„Méliusz József” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 31. sor: | 31. sor: | ||
==Életpályája== |
==Életpályája== |
||
Iskoláit [[Temesvár]]on, [[Kolozsvár]]on, [[Budapest]]en, [[Svájc]]ban, majd [[Németország]]ban végezte. Első írásai 1930-ban jelentek meg, a ''[[Korunk]]'' című havilapban, melynek később a szerkesztője is lett. Szerkesztője volt a ''[[Brassói Lapok]]nak'', a [[II. világháború]]t követően dolgozott a [[Képes Újság (1945)|Képes Újság]] szerkesztőségében, majd tagja az ''[[Utunk]]'' című [[kolozsvár]]i hetilap megalapítóinak. A romániai Magyar Írószövetség főtitkára 1945-1948 között, majd a [[Kolozsvári Állami Magyar Színház|kolozsvári magyar színház]] főrendezője, később igazgatója lett. |
Iskoláit [[Temesvár]]on, [[Kolozsvár]]on, [[Budapest]]en, [[Svájc]]ban, majd [[Németország]]ban végezte. Első írásai 1930-ban jelentek meg, a ''[[Korunk]]'' című havilapban, melynek később a szerkesztője is lett. Szerkesztője volt a ''[[Brassói Lapok]]nak'', a [[II. világháború]]t követően dolgozott a [[Képes Újság (1945)|Képes Újság]] szerkesztőségében (1945), majd tagja az ''[[Utunk]]'' című [[kolozsvár]]i hetilap megalapítóinak (1946). A romániai Magyar Írószövetség főtitkára 1945-1948 között, majd a [[Kolozsvári Állami Magyar Színház|kolozsvári magyar színház]] főrendezője, később igazgatója lett. |
||
Koholt vádak alapján letartóztatták, többek között a [[jilava]]i börtönben raboskodott, majd az [[1950-es évek]] végén rehabilitálták. |
Koholt vádak alapján letartóztatták, többek között a [[jilava]]i börtönben raboskodott, majd az [[1950-es évek]] végén rehabilitálták. |
||
A lap 2011. március 23., 13:13-kori változata
| Méliusz József | |
| Élete | |
| Született | 1909. január 12. Temesvár, Osztrák–Magyar Monarchia |
| Elhunyt | 1995. december 1. (86 évesen) Bukarest, Románia |
| Sírhely | Bellu temető |
| Házastársa | Méliusz Anna |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | elégia |
| Első műve | A nép ír (1945) |
Méliusz József (Temesvár, 1909. január 12. – Bukarest, 1995. december 5.) erdélyi író, költő, műfordító, Méliusz Anna férje.
Életpályája
Iskoláit Temesváron, Kolozsváron, Budapesten, Svájcban, majd Németországban végezte. Első írásai 1930-ban jelentek meg, a Korunk című havilapban, melynek később a szerkesztője is lett. Szerkesztője volt a Brassói Lapoknak, a II. világháborút követően dolgozott a Képes Újság szerkesztőségében (1945), majd tagja az Utunk című kolozsvári hetilap megalapítóinak (1946). A romániai Magyar Írószövetség főtitkára 1945-1948 között, majd a kolozsvári magyar színház főrendezője, később igazgatója lett.
Koholt vádak alapján letartóztatták, többek között a jilavai börtönben raboskodott, majd az 1950-es évek végén rehabilitálták.
1968-ban a romániai írószövetség alelnöke lett.
Kommunizmus ellenes nézeteit versekbe öntve jelentette meg, egy kitalált ír költő, Horace Cockery (H.C.) írásaiként.
Lásd még
Emlékezete
Sírja a bukaresti Bellu temetőben található.
Művei
- A nép ír (1945)
- Ének 1437-ről (1945)
- Tanú a nép (1945)
- Párizs után (politikai közírás, 1946)
- Sors és jelkép (1946, 1973)
- Együtt a világgal (versek, 1957)
- Októberi szél (Egy publicista jegyzetei, 1957)
- Ameddig ellátok (versek, 1960)
- Kitépett naplólapok (1961)
- Okos volt-e Okos Marci? (1961)
- Beszélgetés a rakparton (versek, 1963)
- Legszebb versei (1964)
- Aréna (versek, 1967)
- Az új hagyományért (cikkek, tanulmányok, 1969)
- Város a ködben (1969, 1981)
- Az illúziók kávéháza (Vallomások, 1971, 1990)
- Én és az oroszlán (ifjúsági regény, 1972)
- Kávéház nélkül (Emlékezet és vallomás, 1977)
- Tranzit kávéház (1982)
- Horace Cockery-Múzeum – Horace Cockery darabokra tört elégiája (1983, 1988)
- Válogatott költemények 1930-1980 (1984)
- Napnyugati kávéház (1986)
- A barátság kávéháza – tegnap (1988)
- Jitgadal elégia (1994, 2004)
- Zsilava nem volt kávéház (2002)
- Cédulák (2003)
- Szénásszekér elégia (2004)
- Ah, Velence, Velence (2009)
- Szavak, avagy a cirkuszban unatkoznak az elefántok (2009)