„Muskéta” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a [r2.5.2] Bot: következő módosítása: hr:Mušketa |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
A '''muskéta''' vagy '''moskotér''' a [[tűzfegyver|kézi tűzfegyverek]] csoportjába tartozó fegyver, a mai kézi lőfegyverek tulajdonképpeni elődje. Használója a ''[[muskétás]]''. |
A '''muskéta''' vagy '''moskotér''' a [[tűzfegyver|kézi tűzfegyverek]] csoportjába tartozó fegyver, a mai kézi lőfegyverek tulajdonképpeni elődje. Használója a ''[[muskétás]]''. |
||
== Története == |
|||
A [[Lőpor|puskapor]] hadászati célú felhasználásával kezdett elterjedni a tűzfegyverek gyártása. Az első muskéták a [[14. század]]ban jelentek meg, hosszú, tömör, hengerformájú fegyverek voltak, amelynek hátsó végén levő kis nyíláson ''(gyúlyuk)'' kanóccal lobbantották be a lőport, mely a csőben lévő lövedéket ''ellobbanásával'' kivetette. Eleinte nem is fémlövedékeket használtak, hanem sokszor inkább kavicsot töltöttek a muskétába. Az első muskéták azonban nem voltak annyira hatékony fegyverek, a lövések kis hányada talált telibe, s néha az sem okozott halált, vagy halálos sebet. Inkább pszichikai hatást fejtett ki, például azzal, hogy megrémítette hangjával az ellenséget, vagy annak állatait.<br /> |
A [[Lőpor|puskapor]] hadászati célú felhasználásával kezdett elterjedni a tűzfegyverek gyártása. Az első muskéták a [[14. század]]ban jelentek meg, hosszú, tömör, hengerformájú fegyverek voltak, amelynek hátsó végén levő kis nyíláson ''(gyúlyuk)'' kanóccal lobbantották be a lőport, mely a csőben lévő lövedéket ''ellobbanásával'' kivetette. Eleinte nem is fémlövedékeket használtak, hanem sokszor inkább kavicsot töltöttek a muskétába. Az első muskéták azonban nem voltak annyira hatékony fegyverek, a lövések kis hányada talált telibe, s néha az sem okozott halált, vagy halálos sebet. Inkább pszichikai hatást fejtett ki, például azzal, hogy megrémítette hangjával az ellenséget, vagy annak állatait.<br /> |
||
| ⚫ | A [[15. század]] második felében megjelenik a lakatszerkezet, amely elsütőbillentyű segítségével mozgatja a gyújtókanócot. A lőport a csőbe, a gyúlyukba és egy, a lakatszerkezet előtt, a cső oldalán elhelyezett serpenyőbe töltötték (utóbbiakba apróra őrölt ún. ''felporzó lőport'' töltöttek). A serpenyőn meggyújtott lőpor a gyújtólyukon keresztül a csőben levőt is begyújtotta. A két töltés között az a különbség, hogy a csőben levő puskaport jól betömték (fojtás), amellyel nagyobb töltőűri nyomást és hajtóerőt értek el.<br /> |
||
Vigyázni kellett, nehogy benedvesedjék a fegyver, s nem volt szabad túl kevés, vagy túl sok port tölteni bele, mert különben a golyó nem repült ki, vagy a puska szétrobbant. Az esőzések és erős szelek végképp lehetetlenné tették nyílt terepen a muskéták használatát (utóbbiak ellen később a serpenyőket zárófedéllel látták el).<br /> |
Vigyázni kellett, nehogy benedvesedjék a fegyver, s nem volt szabad túl kevés, vagy túl sok port tölteni bele, mert különben a golyó nem repült ki, vagy a puska szétrobbant. Az esőzések és erős szelek végképp lehetetlenné tették nyílt terepen a muskéták használatát (utóbbiak ellen később a serpenyőket zárófedéllel látták el).<br /> |
||
