Ammónium-szulfát

Ammónium-szulfát
IUPAC-név	Ammonium sulfate
Más nevek	ammónium-szulfát (2:1); diammónium-szulfát; E517
Kémiai azonosítók
CAS-szám	7783-20-2
SMILES [O-]S([O-])(=O)=O.[NH4+].[NH4+]
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	(NH4)2SO4
Moláris tömeg	132,14 g/mol
Megjelenés	fehér, higroszkóp granulátum, vagy apró kristályok
Sűrűség	1,77 g/cm³ @ 50 °C (122 °F)
Olvadáspont	235–280 °C (elbomlik)
Oldhatóság (vízben)	70,6 g/100 mL (0 °C) és 103,8 g/100 mL (100 °C)
Veszélyek
EU osztályozás	(nincsenek veszélyességi szimbólumok)
R mondatok	(nincs)
S mondatok	(nincs)
Rokon vegyületek
Azonos kation	Ammónium-biszulfát Ammónium-perszufát
Azonos anion	Nátrium-szulfát Kálium-szulfát
Rokon vegyületek	Ammónium-vas-szulfát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az ammónium-szulfát, ((NH₄)₂SO₄), egy szervetlen vegyület, melyet elsősorban műtrágyaként alkalmaznak. Az ammónia kénsavval alkotott sója. 21% nitrogént, és 24% ként (szulfát formájában) tartalmaz.

Tulajdonságok

Az ammónium-szulfát folyékony ammóniában, vagy alkoholban nem oldható. A vegyület gyengén higroszkóp, a levegőből (>81%-os relatív páratartalom mellett, 20 °C-on) vizet köt meg.

Előállítása

Az ammónium-szulfátot iparilag ammónia és kénsav reagáltatásával szintetizálják. Ammóniatartalmú szerves vegyületek gázzá alakítása során is nagy mennyiségben keletkezik. Ezt továbbtisztítva, majd kristályosítva nagy, sós ízű, rombos prizmákat kapunk. Ezek a kristályok vízben jól oldhatók.

Felhasználása

• Lúgos kémhatású talajok esetén műtrágyaként alkalmazzák. A talajba kerülve kénsav szabadul fel, mely csökkenti a talaj pH-értékét, valamint a növények növekedéséhez nélkülözhetetlen nitrogén is jut a talajba.
• A mezőgazdaságban elősegíti a különféle gombaölő, rovarirtó- és gyomirtó-szerek működését.
• A különféle ammóniatartalmú vegyületek szintézisekor is alkalmazzák.
• A biokémiában az ammónium-szulfátot a fehérjék tisztítására is használják.
• Számos gyógyszerben megtalálható
• Az élelmiszeriparban elsősorban stabilizálószerként, pufferanyagként, valamint térfogatnövelőként alkalmazzák. Elsősorban pékárukban, és cukrászipari termékekben fordul elő. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva. Az élelmiszerekben alkalmazott mennyiségek során nincs ismert mellékhatása.
• Réztárgyakon gyors patinaképződést okoz.

Külső források

• Properties: UNIDO and International Fertilizer Development Center (1998), Fertilizer Manual, Kluwer Academic Publishers, ISBN 0-7923-5032-4.
• http://www.food-info.net/uk/e/e517.htm