Roger Martin du Gard

Roger Martin du Gard (1937)

Roger Martin du Gard (Neuilly-sur-Seine, 1881. március 23. – Sérigny, 1958. augusztus 22.) Nobel-díjas francia regényíró.

Élete

1881-ban magas rangú, katolikus hivatalnok család gyermekeként látta meg a napvilágot, anyagi gondjai ennek következtében sohasem voltak. Gimnáziumi tanulmányait Condorcet-ban végezte. Édesapja, Paul Martin du Gard vallásos nevelésben részesítette, ennek ellenére a fiatal Roger tizenöt éves korában fellázadt az egyház tanai ellen. Fiatal korában meghatározó olvasmány élménye volt Lev Nyikolajevics Tolsztoj Háború és békéje (a könyvet egyik pap tanára adta a kezébe). A gimnázium elvégzése után jelentkezett a Sorbonne-ra, de nem vették fel, ezért 1899-ben beiratkozott a levéltári főiskolába. A főiskolai tanulmányai alatt elsajátított cédulázó, anyaggyűjtő, rendszerező módszereket íróként is hasznosította, de a tudományos kutatás iránt nem érzett elhivatottságot.

1906-ban megnősült, feleségül vette Hélène Foucault, egy párizsi ügyvéd lányát. A következő évben született meg lánya, Christiane. Családi életéről nem sokat tudtunk, csak a barátok megjegyzései, nyilatkozatai alapján valószínűsíthető, hogy Hélène vallásos volt és Christiane taníttatása és neveltetése körül olyan viták folyhattak, amelyek alakították az író első nagy regényének, a Jean Barois-nak a problematikáját.

Első irodalmi kísérleteivel barátai tanácsára felhagyott. 1906-1908 között írta meg első regényét, Egy szent élete címen, de a kéziratot végül sohasem publikálta. Aztán 1909-ben önmaga vigasztalására és bátorítására megírta, majd saját költségein kiadatta a Devenir! című regényét. A könyv különösebb visszhang nélkül maradt, a fiatal Martin du Gard nem tudott olvasó tábort toborozni magának. Még ugyanaz évben megszületett következő műve L’une de nous címmel, de ez is elvetélt próbálkozásnak bizonyult. Csak négy év múlva sikerült szert tennie az áhított sikerre a Jean Barois című regénnyel. Ez már nemcsak az olvasók, de a szakmabeliek figyelmét is felkeltette. Ekkor került kapcsolatba a korszak legjelentősebb francia irodalmi folyóiratának a Nouvelle Revues Francaise körével. Martin du Gard első irodalmi sikerével író társai közül elsősorban André Gide-t nyűgözte le. 1904-ben Jacques Capeau színháza, a Vieux Colombier nagy sikerrel vitte színre Leleu apó testamentuma című drámáját, amely egy paraszti témájú vígjáték.

Nem sokkal ezután kitört az első világháború. Martin du Gard is kivette részét a harcokból, vonat csapatban teljesített szolgálatot. 1925-ben birtokot vásárolt Orne megyében, ahová egész háznépét leköltöztette. Három évvel korábban kezdett hozzá élete fő művének a Les Thibaults-nak a megírásához. A hatalmas regényfolyam nyolc kötete végül közel húsz év alatt készült el (1922-1940 között). A munka csak 1929 és 1934 között szünetelt, Martin du Gard ekkor megírta a La Confidence africaine (1931) című elbeszélését és a Vieille France-t (1933). A Thibault család hatalmas regényfolyama hozta meg számára a világhírt. A hetedik kötet váltotta ki a legnagyobb hatást: ebben kitágította, európai összefüggésekbe ágyazta az előző kötetek társadalom rajzát, valamint egységbe fogta az egyéni életutakat és a kortörténetet. A regényfolyam hetedik kötetének nagy szerepe lehetett abban, hogy a Svéd Tudományos Akadémia 1937-ben neki ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat.

1939-ben kitört a második világháború. Martin du Gard egészen a német megszállásig Párizsban maradt, majd Nizzába vonult vissza. Itt kezdett el dolgozni legújabb regényén a Souvenirs de colonel de Maumort-on. A munkát többször elkezdte, majd abbahagyta, végül úgy rendelkezett, hogy befejezetlen regényét és naplóit halála után harminc évvel adják ki. Csüggedten, kétségbeesve, komoran teltek napjai. 1944-ban a francia ellenállásban résztvevő barátai figyelmeztették, hogy neve felkerült a németek fekete listájára. Martin du Gard ekkor sietve Figeac-ba, egy Lot megyei kis faluba utazott, itt húzta meg magát. A háború után visszaköltözött Párizsba, majd élete utolsó éveit vidéki birtokain töltötte. 1951-ben közzé tette Gide-el kapcsolatos feljegyzéseit, majd 1955-ben önéletrajzi naplójának töredékeit. 1958-ban halt meg.

