„Bokszerlázadás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Boxerlázadás lapot átneveztem Bokszerlázadás névre (az átirányítást felülírva): OH. 527., konkrétan a bokszerlázadás is szerepel itt |
OH. 527. alapján ksz-szel, konkrétan a "bokszerlázadás" is szerepel itt |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[Fájl:CaptureTianjin.jpg|thumb|300px|right|[[Tianjin]] déli kapujának bevétele]] |
[[Fájl:CaptureTianjin.jpg|thumb|300px|right|[[Tianjin]] déli kapujának bevétele]] |
||
A ''' |
A '''bokszerlázadás'''<!-- az [[OH.]] 527. alapján ksz-szel, konkrétan a "bokszerlázadás" is szerepel itt --> vagy '''bokszerfelkelés''' egy felkelés volt [[Kína|Kínában]] a külföldiek egyre erősödő hatalma ellen, melyre [[1900]]-ban került sor. |
||
Az első [[ópiumháború]]ig Kína elzárkózási politikát folytatott, [[1842]]-től azonban már nem volt lehetőségük az [[európa]]iak kizárására. A következő évtizedekben a külföldiek jelentős hatalomhoz jutottak az országban; a gazdasági hasznot kivitték, a helyi vallást és tradíciókat pedig nem tisztelték. |
Az első [[ópiumháború]]ig Kína elzárkózási politikát folytatott, [[1842]]-től azonban már nem volt lehetőségük az [[európa]]iak kizárására. A következő évtizedekben a külföldiek jelentős hatalomhoz jutottak az országban; a gazdasági hasznot kivitték, a helyi vallást és tradíciókat pedig nem tisztelték. |
||
A növekvő feszültségek hatására 1900. [[május 18.|május 18]]-án robbant ki a |
A növekvő feszültségek hatására 1900. [[május 18.|május 18]]-án robbant ki a bokszerlázadás egyszerre több tartományban. A megmozdulást a kínai császár özvegye is támogatta. A felkelők tönkretették a vasútvonalakat és [[távíró]]vonalakat, megöltek több mint 3000 [[Kereszténység|keresztényt]], és minden külföldi fejére vérdíjat tűztek ki. |
||
Az [[angolok]] eleinte sikertelenül próbálták megfékezni a felkelést, és magas rangú kínai politikusok tiltakozása is visszhang nélkül maradt. A követségi dolgozók meggyilkolása nyomán azonban az európai hatalmak – [[Anglia]], [[Olaszország]], [[Németország]], [[Oroszország]], az [[Osztrák-Magyar Monarchia]], [[Franciaország]] –, valamint [[Japán Birodalom|Japán]] csapatokat küldtek Kínába. A felkelők egyik központját, [[Tianjin]]t [[július 13.|július 13 |
Az [[angolok]] eleinte sikertelenül próbálták megfékezni a felkelést, és magas rangú kínai politikusok tiltakozása is visszhang nélkül maradt. A követségi dolgozók meggyilkolása nyomán azonban az európai hatalmak – [[Anglia]], [[Olaszország]], [[Németország]], [[Oroszország]], az [[Osztrák-Magyar Monarchia]], [[Franciaország]] –, valamint [[Japán Birodalom|Japán]] csapatokat küldtek Kínába. A felkelők egyik központját, [[Tianjin]]t [[július 13.|július 13-án]] vették be, amikor a lázadók a diplomatanegyed megtámadására készültek. A császárnénak végül menekülnie kellett, a külföldi csapatok pedig három napig fosztogattak [[Peking]]ben. A felkelést augusztus végére verték le végleg. |
||
[[Szeptember 27.|Szeptember 27]]-én az [[Alfred von Waldersee]] vezetése alatt álló egységet a menekülő lázadók ellen büntetőexpedícióra küldték.<ref>{{cite web |url=http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=2726 |title=A |
[[Szeptember 27.|Szeptember 27]]-én az [[Alfred von Waldersee]] vezetése alatt álló egységet a menekülő lázadók ellen büntetőexpedícióra küldték.<ref>{{cite web |url=http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=2726 |title=A bokszerlázadás megfékezése |accessdate=20100708 |author=Kun Enikő |date=20040713 |publisher=[[National Geographic Magazine|National Geographic]] |language=magyar}}</ref> |
||
== Hivatkozások == |
== Hivatkozások == |
||
A lap 2011. április 8., 23:58-kori változata
A bokszerlázadás vagy bokszerfelkelés egy felkelés volt Kínában a külföldiek egyre erősödő hatalma ellen, melyre 1900-ban került sor.
Az első ópiumháborúig Kína elzárkózási politikát folytatott, 1842-től azonban már nem volt lehetőségük az európaiak kizárására. A következő évtizedekben a külföldiek jelentős hatalomhoz jutottak az országban; a gazdasági hasznot kivitték, a helyi vallást és tradíciókat pedig nem tisztelték.
A növekvő feszültségek hatására 1900. május 18-án robbant ki a bokszerlázadás egyszerre több tartományban. A megmozdulást a kínai császár özvegye is támogatta. A felkelők tönkretették a vasútvonalakat és távíróvonalakat, megöltek több mint 3000 keresztényt, és minden külföldi fejére vérdíjat tűztek ki.
Az angolok eleinte sikertelenül próbálták megfékezni a felkelést, és magas rangú kínai politikusok tiltakozása is visszhang nélkül maradt. A követségi dolgozók meggyilkolása nyomán azonban az európai hatalmak – Anglia, Olaszország, Németország, Oroszország, az Osztrák-Magyar Monarchia, Franciaország –, valamint Japán csapatokat küldtek Kínába. A felkelők egyik központját, Tianjint július 13-án vették be, amikor a lázadók a diplomatanegyed megtámadására készültek. A császárnénak végül menekülnie kellett, a külföldi csapatok pedig három napig fosztogattak Pekingben. A felkelést augusztus végére verték le végleg.
Szeptember 27-én az Alfred von Waldersee vezetése alatt álló egységet a menekülő lázadók ellen büntetőexpedícióra küldték.[1]
Hivatkozások
Jegyzetek
- ↑ Kun Enikő: A bokszerlázadás megfékezése (magyar nyelven). National Geographic, 2004. július 13. (Hozzáférés: 2010. július 8.)