Az európai seregek kezdték először alkalmazni a muskétákat, amiket csak a gyalogosok használtak. Állandó használattal viszont nem európai, hanem ázsiai haderő, az [[oszmán hadsereg]] vezette be a muskétát, de csak gyalogosaik egy részét, a [[janicsár]]okat fegyverezték fel ezzel a fegyverrel.<br /> |
Az európai seregek kezdték először alkalmazni a muskétákat, amiket csak a gyalogosok használtak. Állandó használattal viszont nem európai, hanem ázsiai haderő, az [[oszmán hadsereg]] vezette be a muskétát, de csak gyalogosaik egy részét, a [[janicsár]]okat fegyverezték fel ezzel a fegyverrel.<br /> |
||
[[Magyarország]]on [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] serege, a [[fekete sereg]] használt nagyobb számban muskétákat.<br /> |
[[Magyarország]]on [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] serege, a [[fekete sereg]] használt először nagyobb számban muskétákat.<br /> |
||
Bár a tűzfegyverek jelentőségét felismerték az emberek, ez a lőfegyver nem volt pontos, csekély volt a tűzhatása, alacsony volt a tűzgyorsasága és lassan töltötték újra, ezért alkalmazója viszonylag sebezhető volt a harctéren. Célja inkább az ellenség sorainak ritkítása lett, a támadók erejének csökkentése. A döntő szó továbbra is a szálfegyvereké maradt, elsősorban a hosszú lándzsáké ([[pika|pikáké]]).<br /> |
Bár a tűzfegyverek jelentőségét felismerték az emberek, ez a lőfegyver nem volt pontos, csekély volt a tűzhatása, alacsony volt a tűzgyorsasága és lassan töltötték újra, ezért alkalmazója viszonylag sebezhető volt a harctéren. Célja inkább az ellenség sorainak ritkítása lett, a támadók erejének csökkentése. A döntő szó továbbra is a szálfegyvereké maradt, elsősorban a hosszú lándzsáké ([[pika|pikáké]]).<br /> |
||
Pontosság és tűzgyorsaság tekintetében még mindig jobb volt egy [[íj]], de alapvető különbség volt a két fegyver használata között. Ahhoz, hogy egy íjat fel tudjon íjásza ajzzani és a nyílvesszőt megfelelően pontosan kilőni, akár több éves gyakorlatra is szükség volt. Egy muskétás kiképzése azonban nem tartott tovább néhány hétnél.<br /> |
Pontosság és tűzgyorsaság tekintetében még mindig jobb volt egy [[íj]], de alapvető különbség volt a két fegyver használata között. Ahhoz, hogy egy íjat fel tudjon íjásza ajzzani és a nyílvesszőt megfelelően pontosan kilőni, akár több éves gyakorlatra is szükség volt. Egy muskétás kiképzése azonban nem tartott tovább néhány hétnél.<br /> |
||
Az oroszok a [[16. század]]ban (az oszmánok után) önálló muskétás csapategységeket szerveztek [[IV. Iván orosz cár|IV. (Rettegett) Iván]] idején: ezek voltak a ''sztrelecek'', akik nehézmuskétákkal voltak felszerelkezve, emellé kiegészítő fegyverként nagy bárdokat alkalmaztak, amit a közelharcban vetettek be. A törökök a [[16. század]]ban már minden gyalogosukat muskétával szerelték fel. Ezek a csapattestek viszont továbbra is csak a „tüzet” szolgáltatták, a tényleges támadó erőt a lovasság adta, később ezen bukott meg a török taktika.<br /> |
|||
