„Örökös főispán” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hidaspal (vitalap | szerkesztései)
nem országos méltóság, az Árpád-korban az esztergomi érsek lett csak örökletes, a méltóság lett örökletes főispán és nem ettől lett méltóság
Hidaspal (vitalap | szerkesztései)
71. sor: 71. sor:
* [[Zaránd vármegye]]: albisi [[Zólyomy család]]
* [[Zaránd vármegye]]: albisi [[Zólyomy család]]


==Hivatkozások==
== Forrás ==

{{források}}
{{források}}



A lap 2011. május 30., 23:51-kori változata

Az örökös főispán (latin: supremus et perpetuus comes) olyan főispán, aki a tisztségét azért töltötte be automatikusan, mert valamilyen főpapi vagy országos világi méltóságot kapott. [1] Elsőnek 1270-ben az esztergomi érsek lett Esztergom vármegye örökös főispánja. [2] A 15. században örökös főispán lett a veszprémi, győri, nyitrai, váradi, pécsi és egri püspök, valamint a kalocsai érsek. A mindenkori nádor is a 15. század óta egyben Pest vármegye főispánja. [1]

I. Mátyás pedig egyes bárói családoknak birtok helyett adományozott örökös főispáni hivatalt. Mivel latinul a főispánt és a grófot is comesnek nevezték, az örökös főispánságok az örökletes grófi rang kialakulását előmozdították, s több grófi család örökös főispáni címére tekintettel kezdett el grófi rangot használni, így például Bronisław Komorowski lengyel elnök őse is Mátyástól kapta az árvai és liptói örökös főispánságot, s ez alapján később Lengyelországban grófként ismerték el őket. A 16. századtól tól a Habsburg-uralkodók is folytatták a korábbi hagyományt, azonban a tényleges hivatalba lépéshez királyi kinevezésre is szükség volt. Egyes esetekben az uralkodó szabadon választhatott az adott család tagjai közül, vagy maga a család döntött, más esetekben meghatározott rend szerint öröklődött a cím (pl. primogenitúra, szeniorátus). Amennyiben a cím viselője kiskorú volt, vagy más okból nem tölthette be ténylegesen a főispáni hivatalt, helyette főispáni jogkörrel rendelkező adminisztrátort neveztek ki. A hivatalt ténylegesen viselő jogosultat örökös és valóságos főispánnak nevezték.

Az örökös főispáni rang, illetve tisztség a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XLII. törvénycikk alapján megszűnt, puszta címmé vált, hivatalviselésre többé nem jogosított. Az örökös főispáni címet az 1947. évi IV. törvény[3] megszüntette és használatát megtiltotta.

Az örökös főispán a magyar irodalomban is megjelent, így például Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében a Baradlay család viselte a vármegye örökös főispáni címét, s Rideghváry Bence szerepelt főispáni adminisztrátorként.

Örökös főispánságok a Magyar Királyságban

Az alábbi felsorolásban szerepelnek a magyar történelem során adományozott örökös főispáni rangok megyék (ispánságok) szerint. Ahol az örökös főispánság más világi vagy egyházi ranghoz kötődött, ott ez a rang került említésre, ahol valamely család vagy nemzetség kapta, ott az.

Forrás

  1. a b Magyar történelmi fogalomtár, szerkesztette Bán Péter, Gondolat, Budapest, 194-195. o.. ISBN 963 282 202 (1989) 
  2. szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 662. o.. ISBN 963 05 6722 9 (1994) 
  3. Az 1947. évi IV. törvény egyes rangok és címek megszüntetéséről

Források

Kapcsolódó honlapok