„Bokszerlázadás” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Csing-dinasztia kategória hozzáadva (a HotCattel) |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: hi:बॉक्सर विद्रोह |
||
54. sor: | 54. sor: | ||
[[fr:Révolte des Boxers]] |
[[fr:Révolte des Boxers]] |
||
[[he:מרד הבוקסרים]] |
[[he:מרד הבוקסרים]] |
||
[[hi:बॉक्सर विद्रोह]] |
|||
[[id:Pemberontakan Boxer]] |
[[id:Pemberontakan Boxer]] |
||
[[it:Ribellione dei Boxer]] |
[[it:Ribellione dei Boxer]] |
A lap 2011. június 20., 07:57-kori változata
Bokszerlázadás | |||
Tianjin déli kapujának bevétele | |||
Dátum | 1899. november 2. – 1901. szeptember 7. | ||
Helyszín | Kína | ||
Casus belli | Clemens von Ketteler halála | ||
Eredmény | A 8 nemzetből álló szövetség győzelme | ||
Terület- változások | tiencsini koncessziós zóna növekedése | ||
Harcoló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
Haderők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bokszerlázadás témájú médiaállományokat. |
A bokszerlázadás vagy bokszerfelkelés egy felkelés volt Kínában a külföldiek egyre erősödő hatalma ellen, melyre 1900-ban került sor.
Az első ópiumháborúig Kína elzárkózási politikát folytatott, 1842-től azonban már nem volt lehetőségük az európaiak kizárására. A következő évtizedekben a külföldiek jelentős hatalomhoz jutottak az országban; a gazdasági hasznot kivitték, a helyi vallást és tradíciókat pedig nem tisztelték.
A növekvő feszültségek hatására 1900. május 18-án robbant ki a bokszerlázadás egyszerre több tartományban. A megmozdulást a kínai császár özvegye is támogatta. A felkelők tönkretették a vasútvonalakat és távíróvonalakat, megöltek több mint 3000 keresztényt, és minden külföldi fejére vérdíjat tűztek ki.
Az angolok eleinte sikertelenül próbálták megfékezni a felkelést, és magas rangú kínai politikusok tiltakozása is visszhang nélkül maradt. A követségi dolgozók meggyilkolása nyomán azonban az európai hatalmak – Anglia, Olaszország, Németország, Oroszország, az Osztrák–Magyar Monarchia, Franciaország –, valamint Japán csapatokat küldtek Kínába. A felkelők egyik központját, Tianjint július 13-án vették be, amikor a lázadók a diplomatanegyed megtámadására készültek. A császárnénak végül menekülnie kellett, a külföldi csapatok pedig három napig fosztogattak Pekingben. A felkelést augusztus végére verték le végleg.
Szeptember 27-én az Alfred von Waldersee vezetése alatt álló egységet a menekülő lázadók ellen büntetőexpedícióra küldték.[1]
Hivatkozások
Jegyzetek
- ↑ Kun Enikő: A bokszerlázadás megfékezése (magyar nyelven). National Geographic, 2004. július 13. (Hozzáférés: 2010. július 8.)