„Tipitaka” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2011. május 10., 14:04-kori változata

Tipitaka (páli nyelven^[1]: hármas kosár, szanszkritul Tripitaka), az úgynevezett „hínajána-buddhizmus" páli nyelvű szent iratainak gyűjteménye a Kr. e. utolsó századokból.

Három részből (kosár) áll^[2]:

1. Vinaja-pitaka (fegyelem kosara), amely a szerzetesi élet szabályainak gyűjteménye. Tárgyalja a vétségeket, azok megvallásának módját (pl. a tett nyilvános beismerését) és a szabály megszegésének következményeit, valamint a szerzetesek és az apácák mindennapi életének szabályait. Minden szabálynál szerepel egy történet is, amely a szabály eredetét mutatja be. Így szerepel benne számtalan legenda a Buddha életéről (tanítóútjának kezdetéről,^[3] ellenfeleiről,^[4] alapvető tanításáról^[5]) is.

2. Szutta-pitaka^[6] (prédikációk kosara), Buddha beszédeit tartalmazza, a Tipitaka legjelentősebb, irodalmi szempontból legértékesebb része. Öt gyűjteményből áll: Dígha-nikája (hosszú gyűjtemény), 34 hosszú beszéd, amelyek közül a legfontosabb a Maháparinibbána-szutta^[7] (nagy beszéd az örök nirvánába jutásról, t. i. Buddha haláláról); Maddzshima-nikája (középső gyűjtemény), 152 beszéd, köztük vannak a legrégebbi és legszebb, valóban Buddhától származó prédikációk; Szanjutta-nikája^[8] (csoportosított gyűjtemény), 2889 dogmatikai fejtegetés és legenda; Anguttara-nikája (dolgok felsorolása növekvő sorrendben) „mi az egy", „mi a kettő" stb. felépítésű dogmatikai felsorolás; Khuddaka-nikája (rövid gyűjtemény), 15 különböző műfajú gyűjtemény (nem prédikációk) összefoglalása: vallásos versek, bölcs mondások, állatmesék stb.

3. Abhidhamma-pitaka (hittételek kosara), dogmatikai fejtegetéseket, illetve meghatározásokat tartalmazó gyűjtemény.

A prédikációk formája próza, néha verses lezárással, a szövegek stiláris felépítése kötött. Bevezető mondatuk az évszázadokon át történő szóbeli hagyományozásra utal: „Így hallottam. Egyszer a Magasztos (itt és itt) tartózkodott"; ezután vagy kérdéssel fordult valaki Buddhához, és ő válaszolt, vagy Buddha fordult tanításával az összegyűlt szerzetesekhez. Nyelve, a páli, a hindu papság hivatalos nyelvével, a szanszkrittal egyetemben egy fajta lingua franca volt a korban, nem egyetlen népcsoport által beszélt, de sokak által megértett "szent nyelv".

Hivatkozások, megjegyzések

↑ Ruzsa Ferenc: A páli nyelv
↑ Részletesebben: A Tipitaka angol és magyar fordításai könyvben és online
↑ Buddha tanító útjának kezdete
↑ Buddha ellenfelei
↑ A Tan kerekének elindítása
↑ Lásd még: Szutta Pitaka A Buddha Ujján
↑ A Buddha halála
↑ A megszokott, de pontatlan átírása: Szamjutta-nikája

Források

Világirodalmi lexikon XV. (Taa–Tz). Főszerk. Szerdahelyi István. Budapest: Akadémiai. 1993. 533–534. o. ISBN 963-05-6604-4

Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Ruzsa Ferenc: A páli nyelv

[2] Részletesebben: A Tipitaka angol és magyar fordításai könyvben és online

[3] Buddha tanító útjának kezdete

[4] Buddha ellenfelei

[5] A Tan kerekének elindítása

[6] Lásd még: Szutta Pitaka A Buddha Ujján

[7] A Buddha halála

[8] A megszokott, de pontatlan átírása: Szamjutta-nikája

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

A lap 2011. május 10., 14:03-kori változata szerkesztés Mathe roni (vitalap \| szerkesztései) megerősített szerkesztők 548 szerkesztés Nincs szerkesztési összefoglaló ← Régebbi szerkesztés		A lap 2011. május 10., 14:04-kori változata szerkesztés visszavonás Mathe roni (vitalap \| szerkesztései) megerősített szerkesztők 548 szerkesztés Nincs szerkesztési összefoglaló Újabb szerkesztés →
9. sor:		9. sor:

	3. [[Abhidhamma-pitaka]] (hittételek kosara), dogmatikai fejtegetéseket, illetve meghatározásokat tartalmazó gyűjtemény.		3. [[Abhidhamma-pitaka]] (hittételek kosara), dogmatikai fejtegetéseket, illetve meghatározásokat tartalmazó gyűjtemény.


	A prédikációk formája próza, néha verses lezárással, a szövegek stiláris felépítése kötött. Bevezető mondatuk az évszázadokon át történő szóbeli hagyományozásra utal: „Így hallottam. Egyszer a Magasztos (itt és itt) tartózkodott"; ezután vagy kérdéssel fordult valaki Buddhához, és ő válaszolt, vagy Buddha fordult tanításával az összegyűlt szerzetesekhez. Nyelve, a páli, a hindu papság hivatalos nyelvével, a [[szanszkrit]]tal egyetemben egy fajta [[lingua franca]] volt a korban, nem egyetlen népcsoport által beszélt, de sokak által megértett "szent nyelv".		A prédikációk formája próza, néha verses lezárással, a szövegek stiláris felépítése kötött. Bevezető mondatuk az évszázadokon át történő szóbeli hagyományozásra utal: „Így hallottam. Egyszer a Magasztos (itt és itt) tartózkodott"; ezután vagy kérdéssel fordult valaki Buddhához, és ő válaszolt, vagy Buddha fordult tanításával az összegyűlt szerzetesekhez. Nyelve, a páli, a hindu papság hivatalos nyelvével, a [[szanszkrit]]tal egyetemben egy fajta [[lingua franca]] volt a korban, nem egyetlen népcsoport által beszélt, de sokak által megértett "szent nyelv".