| ⚫ | A [[17. század]]ban terjednek el a [[kovakő|kovás]] lőfegyverek. Az elsütőbillentyű meghúzásakor a kakas pofái között lévő ''tűzkő'' rácsapott a lőporserpenyő felett elhelyezett ún. ''szikravető lemezre'', amely kialakítása folytán a kicsapott szikrák belehullottak a ''felporzó lőporba'' és begyújtották azt. Ezek a fegyverek már nagyobb tűzhatásúak és pontosabbak voltak, ezzel párhuzamosan a hadseregek már csökkentették a szálfegyveresek létszámát is. De nem elsősorban a fegyverek fejlettségére építettek a hadvezetések, hanem hogy minél gyorsabban tudják tölteni és elsütni a muskétások fegyvereiket. Épp ezért állandóvá váltak a rendszeres gyakorlatozások. Egységesítették továbbá a fegyverek űrméreteit, a lövedékeket és a felhasználandó lőpormennyiségeket és -minőségeket is.<br /> |
||
A törökök után a lengyel hadsereg volt az, amely minden gyalogost tűzfegyverrel látott el, de ezek mellé a katonák kaptak orosz mintára alabárdot is.<br /> |
A törökök után a lengyel hadsereg volt az, amely minden gyalogost tűzfegyverrel látott el, de ezek mellé a katonák kaptak orosz mintára alabárdot is.<br /> |
||
A muskéta végére felhelyezhető [[szurony]]t már a [[16. század]]ban is használták, de eleinte csak vadászatokon a megsebzett vadállatok ledöfésére. A [[17. század]]ban egyre elterjedtebb volt a harcászatban is, s a [[18. század]]ban végleg felváltotta a [[pika|pikát]]. Ennek másik oka az volt, hogy az új muskéták már pontos, gyors és könnyebben tölthető fegyverek voltak. |
A muskéta végére felhelyezhető [[szurony]]t már a [[16. század]]ban is használták, de eleinte csak vadászatokon a megsebzett vadállatok ledöfésére. A [[17. század]]ban egyre elterjedtebb volt a harcászatban is, s a [[18. század]]ban végleg felváltotta a [[pika|pikát]]. Ennek másik oka az volt, hogy az új muskéták már pontos, gyors és könnyebben tölthető fegyverek voltak. |
||
== Típusai == |
|||
=== Méret szerint === |
|||
{| class="wikitable" |
|||
|+ align="bottom" style="caption-side: bottom" | Muskéták jellemző méretei a harmincéves háborúban <ref>Guthrie, William P. - Battles of the Thirty Years War: From White Mountain to Nordlingen, 1618-1635, Greenwood Press, Westport, 2001, ISBN: 0313320284</ref> |
|||
|- |
|||
!Típus !! Golyó/font !! Hossz(hüvelyk) !! Tömeg(font) !! Perc/lövés !! Lőtáv !! Villa? |
|||
|- |
|||
|Dupla muskéta || 8 || 65+ || 20 || 3 || 250 || Igen |
|||
|- |
|||
|Egyszerű muskéta || 10-12 || 55 || 16 || 2,5 || 225 || Igen |
|||
|- |
|||
|Félmuskéta || 14-15 || 48 || 12-14 || 2 || 200 || Opcionális |
|||
|- |
|||
|Karabély || 16 || 45 || 12 || 1,5 || 150 || Nincs |
|||
|- |
|||
|Arkebúz || 20-24 || 35-40 || 10-12 || 1 || 100 || Nincs |
|||
|} |
|||
=== Működési elv szerint === |
|||
==== Kanócos ==== |
|||
| ⚫ | A [[15. század]] második felében megjelenik a lakatszerkezet, amely elsütőbillentyű segítségével mozgatja a gyújtókanócot. A lőport a csőbe, a gyúlyukba és egy, a lakatszerkezet előtt, a cső oldalán elhelyezett serpenyőbe töltötték (utóbbiakba apróra őrölt ún. ''felporzó lőport'' töltöttek). A serpenyőn meggyújtott lőpor a gyújtólyukon keresztül a csőben levőt is begyújtotta. A két töltés között az a különbség, hogy a csőben levő puskaport jól betömték (fojtás), amellyel nagyobb töltőűri nyomást és hajtóerőt értek el.<br /> |
||
==== Keréklakatos ==== |
|||
==== Kovás ==== |
|||
