapította, amikor 1912-ben vörösfenyőt kezdett itt telepíteni. Az erdőkkel körülvett völgyben a növények különösen szépen fejlődtek.
A későbbi tapasztalatok is azt mutatták, hogy a terület mikroklímája eltér a környező domboldalakétól. Ez és részben savanyú talaja tette alkalmassá egy kísérleti arborétum létrehozására.
Az arborétum terveit 1953-ban Kiss Miklós készítette el; a telepítés 1955-ben kezdődött. A cél nem a fajtagazdagság, hanem az esztétikailag értékes és erdőgazdaságilag jelentős fajok, változatok telepítése volt. A mikroklíma fenntartására a völgyet átszelő, a hidegkúti források vizét összegyűjtő patak útját gátakkal zárták el, és két tavat hoztak létre.
A sikeres telepítés eredményeként ma közel 300 fa- és cserjefaj, illetve fajta található meg itt – köztük a Gerecse jellemző növényei.
Az itteni növényfajok többsége különleges fenyőféle.
A gyönyörű luc-, páfrány- és selyemfenyő fajták közül külön figyelmet érdemel egy kb. 33 méteres, múlt századi vörösfenyő és a kert ékességének tartott Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica), amely Észak-Afrika magas hegységeiben honos. Találhatunk itt egy értékes tiszafa- (Taxus) gyűjteményt, továbbá tulipánfát (Liriodendron tulipifera) és sok más bokor- és fafajtát is.