„Tézisregény” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Syp (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor: | 5. sor: | ||
[[Leibniz]] (1646–1716) német filozófus Teodicea (=istentan) című művéből kiragadott állítás: „Az adott világ a lehetséges világok legjobbika, máskülönben nem lett volna ésszerű Istennek, hogy egyáltalán teremtse” – lex optimi, az optimizmus törvénye. A szövegkörnyezetből kiragadott állítást Voltaire könnyedén cáfolja anélkül, hogy Leibniz logikai konstrukcióját szétzúzná. (Leibniz a gondolkodástörténet egyik legjelentősebb alakja, filozófus, matematikus, fizikus, a formális logika megalkotója.) |
[[Leibniz]] (1646–1716) német filozófus Teodicea (=istentan) című művéből kiragadott állítás: „Az adott világ a lehetséges világok legjobbika, máskülönben nem lett volna ésszerű Istennek, hogy egyáltalán teremtse” – lex optimi, az optimizmus törvénye. A szövegkörnyezetből kiragadott állítást Voltaire könnyedén cáfolja anélkül, hogy Leibniz logikai konstrukcióját szétzúzná. (Leibniz a gondolkodástörténet egyik legjelentősebb alakja, filozófus, matematikus, fizikus, a formális logika megalkotója.) |
||
{{csonk}} |
{{csonk-irodalom}} |
||
[[Kategória:Irodalom]] |
[[Kategória:Irodalom]] |
A lap 2006. november 5., 14:15-kori változata
A tézisregény a regény egyik válfaja. A mű középpontjába a tézis (tétel) áll, melynek igazságát, vagy helytelenségét kívánja igazolni a főhős. A tétel igazolása nem filozófiai eszmefuttatás útján, hanem változatos cselekménysorozatok ábrázolásával történik. Így ezek a regények többnyire nagy gondolatokat tartalmaznak, melyeket a főhős izgalmas kalandjai során ismerhetünk meg. Ilyen tézisregény a Candide (Voltaire) is.
Candide tézise Leibniz (1646–1716) német filozófus Teodicea (=istentan) című művéből kiragadott állítás: „Az adott világ a lehetséges világok legjobbika, máskülönben nem lett volna ésszerű Istennek, hogy egyáltalán teremtse” – lex optimi, az optimizmus törvénye. A szövegkörnyezetből kiragadott állítást Voltaire könnyedén cáfolja anélkül, hogy Leibniz logikai konstrukcióját szétzúzná. (Leibniz a gondolkodástörténet egyik legjelentősebb alakja, filozófus, matematikus, fizikus, a formális logika megalkotója.)