| ⚫ | A [[17. század]]ban terjednek el a [[kovakő|kovás]] lőfegyverek. Az elsütőbillentyű meghúzásakor a kakas pofái között lévő ''tűzkő'' rácsapott a lőporserpenyő felett elhelyezett ún. ''szikravető lemezre'', amely kialakítása folytán a kicsapott szikrák belehullottak a ''felporzó lőporba'' és begyújtották azt. Ezek a fegyverek már nagyobb tűzhatásúak és pontosabbak voltak, ezzel párhuzamosan a hadseregek már csökkentették a szálfegyveresek létszámát is. De nem elsősorban a fegyverek fejlettségére építettek a hadvezetések, hanem hogy minél gyorsabban tudják tölteni és elsütni a muskétások fegyvereiket. Épp ezért állandóvá váltak a rendszeres gyakorlatozások. Egységesítették továbbá a fegyverek űrméreteit, a lövedékeket és a felhasználandó lőpormennyiségeket és -minőségeket is.<br /> |
||
==== Kombinált megoldások ==== |
|||
== Lásd még == |
== Lásd még == |
||
| 20. sor: | 49. sor: | ||
== Források == |
== Források == |
||
{{források}} |
|||
{{commons|Category:Muskets}} |
{{commons|Category:Muskets}} |
||
=== Külső hivatkozások === |
=== Külső hivatkozások === |
||
A lap 2011. április 29., 13:57-kori változata
A muskéta vagy moskotér a kézi tűzfegyverek csoportjába tartozó fegyver, a mai kézi lőfegyverek tulajdonképpeni elődje. Használója a muskétás.
Története
A puskapor hadászati célú felhasználásával kezdett elterjedni a tűzfegyverek gyártása. Az első muskéták a 14. században jelentek meg, hosszú, tömör, hengerformájú fegyverek voltak, amelynek hátsó végén levő kis nyíláson (gyúlyuk) kanóccal lobbantották be a lőport, mely a csőben lévő lövedéket ellobbanásával kivetette. Eleinte nem is fémlövedékeket használtak, hanem sokszor inkább kavicsot töltöttek a muskétába. Az első muskéták azonban nem voltak annyira hatékony fegyverek, a lövések kis hányada talált telibe, s néha az sem okozott halált, vagy halálos sebet. Inkább pszichikai hatást fejtett ki, például azzal, hogy megrémítette hangjával az ellenséget, vagy annak állatait.
Vigyázni kellett, nehogy benedvesedjék a fegyver, s nem volt szabad túl kevés, vagy túl sok port tölteni bele, mert különben a golyó nem repült ki, vagy a puska szétrobbant. Az esőzések és erős szelek végképp lehetetlenné tették nyílt terepen a muskéták használatát (utóbbiak ellen később a serpenyőket zárófedéllel látták el).
Az európai seregek kezdték először alkalmazni a muskétákat, amiket csak a gyalogosok használtak. Állandó használattal viszont nem európai, hanem ázsiai haderő, az oszmán hadsereg vezette be a muskétát, de csak gyalogosaik egy részét, a janicsárokat fegyverezték fel ezzel a fegyverrel.
Magyarországon Mátyás király serege, a fekete sereg használt először nagyobb számban muskétákat.
Bár a tűzfegyverek jelentőségét felismerték az emberek, ez a lőfegyver nem volt pontos, csekély volt a tűzhatása, alacsony volt a tűzgyorsasága és lassan töltötték újra, ezért alkalmazója viszonylag sebezhető volt a harctéren. Célja inkább az ellenség sorainak ritkítása lett, a támadók erejének csökkentése. A döntő szó továbbra is a szálfegyvereké maradt, elsősorban a hosszú lándzsáké (pikáké).
Pontosság és tűzgyorsaság tekintetében még mindig jobb volt egy íj, de alapvető különbség volt a két fegyver használata között. Ahhoz, hogy egy íjat fel tudjon íjásza ajzzani és a nyílvesszőt megfelelően pontosan kilőni, akár több éves gyakorlatra is szükség volt. Egy muskétás kiképzése azonban nem tartott tovább néhány hétnél.
