„Kovács János (újságíró)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2011. június 9., 00:47-kori változata

Kovács János (Gyanta, 1921. október 29. –) romániai magyar újságíró, szerkesztő, irodalomkritikus. Sugár Erzsébet férje.

Életútja

Középiskolát Nagyváradon, társadalomtudományi főiskolát Bukarestben végzett. 1946-tól a nagyváradi Fáklyának, 1949-től a bukaresti rádió magyar adásában, 1954-től az Előre a szerkesztőségében dolgozott, az 1970-es évek elején a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács munkatársa, 1975 és 1981 között a Művelődés főszerkesztője.

Irodalomkritikáit az Igaz Szó, Korunk, Utunk közölte. A Literatură şi contemporaneitate c. tanulmánygyűjteményben (1964) az irodalmi hős és a történelem viszonyáról értekezett; a NyIrK számára feldolgozta a Bukaresti Hírlap irodalmi törekvéseit (1968).

Irodalomkritikai köteteiben főleg az 1944 utáni erdélyi magyar irodalommal foglalkozott, de érintette a két világháború közötti irodalom kérdéseit is. Bírálatai, népszerűsítő írásai hosszú ideig a dogmatizmus jegyében fogantak, csak fokozatosan jutott el az irodalomtörténeti tények és az irodalomesztétikai összefüggések meghatározó szerepének fel- és elismeréséig.

Sajtótörténeti fontosságú bevezető tanulmányok kíséretében közreadta a Magyar Szó – Tavasz antológia (1971), Genius – Új Genius antológia (1975), valamint Periszkop antológia (1979) c. köteteket, Nagyvárad és Arad haladó irodalmi szerepét elemezve és igazolva 1919 és 1926 között; Dienes László kritikai írásainak Sugár Erzsébet válogatásában megjelent gyűjteményét Évtizednyi útkeresés c. tanulmányával bevezetve a Korunk körül kialakult haladó irodalmi gócot ismertette ("Sejtelme egy földindulásnak..." 1976).

Kötetei

Szemtől szemben a holnappal (útijegyzetek, 1959);
Korszerűség és alkotás (cikkgyűjtemény, 1963);
Hősök kora – a kor hősei (tanulmány, 1964);
Azonos hullámhosszon (Feljegyzések a mai román irodalomról, 1973);
Kétség és bizonyosság (kritikai tanulmányok, 1981);
A kockázat bűvölete (Váltakozó közelítések. Elődök jelenvalósága. 1986).

Irodalom

Bántó István: Szemtől szemben a holnappal. Igaz Szó, 1960/8.
Marosi Péter: Elemi követelmény. Vita. Utunk, 1961/49.
Bálint Tibor: Ismét a tömörségről. Vita. Utunk, 1962/29.
Gálfalvi Zsolt: A kritikus módszeréről. Előre, 1964. január 16.
Szőcs István: Kritika és stílus. Utunk, 1965/5.
Beke György: Feljegyzések a mai román irodalomról. A Hét, 1974/18.
Nagy Pál: Periszkop. Előre, 1980. május 23.
Cs. Gyímesi Éva: Nemes szolgálat. Utunk, 1987/7.

Jegyzetek és források

Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0
Romániai magyar ki kicsoda : 1997. Nagyvárad, 1996. Kovács János irodalomkritikus lásd 330-331. p. ISBN 973 97980 0 4

Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 5. sor: / 5. sor: @@
 Középiskolát [[Nagyvárad]]on, társadalomtudományi főiskolát [[Bukarest]]ben végzett. 1946-tól a nagyváradi [[Fáklya|Fáklyának]], 1949-től a bukaresti [[rádió]] [[magyar nyelv|magyar]] adásában, 1954-től az [[Előre]] a szerkesztőségében dolgozott, az [[1970-es évek]] elején a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács munkatársa, 1975 és 1981 között a [[Művelődés (folyóirat)|Művelődés]] főszerkesztője.
-Irodalomkritikáit az [[Igaz Szó]], [[Korunk]], [[Utunk]] közölte. A ''Literatură şi contemporaneitate'' c. tanulmánygyűjteményben (1964) az irodalmi hős és a történelem viszonyáról értekezett; a [[NyIrK]] számára feldolgozta a Bukaresti Hírlap irodalmi törekvéseit (1968).
+Irodalomkritikáit az [[Igaz Szó]], [[Korunk]], [[Utunk]] közölte. A ''Literatură şi contemporaneitate'' c. tanulmánygyűjteményben (1964) az irodalmi hős és a történelem viszonyáról értekezett; a [[NyIrK]] számára feldolgozta a [[Bukaresti Hírlap]] irodalmi törekvéseit (1968).
 Irodalomkritikai köteteiben főleg az 1944 utáni erdélyi magyar irodalommal foglalkozott, de érintette a két [[világháború]] közötti irodalom kérdéseit is. Bírálatai, népszerűsítő írásai hosszú ideig a [[dogma|dogmatizmus]] jegyében fogantak, csak fokozatosan jutott el az irodalomtörténeti tények és az irodalomesztétikai összefüggések meghatározó szerepének fel- és elismeréséig.