„Brakkvíz” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: ca:Aigua salabrosa |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Kaviár –> Kaviár (gasztronómia) |
||
46. sor: | 46. sor: | ||
Egyes tengerek és tavak brakkvizüek. Ilyen például a [[Balti-tenger]]. Ez a világ legnagyobb brakkvize. A [[Pleisztocén]] korban 2 folyórendszer egybeömlési területe volt, azóta összeköttetésbe került az Északi-tengerrel, de most is nagy az édesvíz utánpótlása. Az Északi-tenger felöl érkező víz [[sűrűség]]e sótartalma miatt nagyobb, mint az édesvízé. Ezért a Balti-tenger vizének 2 fő rétege van. Egy felszíni édesebb és egy mély sós réteg. A tengeráramlatok hiánya miatt a keveredés kis mértékű. A mélyben tengeri fajok élnek, mint például a tőkehal, a felszínen édesvíziek, mint a csuka. |
Egyes tengerek és tavak brakkvizüek. Ilyen például a [[Balti-tenger]]. Ez a világ legnagyobb brakkvize. A [[Pleisztocén]] korban 2 folyórendszer egybeömlési területe volt, azóta összeköttetésbe került az Északi-tengerrel, de most is nagy az édesvíz utánpótlása. Az Északi-tenger felöl érkező víz [[sűrűség]]e sótartalma miatt nagyobb, mint az édesvízé. Ezért a Balti-tenger vizének 2 fő rétege van. Egy felszíni édesebb és egy mély sós réteg. A tengeráramlatok hiánya miatt a keveredés kis mértékű. A mélyben tengeri fajok élnek, mint például a tőkehal, a felszínen édesvíziek, mint a csuka. |
||
A [[Kaszpi-tenger]] a világ legnagyobb tava, szintén brakkvizű. Sótartalma egyharmada a tengervízének. Itt élnak a [[ |
A [[Kaszpi-tenger]] a világ legnagyobb tava, szintén brakkvizű. Sótartalma egyharmada a tengervízének. Itt élnak a [[Kaviár (gasztronómia)|kaviárt]] szolgáltató tokfélék valamint a [[kaszpi fóka]]. |
||
A [[Fekete-tenger]] felszíni vize félsós (17-18 ezrelék).<ref>Lüning, K., Yarish, C. & Kirkman, H. ''Seaweeds: their environment, biogeography, and ecophysiology.'' Wiley-IEEE, 1990. p. 121. ISBN 978-0-471-62434-9</ref> A mély oxigén nélküli vízréteg a [[Földközi-tenger]]ből származik. |
A [[Fekete-tenger]] felszíni vize félsós (17-18 ezrelék).<ref>Lüning, K., Yarish, C. & Kirkman, H. ''Seaweeds: their environment, biogeography, and ecophysiology.'' Wiley-IEEE, 1990. p. 121. ISBN 978-0-471-62434-9</ref> A mély oxigén nélküli vízréteg a [[Földközi-tenger]]ből származik. |
A lap 2011. június 22., 17:53-kori változata
A brakkvíz vagy félsósvíz olyan víz, amelynek a sótartalma nagyobb, mint az édesvízé, és kisebb, mint a tengervízé. Keletkezhet édesvíz és tengervíz keveredésekor például tölcsértorkolatokban, vagy jelen lehet fosszilis víz formájában. Emberi tevékenység is létrehozhat brakkvizet, például ilyen a garnélarák farmok építése, valamint az ozmotikus erőművek elsődleges mellékterméke szintén a brakkvíz. Az ilyen vizek veszélyt jelenthetnek a környezetre, sok szárazföldi növény számára károsak.
A kifejezés a régi holland "brak" szóból ered, ami azt jelenti, hogy sós.
A brakkvíz egy literében 0,5-30 gramm só található. Ezt leggyakrabban ezrelékben fejezzük ki: 0,5-30‰. A "félsós" nem egy pontosan meghatározható paraméter. A természetben előforduló brakkvizek többségének jellemzője, hogy térben és időben jelentősen változhat a sótartalmuk.
Víz sótartalma ezrelékben kifejezve | |||
---|---|---|---|
Édesvíz | Brakkvíz | Sósvíz | Telített sósvíz |
< 0,5 | 0,5 – 30 | 30 – 50 | > 50 |
Brakkvizes élőhelyek
Torkolatok
Leggyakrabban brakkvizes biotopok ott alakulnak ki, ahol a folyóvizek édesvize keveredik a tengervízzel. Ez a folyók torkolatában és a tengerpart szomszédos részein történik. A kevert víz mennyiségét és a keveredés mértékét nagyban helyi tényezők határozzák meg. Általános tényezőnek tekinthető az árapály jelenség.
