„Róbert latin császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: tr:Konstantinopolisli Robert |
|||
| 5. sor: | 5. sor: | ||
Amikor [[Franciaország]]ba érkezett [[I. Péter konstantinápolyi latin császár|I. Péter]] halálhíre, elsőszülött fia, a [[Namur]]t öröklő Fülöp lemondott legidősebb öccse javára a trónról. Az új császár csak [[1221]]-ben érkezett meg a Konstantinápolyi Latin Császárságba, amit addig anyja, majd [[Jolánta latin császárnő|Jolánta]] halála után Béthune-i Conon kormányzott, mint régens. |
Amikor [[Franciaország]]ba érkezett [[I. Péter konstantinápolyi latin császár|I. Péter]] halálhíre, elsőszülött fia, a [[Namur]]t öröklő Fülöp lemondott legidősebb öccse javára a trónról. Az új császár csak [[1221]]-ben érkezett meg a Konstantinápolyi Latin Császárságba, amit addig anyja, majd [[Jolánta latin császárnő|Jolánta]] halála után Béthune-i Conon kormányzott, mint régens. |
||
Miután császárrá koronázták, nyomban segítségért folyamodott [[III. Honorius pápa|III. Honorius pápánál]] és [[II. Fülöp Ágost francia király]]nál, mivel az [[Epiruszi Despotátus]] és a [[Nikaiai Császárság]] folyamatosan ragadták el országa területeit. Nyugatról azonban alig érkezett segély, így Róbert kénytelen volt békét |
Miután császárrá koronázták, nyomban segítségért folyamodott [[III. Honorius pápa|III. Honorius pápánál]] és [[II. Fülöp Ágost francia király]]nál, mivel az [[Epiruszi Despotátus]] és a [[Nikaiai Császárság]] folyamatosan ragadták el országa területeit. Nyugatról azonban alig érkezett segély, így Róbert kénytelen volt békét kötni legnagyobb ellenségével, [[III. János nikaiai császár|III. Vatatzész János]] [[Nikaiai Császárság|nikaiai császárral]], és megígérni, hogy elveszi a néhai [[I. Teodor nikaiai császár|I. Laszkarisz Teodor]] [[Nikaiai Császárság|nikaiai császár]] leányát, III. János sógornőjét, [[Laszkarina Eudokia, a Konstantinápolyi Latin Császárság régensnéje|Laszkarina Eudokiát]], akivel már korábban eljegyezték. Az ígéretét azonban felrúgta, és egy [[Burgundia|burgundi]] nemessel már eljegyzésben álló francia hölgyet, [[Neufville-i N. konstantinápolyi latin császárné|Neufville]] úrnőt vett nőül, akinek csalódott jegyese összeesküvést szőtt ellene, és elcsalta [[Konstantinápoly]]ból a latin császárt. Róbert [[1228]] elején hunyt el [[Akháj Fejedelemség|Moreában]].<ref>Feleségét ezzel egyidőben gyilkolták meg.</ref> |
||
==Jegyzetek== |
==Jegyzetek== |
||
A lap 2011. április 4., 09:20-kori változata
I. (Courtenay) Róbert (1201 körül – Morea, 1228. január), konstantinápolyi latin császár
Élete
Amikor Franciaországba érkezett I. Péter halálhíre, elsőszülött fia, a Namurt öröklő Fülöp lemondott legidősebb öccse javára a trónról. Az új császár csak 1221-ben érkezett meg a Konstantinápolyi Latin Császárságba, amit addig anyja, majd Jolánta halála után Béthune-i Conon kormányzott, mint régens.
Miután császárrá koronázták, nyomban segítségért folyamodott III. Honorius pápánál és II. Fülöp Ágost francia királynál, mivel az Epiruszi Despotátus és a Nikaiai Császárság folyamatosan ragadták el országa területeit. Nyugatról azonban alig érkezett segély, így Róbert kénytelen volt békét kötni legnagyobb ellenségével, III. Vatatzész János nikaiai császárral, és megígérni, hogy elveszi a néhai I. Laszkarisz Teodor nikaiai császár leányát, III. János sógornőjét, Laszkarina Eudokiát, akivel már korábban eljegyezték. Az ígéretét azonban felrúgta, és egy burgundi nemessel már eljegyzésben álló francia hölgyet, Neufville úrnőt vett nőül, akinek csalódott jegyese összeesküvést szőtt ellene, és elcsalta Konstantinápolyból a latin császárt. Róbert 1228 elején hunyt el Moreában.[1]
Jegyzetek
- ↑ Feleségét ezzel egyidőben gyilkolták meg.
Irodalom
- Geoffroy de Villehardouin: Bizánc megvétele, (eredeti címe: La conquìte de Constantinople), Fordította és a jegyzeteket írta Szabics Imre, Utószó Kozma Béla, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985.
Külső hivatkozások
| Előző uralkodó: Jolánta |
|
Következő uralkodó: I. János |
