„Ikonológia” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kisebb jav.
WikitanvirBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: ca:Iconologia, es:Iconología, fr:Iconologie
15. sor: 15. sor:
[[Kategória:Művészettörténet]]
[[Kategória:Művészettörténet]]


[[ca:Iconologia]]
[[de:Ikonologie]]
[[de:Ikonologie]]
[[es:Iconología]]
[[fi:Ikonologia]]
[[fi:Ikonologia]]
[[fr:Iconologie]]
[[gl:Iconoloxía]]
[[gl:Iconoloxía]]
[[ja:イコノロジー]]
[[ja:イコノロジー]]

A lap 2011. július 1., 10:09-kori változata

Az ikonológia (ógörög εικών – kép) egy olyan 1920 és 1930 között kialakult művészettörténeti irányzat, amely a formai elemzés értékmegkülönböztető módszere valamint az ikonográfia mellett és ezeket kiegészítve mindenekelőtt egy műalkotás szimbolizmusát értelmezi. Célja, hogy a műalkotást egy „világnézeti elképzelés” megtestesüléseként, szimbólumaként értelmezze. „Világnézeti elképzelés” gyökerezhet vallásban illetve politikai vagy filozófiai jellegű ideológiában. Ennek megfelelően az ikonológiai kutatás bevon a vizsgálati körbe olyan, főként nem a magas művészetekhez tartozó ábrázolásokat (irodalmi ábrázolásokat is), amelyek segítenek tágabban értelmezni a műalkotások jelentését. Az ikonológiai módszer átformálta az építészettörténeti kutatások metodikáját is, tekintve, hogy az építészetben ikonográfiáról nem beszélhettek.

Az ikonológiai módszert először Aby Warburg alkalmazta 1892-es strassbourgi disszertációjában, amelyben Botticelli két képére alkalmazta. Munkamódszerét pedig Palazzo Schifanoia ferrarai hónap-képeiről tartott előadásában nevezte először ikonológiai elemzésnek, bár ez a szóhasználat valószínűleg még csak spontán volt. A módszert eleinte a Warburg-iskola módszerének nevezték, amelyet tanítványai és munkatársai alkalmaztak, mint pl. Gertrud Bing, Fritz Saxl, Walter Solmitz, Edgar Wind és Rudolf Wittkower.

Erwin Panofsky 1939-től háromlépcsős elemzéssémává fejlesztette tovább a „Warburg-iskola” ikonológia módszerét: preikonográfikus leírás (präikonographische Analyse), ikonográfiai elemzés (ikonographische Analyse) és ikonológiai értelmezés (ikonologische Interpretation). (Lásd erről az Erwin Panofskyról szóló cikket.)

Források

  • Erwin Panofsky: Sinn und Deutung in der bildenden Kunst, Köln, Dumont, 1975
  • Frank Büttner/Andrea Gottdang: Einführung in die Ikonographie. Wege zur Deutung von Bildinhalten, München, C.H.Beck, 2006, ISBN 3-406-53579-8, ISBN 978-3-406-53579-6
  • Erwin Panofsky: Problems in Titian, mostly iconographic, New York 1969
  • Heinrich Krauss/ Eva Uthemann: Was Bilder erzählen. Die klassischen Geschichten aus Antike und Christentum in der abendländischen Malerei, München (1987), 3. kiadás, 1993.
  • Hans F. Schweers: Gemälde in deutschen Museen, Katalog der ausgestellten und depotgelagerten Werke. II rész, 4-5 kötet: Ikonographisches Verzeichnis, 4., aktualisierte und erweiterte Auflage, K. G. Saur Verlag, München 2005, ISBN 3-598-24166-6