„Nagyvirágú kúszókaktusz” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
PityuBot (vitalap | szerkesztései)
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: TaxoBot (vita) szerkesztéséről PityuBot szerkesztésére
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Nemzetség –> Nemzetség (rendszertan)
28. sor: 28. sor:
== Rokonsági viszonyai ==
== Rokonsági viszonyai ==


Közeli rokona a [[Hylocereus setaceus]], mellyel együtt leginkább átmeneti morfológiát képviselnek a [[Selenicereus]] és [[Hylocereus]] [[nemzetség|genus]] között. A legutóbbi kutatások Selenicereus-Hylocereus [[hibrid]] eredetüket tartják valószínűnek, ebben az esetben a [[Hylocereus costaricensis]] és a [[Selenicereus inermis]] merülhet fel, mint szülőfaj, ugyanis e két faj szimpatrikus elterjedésű. [[Genomika]]i vizsgálatok alapján azonban legközelebb a [[Hylocereus ocamponis]], [[Hylocereus monacanthus]] és [[Selenicereus grandiflorus]] fajokhoz áll. A hibrid eredetet támasztja alá, hogy mind a Selenicereus, mind a Hylocereus fajok 2n=22, míg a Hylocereus megalanthus 2n=44 kromoszómaszámmal rendelkezik. A Selenicereus és Hylocereus fajok között kereszteződési barrier sem érzékelhető, ami támogatja azokat a nézeteket, miszerint a két nemzetséget össze kellene vonni.
Közeli rokona a [[Hylocereus setaceus]], mellyel együtt leginkább átmeneti morfológiát képviselnek a [[Selenicereus]] és [[Hylocereus]] [[Nemzetség (rendszertan)|genus]] között. A legutóbbi kutatások Selenicereus-Hylocereus [[hibrid]] eredetüket tartják valószínűnek, ebben az esetben a [[Hylocereus costaricensis]] és a [[Selenicereus inermis]] merülhet fel, mint szülőfaj, ugyanis e két faj szimpatrikus elterjedésű. [[Genomika]]i vizsgálatok alapján azonban legközelebb a [[Hylocereus ocamponis]], [[Hylocereus monacanthus]] és [[Selenicereus grandiflorus]] fajokhoz áll. A hibrid eredetet támasztja alá, hogy mind a Selenicereus, mind a Hylocereus fajok 2n=22, míg a Hylocereus megalanthus 2n=44 kromoszómaszámmal rendelkezik. A Selenicereus és Hylocereus fajok között kereszteződési barrier sem érzékelhető, ami támogatja azokat a nézeteket, miszerint a két nemzetséget össze kellene vonni.


A ''Salmdyckia'' subgenus tagja.
A ''Salmdyckia'' subgenus tagja.

A lap 2011. július 3., 12:58-kori változata

Hylocereus megalanthus
Hylocereus megalanthus
Hylocereus megalanthus
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Valódi kaktuszok (Cactoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Hylocereeae
Nemzetség: Hylocereus
Faj: Hylocereus megalanthus
Tudományos név
Hylocereus megalanthus
(K. Sch. ex Vpl.) Bauer in CSI 17:28' (2003)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hylocereus megalanthus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hylocereus megalanthus témájú médiaállományokat és Hylocereus megalanthus témájú kategóriát.

A Hylocereus (korábban Selenicereus) megalanthus egy széles körben elterjedt és termesztett kultúrnövény, termése az ún. sárga pithaya.

Elterjedése és élőhelye

Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia erdeiben epifitikus 90–1800 m tszf magasságban; széles körben termesztik Dél-Amerikában.

Jellemzői

Gazdagon elágazó, bokros növény, 4 m magasra is megnő, hajtásai három bordásak, hullámos szélűek, 1–2 m hosszúak, 30–60 mm átmérőjűek, areoláin középtövis, tövisek és serték fejlődnek. 1-3 tövise széles alapú, sárgásbarna. Fehér virágai 300 mm hosszúak, törékennyé válnak elvirágzás után. A pericarpium és a tölcsér zöldes színű, pikkelyei tövében fehér szőrök és areolánként 14-15 tövis fejlődik. Ehető termése 110 mm hosszú, sárga, csak kevés tövist hordoz.

sárga pithaya

Rokonsági viszonyai

Közeli rokona a Hylocereus setaceus, mellyel együtt leginkább átmeneti morfológiát képviselnek a Selenicereus és Hylocereus genus között. A legutóbbi kutatások Selenicereus-Hylocereus hibrid eredetüket tartják valószínűnek, ebben az esetben a Hylocereus costaricensis és a Selenicereus inermis merülhet fel, mint szülőfaj, ugyanis e két faj szimpatrikus elterjedésű. Genomikai vizsgálatok alapján azonban legközelebb a Hylocereus ocamponis, Hylocereus monacanthus és Selenicereus grandiflorus fajokhoz áll. A hibrid eredetet támasztja alá, hogy mind a Selenicereus, mind a Hylocereus fajok 2n=22, míg a Hylocereus megalanthus 2n=44 kromoszómaszámmal rendelkezik. A Selenicereus és Hylocereus fajok között kereszteződési barrier sem érzékelhető, ami támogatja azokat a nézeteket, miszerint a két nemzetséget össze kellene vonni.

A Salmdyckia subgenus tagja.

Irodalom

  • Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
  • Tel-Zur N. et al. (2004): Genetic relationships among Hylocereus and Selenicereus vine cacti (Cactaceae): evidence from hybridization and cytological studies. Annals of Botany 94(4). pp. 527–534; doi:10.1093/aob/mch183