Munkássága

Műveiben folytatta és megújította a XIX. századi realizmus és naturalizmus hagyományait. Első jelentős regénye az 1913-ben megjelent Jean barois (magyar címe: Egy lélek története) tulajdonképpen egy negatív fejlődés regény, amelyben fontos szerepet kapott a Dreyfus-ügy. A regény címszereplője vallásos nevelésbe részesült, ennek ellenére felnőtt korára mégis szabad gondolkodó lett, majd a halál árnyékában megtért. Nem egy bölcsesség birtokában, hanem annak hiányában ért egy életút végéhez. Jean sorsának hátterében a hit és a tudomány mindenhatóságát hirdető szcientizmus konfliktusa áll.

Martin du Gard élete főműve a Thibault család magyar besorolás szerint családregény, de helyesebb lenne a nemzedékregény műszóval illetni, mert az egyes kötetek általában az egymás után következő nemzedékek ellentétbe forduló viszonyát, illetve ezzel párhuzamosan az egyes nemzedékeken belüli viszonyokat helyezik a középpontba. A polgári életforma keretei között a nemzedéki viszonyok társadalmilag és lélektanilag egyaránt meghatározzák az egyén helyzetét és fejlődését. Ezeket a viszonyokat Martin du Gard úgy mutatta be, mintha általában jellemzőek lennének a polgári családokra és belőlük következtetni lehetne a polgári társadalom egészének felépítésére is. Kiemelkedő és nagy íróknál így vált a család regény a polgárság önismeretének és útkeresésének eszközévé (Thomas Mann esetében is). Martin du Gard nem különálló regényekből építette fel a teljességet, ahogy azt Balzac vagy Zola tette, hanem egyetlen, hatalmas, összefüggő látomásba sűrítette azt.

A Thibault család két család és nemzedék története az 1900-as évek elejétől a szereplők sorsát lezáró első világháború végéig. A művet az író két évvel az első kötet papírra vetése előtt megtervezte, ám a hatodik kötet megjelenése után gyökeresen megváltoztatta elképzeléseit. A történetben végső soron a háború kitörését megelőző hetek játsszák a főszerepet, maga a háború lett a főszereplő, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a regényfolyam utolsó, hetedig kötete.

A nagy mű alkotási szüneteiben született meg Martin du Gard Vén Franciaország és Afrikai vallomás című alkotása. Ezek a kis regények az író más irányú érdeklődéséről is tanúbizonyságot tettek. Az Afrikai vallomás egy tragikus testvér szerelem története klasszikus módon elbeszélve, egy extrém biológiai és lélektani eset realista rajza. A Vén Franciaország egy képzeletbeli francia falu egy napját bemutatva világít rá a paraszti életforma sivár, elmaradott és csüggesztő voltára.

Fontosabb művei

• Devenir! [Boldogulni], 1909, regény
• L'une de nous [Egy asszony körülünk], 1909, regény
• Jean Barois [Egy lélek története], 1913, regény
• Testament de père Leleu [Leleu apó testamentuma], 1914, vígjáték
• Les Thibaults [A Thibault család], 1922-1940, regényfolyam
• La gonfle [A vízdaganat, 1928, dráma
• La Confidence africaine [Afrikai vallomás], 1931, elbeszélés
• Un Taciturne [Egy hallgatag férfi], 1931, dráma
• Vieille France [Vén Franciaország], 1933, regény
• Notes sur André Gide [Jegyzetek André Gide-ről], 1951, visszaemlékezések
• Souvenirs autobiographiques et littéraires [Önéletrajzi és irodalmi emlékek], 1955, emlékiratok

Külső hivatkozások

• Martin du Gard az Encyclopaedia Britannicában (angolul)

Felhasznált irodalom

• K. Jakab Antal: Irodalmi Nobel-díjasok lexikona, Saxum, Bp., 2002, 84-85. o.
• Ki kicsoda a világirodalomban?, Könyvkuckó, Bp., 1999, 241-242. o.
• Világirodalom, Főszerk. Pál József, Akadémia, Bp., 2005, 789-790. o.
• Réz Pál: Roger Martin du Gard, in.: A francia irodalom a XX. században, Gondolat, Bp., 1976, 241-244. o.
• A francia wikipédia megfelelő szócikke