„Friedrich Wilhelm Murnau” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
24. sor: 24. sor:
}}
}}


'''Friedrich Wilhelm Murnau''' (eredeti neve: ''Plumpe''), [[1888]]. [[december 28.]], [[Bielefeld]] - [[1931]]. [[március 11.]], Santa Barbara, [[német]] [[filmrendező]].
'''Friedrich Wilhelm Murnau''' (eredeti neve: ''Plumpe'', [[Bielefeld]] [[1888]]. [[december 28.]] - [[Santa Barbara]], [[1931]]. [[március 11.]]) [[német]] [[filmrendező]].


== Fiatalkora ==
== Fiatalkora ==

A lap 2011. május 23., 22:45-kori változata

Friedrich Wilhelm Murnau
SzületettFriedrich Wilhelm Plumpe
1888. december 28.
Bielefeld, Német Birodalom
Elhunyt1931. március 11.(42 évesen)
Santa Barbara, California USA
Állampolgárságanémet[1]
ÉlettársaHans Ehrenbaum-Degele
Foglalkozásafilmrendező
Iskolái
Halál okaközúti baleset
SírhelyeSüdwestkirchhof Stahnsdorf (Abt. Schöneb., Feld 3A, Nr. 5)[2]

Friedrich Wilhelm Murnau aláírása
Friedrich Wilhelm Murnau aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Wilhelm Murnau témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Friedrich Wilhelm Murnau (eredeti neve: Plumpe, Bielefeld 1888. december 28. - Santa Barbara, 1931. március 11.) német filmrendező.

Fiatalkora

Friedrich Wilhelm Plumpe néven született a vesztfáliai Bielefeld városában. Tanulmányait a híres Heidelbergi Egyetemen végezte művészettörténelem szakon. A Murnau nevet a bajor a Murnau am Staffelsee nevű városka után vette fel. Az I. világháborúban vadászpilótaként szolgált.

Német filmek

Murnau leghíresebb filmje kétségtelenül az 1922-ben forgatott Nosferatu, ami Bram Stoker Draculája ihletett. Murnau ugyan megváltoztatta a neveket és egyes cselekményszálakat, de Stoker özvegye a szerzői jogok megsértése miatt beperelte, amit meg is nyert. Ezért Murnaunak meg kellett semmisítenie a kópiákat, de a külföldi filmszínházaknak köszönhetően néhány tekercs megmaradt.

1924-ben rendezte Az utolsó embert Emil Jannings főszereplésével. A film mérföldkő volt egy újfajta kameratechnika tekintetében, ahol a kamera azt mutatta, amit a filmbeli karakter látott, és lelkiállapotát is tükrözte. Mint Murnau legtöbb munkája Az utolsó ember is tartalmazott expresszionista motívumokat.

Utolsó német filmje az 1926-os Faust volt a svéd Gösta Ekmannal a címszerepben. Murnau a tradíciók és régi legendák szerint mesélte el Johann Georg Faust történetét, mint ahogy Goethe klasszikusa. A film legemlékezetesebb jelenete, amikor az óriás szárnyas Mephisto a város felé emelkedik, és elveti a pestis magvait.

Hollywood

1926-ban Hollywoodba költözött, hogy Fox Filmstúdiónál dolgozzon, és elkészítette a Virradatot, melyre gyakran úgy hivatkoznak, hogy minden idők egyik legjobb filmjére.

A következő két évben elkészítette a mára már elveszett Four Devilst és a City Girlt, amiket később hangosfilmre is adaptáltak az új technológia betörése miatt, de nem lettek túl sikeresek. A gyenge fogadtatás megviselte Murnaut, és otthagyta a Fox stúdiót, és Óceániára utazott. Bora Bora szigetén forgatta a Tabu című filmjét. A film azon jelenetét, ahol egy polinéz nő fedetlen keble látható, az Egyesült Államokban cenzúrázták.

Halála

Murnau 1931-ben autóbaleset áldozata lett Santa Barbaraban, és nem érte meg a Tabu premierjét. A temetés Berlinben volt, ahol mindössze tizenegy ember jelent meg, többek között Emil Jannings, Greta Garbo és Fritz Lang, aki a temetési beszédet mondta.

Hagyaték

2000-ben E. Elias Merhige elkeszítette A vámpír árnyéka című horrort, mely egy fikció arról, hogy hogyan készült a Nosferatu. A filmben Murnau egy igazi vámpírt bérel fel, hogy játsza el készülő filmjében Orlac grófot. Murnau szerepét John Malkovich, a vámpírét pedig Willem Dafoe alakította.

Jelentősebb filmjei

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a F._W._Murnau című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  1. LIBRIS, 2012. október 29. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  2. https://www.berlin.de/senuvk/umwelt/stadtgruen/friedhoefe_begraebnisstaetten/downloads/eg-liste.pdf