Laposhasú pikó

Laposhasú pikó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Rend: Pikóalakúak (Gasterosteiformes) Alrend: Gasterosteoidei Család: Pikófélék (Gasterosteidae) Nem: Pungitius Faj: P. platygaster
Tudományos név
Pungitius platygaster
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Laposhasú pikó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Laposhasú pikó témájú médiaállományokat és Laposhasú pikó témájú kategóriát.

A laposhasú pikó (Pungitius platygaster) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pikóalakúak (Gasterosteiformes) rendjéhez, ezen belül a pikófélék (Gasterosteidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása

A laposhasú pikó elterjedési területe a sekély, dús növényzetű vizek a Fekete-, Azovi- és Kaszpi-tenger brakkvízövezetében, valamint az Aral-tóban. Előfordul édesvizű tavakban is, például az Urál környéki Karkal-tóban. A Dunában Belgrádig hatolt fel.

Megjelenése

A hal testhossza 4-6 centiméter, legfeljebb 7 centiméter. Hátán 7-12, általában 8-9 szabadon álló, hátrafelé irányuló, mozgatható tüske van, amelyek a farokállású hátúszó lágy sugarú része előtt helyezkednek el. Hasúszóin erős, fogazott tüskék vannak. Fején és testén nincsenek pikkelyek, csak a jól fejlett oldalvonal mentén van egy sor vékony csontlemez, amelyek nem terjednek ék alakban a faroknyélre. Háta kékeszöld, hasa ezüstszínű, zöld fémfénnyel.

Életmódja

Tápláléka gerinctelen állatok, például apró rákok és rovarlárvák.

Szaporodása

Április - májusban ívik. A hím egy általa készített fészekben őrzi és gondozza az ikrákat és az ivadékot.

Forrás

• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8