Az oroszok a 16. században (az oszmánok után) önálló muskétás csapategységeket szerveztek IV. (Rettegett) Iván idején: ezek voltak a sztrelecek, akik nehézmuskétákkal voltak felszerelkezve, emellé kiegészítő fegyverként nagy bárdokat alkalmaztak, amit a közelharcban vetettek be. A törökök a 16. században már minden gyalogosukat muskétával szerelték fel. Ezek a csapattestek viszont továbbra is csak a „tüzet” szolgáltatták, a tényleges támadó erőt a lovasság adta, később ezen bukott meg a török taktika.
A törökök után a lengyel hadsereg volt az, amely minden gyalogost tűzfegyverrel látott el, de ezek mellé a katonák kaptak orosz mintára alabárdot is.
A muskéta végére felhelyezhető szuronyt már a 16. században is használták, de eleinte csak vadászatokon a megsebzett vadállatok ledöfésére. A 17. században egyre elterjedtebb volt a harcászatban is, s a 18. században végleg felváltotta a pikát. Ennek másik oka az volt, hogy az új muskéták már pontos, gyors és könnyebben tölthető fegyverek voltak.
Típusai
Méret szerint
| Típus | Golyó/font | Hossz(hüvelyk) | Tömeg(font) | Perc/lövés | Lőtáv | Villa? |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Dupla muskéta | 8 | 65+ | 20 | 3 | 250 | Igen |
| Egyszerű muskéta | 10-12 | 55 | 16 | 2,5 | 225 | Igen |
| Félmuskéta | 14-15 | 48 | 12-14 | 2 | 200 | Opcionális |
| Karabély | 16 | 45 | 12 | 1,5 | 150 | Nincs |
| Arkebúz | 20-24 | 35-40 | 10-12 | 1 | 100 | Nincs |
Működési elv szerint
Kanócos
A 15. század második felében megjelenik a lakatszerkezet, amely elsütőbillentyű segítségével mozgatja a gyújtókanócot. A lőport a csőbe, a gyúlyukba és egy, a lakatszerkezet előtt, a cső oldalán elhelyezett serpenyőbe töltötték (utóbbiakba apróra őrölt ún. felporzó lőport töltöttek). A serpenyőn meggyújtott lőpor a gyújtólyukon keresztül a csőben levőt is begyújtotta. A két töltés között az a különbség, hogy a csőben levő puskaport jól betömték (fojtás), amellyel nagyobb töltőűri nyomást és hajtóerőt értek el.
Keréklakatos
Kovás
A 17. században terjednek el a kovás lőfegyverek. Az elsütőbillentyű meghúzásakor a kakas pofái között lévő tűzkő rácsapott a lőporserpenyő felett elhelyezett ún. szikravető lemezre, amely kialakítása folytán a kicsapott szikrák belehullottak a felporzó lőporba és begyújtották azt. Ezek a fegyverek már nagyobb tűzhatásúak és pontosabbak voltak, ezzel párhuzamosan a hadseregek már csökkentették a szálfegyveresek létszámát is. De nem elsősorban a fegyverek fejlettségére építettek a hadvezetések, hanem hogy minél gyorsabban tudják tölteni és elsütni a muskétások fegyvereiket. Épp ezért állandóvá váltak a rendszeres gyakorlatozások. Egységesítették továbbá a fegyverek űrméreteit, a lövedékeket és a felhasználandó lőpormennyiségeket és -minőségeket is.
Kombinált megoldások
Lásd még
Források
- ↑ Guthrie, William P. - Battles of the Thirty Years War: From White Mountain to Nordlingen, 1618-1635, Greenwood Press, Westport, 2001, ISBN: 0313320284
Külső hivatkozások
- Discovery Civilisation: Háború és civilizáció (War and Civilisation)