Például a Londontól nyugatra lévő Teddington városánál van a határ a Temze folyó dagály által érintett és nem érintett szakaszai között. Ezen a részen azonban a sótartalom annyira alacsony, hogy édesvízről beszélhetünk, itt még teljes mértékben édesvizi halakat találunk úgy mint a domolykók a bodorka a ponty, a sügér, vagy a csuka. Battersea és Gravesend között a Temze vize brakkvíz. Itt a felső szakaszon az édesvizi fajok száma egyre csökken, főleg a domolykó és bodorka található meg. Megjelennek az úgynevezett eurihalin fajok. Ezek jól bírják a sómennyiség ingadozását. Ilyenek például tengeripérfélék vagy a farkassügér. Ezután az édesvizi halak teljesen eltűnnek és csak az eurihalin tengeri fajok vannak jelen. Gravesend után a víz sótartalma teljesen megfelel a tengervíznek, az eurihalin és sztenohalin tengeri fajok egyaránt megtalálhatóak. Ez utóbbiak érzékenyek a sótartalom változásaira. Ezen szakasz élővilága azonos a közeli Északi-tengerével. Ez az elrendeződés a folyóban élő vízinövényekre és gerinctelen állatokra is érvényes, mint ahogy minden hasonló torkolatra ez a jellemző.[1][2]
A folyótorkolatok fontos állomáshelyei az anadrom és katadrom vándorló halaknak egyaránt, úgymint a lazac vagy az angolna. Ezek a halak itt csoportosulnak és idejük van a megváltozott sóarányhoz alkalmazkodni, mert a változások lassan érik őket.
Sok halfaj ide rakja ikráit, és a fiatal halak itt élnek és táplálkoznak mielőtt egy bizonyos kort elérnének.
A folyótorkolatok kitűnő horgászhelyek, valamint sok halfarmot itt létesítenek.
Mangrovék
Egy másik fontos brakkvizes élőhely a mangroveerdők vagy tengerparti mocsárerdők ökoszisztémája. Ezek a mocsarak gyakran, bár nem minden esetben folyótorkolatoknál helyezkednek el, valamint lagúnák mentén, ahol a sótartalom folyamatosan változik. Tipikus félsós vízi halak, a mangrove-mocsarakban élő kúszógébek valamint a lövőhalfélék.
Ezek a területek a torkolatokhoz hasonlóan sok halfaj legfőbb ívóhelyei, mint például különböző tengeri sügéreké (Lutjanidae).
Félsós tengerek és tavak
Egyes tengerek és tavak brakkvizüek. Ilyen például a Balti-tenger. Ez a világ legnagyobb brakkvize. A Pleisztocén korban 2 folyórendszer egybeömlési területe volt, azóta összeköttetésbe került az Északi-tengerrel, de most is nagy az édesvíz utánpótlása. Az Északi-tenger felöl érkező víz sűrűsége sótartalma miatt nagyobb, mint az édesvízé. Ezért a Balti-tenger vizének 2 fő rétege van. Egy felszíni édesebb és egy mély sós réteg. A tengeráramlatok hiánya miatt a keveredés kis mértékű. A mélyben tengeri fajok élnek, mint például a tőkehal, a felszínen édesvíziek, mint a csuka.
A Kaszpi-tenger a világ legnagyobb tava, szintén brakkvizű. Sótartalma egyharmada a tengervízének. Itt élnak a kaviárt szolgáltató tokfélék valamint a kaszpi fóka.
A Fekete-tenger felszíni vize félsós (17-18 ezrelék).[3] A mély oxigén nélküli vízréteg a Földközi-tengerből származik.
Brakkvizes lápok és mocsarak
Olyan helyeken keletkeznek ahol egy sós mocsárba nagyobb mennyiségű édesvíz folyik, és egy bizonyos területen a sókoncentráció annyira hígul, hogy eléri a "félsós" értékeket. Ez gyakran tengerek közelében fordul elő sós mocsarakban, a folyótorkolatok mentén, és az árapály jelenséggel függ össze.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Brackish water című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ The River Thames - its geology, geography and vital statistics from source to sea, The-River-Thames.co.uk
- ↑ The River Thames - its natural history The-River-Thames.co.uk
- ↑ Lüning, K., Yarish, C. & Kirkman, H. Seaweeds: their environment, biogeography, and ecophysiology. Wiley-IEEE, 1990. p. 121. ISBN 978-0-471-62434-9