„Katona Szabó István” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2011. március 13., 18:57-kori változata

Katona Szabó István, családi neve Szabó, írói álneve: Kézdi István. (Kézdivásárhely, 1922. november 10.–) magyar elbeszélő, regényíró, újságíró, szerkesztő.

Életútja

Szülővárosában kezdett tanulmányait megszakítva kereskedőinas volt Óradnán, szövőgyári munkás Nagyszebenben, majd a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban érettségizett (1942) s a Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karán diplomát szerzett (1947). Mint egyetemi hallgató a Móricz Zsigmond Kollégium diákigazgatója (1945–47) s a Világosság című napilap riportere. Tanulmányainak végeztével rövid ideig tanár a bánffyhunyadi gimnáziumban, majd 1948-tól egy évtizeden át a Falvak Népe, ill. Falvak Dolgozó Népe szerkesztője (1950 és 1952 között főszerkesztő-helyettese), 1958-tól Marosvásárhelyen az Új Élet főszerkesztő-helyettese, 1967-től a lap szerkesztőbizottságának tagja és rovatvezető.

Első írása, egy Tolnai Lajos marosvásárhelyi tartózkodásáról szóló adattár, Móricz Zsigmond lapjában, a Kelet Népében jelent meg (1941). Találkozásait Móricz Zsigmonddal megírta az Ifjú Erdélynek (1942). A II. világháború után a Világosság, Utunk, Romániai Magyar Szó, Előre, Dolgozó Nő, Igaz Szó, Művelődés, Vörös Zászló, Hargita, Megyei Tükör is közölte riportjait, recenzióit, művészeti kritikáit.

Gondozásában jelent meg a Móricz-féle Magvető két erdélyi kiadása (1944, 1945); magyar nyelvtant és olvasókönyvet szerkesztett a VII. osztály számára (1962); jelentős riportsorozatai az Új Életben: Száz év után Orbán Balázs nyomában (Bözödi Györggyel, 1968); Negyven év múltán Bözödi György könyve nyomában (1972); Kalotaszegi krónika (1972); A bölcsőhely körül c. alatt Kovács Katona Jenő, Salamon Ernő, Tompa László és Nagy István szülőhelyének bemutatása (1977–78).

Fordításai jelentek meg I. L. Caragiale karcolatainak, cikkeinek és bírálatainak háromkötetes gyűjteményében (1952), tolmácsolásában mutatta be a Marosvásárhelyi Állami Színház Petru Vintilă Ki meri megölni a szerelmet? c. színművét (közölte Művelődés, 1974/4). Összeállította a romániai magyar művészek „ki kicsodáját” (175 folytatásban közölte Új Élet időszaki kiadvány Az Új Élet lexikona rovatcím alatt, 1971–77).

1986-ban áttelepült Magyarországra. Gödöllőn él, emlékiratain dolgozik.

Önálló kötetei 1957-ig családi nevén

Virágzó élet (Palocsay Rudolf életrajza, 1955);
A dinnyecsősz (elbeszélések, 1955);
Farkasjárás (elbeszélések, 1957);
Borika (regény, 1959, 1963, 1974. Román kiadás Constantin Olariu fordításában, 1964);
A harmadik kakasszó (kisregény, 1963);
Vesztett szerelem (regény, 1967);
Szakítás (kisregény, 1973);
Elbeszélések (1974).

Irodalom

Gálfalvi Zsolt: A dinnyecsősz. Utunk, 1956/7.
Izsák József: Farkasjárás. Utunk, 1957/50.
Nagy Pál: A novellától a regényig. Igaz Szó, 1959/12.
Kacsó Sándor: Szocialista alapon – konzervatív falu. Utunk 1960/3. *Szőcs István: Hamis irodalmi eszmény. Igaz Szó 1960/2.
Bálint Tibor: Megáporodott szerelmek. Utunk 1967/27.
Kormos Gyula: Szemlélet és ábrázolás. Igaz Szó 1967/8.
Antal Péter: Többrendbéli szakítás. A Hét, 1973/36.
Bartis Ferenc: Katona Szabó István: Szakítás. Igaz Szó, 1974/1.

Jegyzetek és források

Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0

Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 9. sor: / 9. sor: @@
 Gondozásában jelent meg a Móricz-féle Magvető két erdélyi kiadása (1944, 1945); magyar nyelvtant és olvasókönyvet szerkesztett a VII. osztály számára (1962); jelentős [[riport]]sorozatai az [[Új Élet]]ben: ''Száz év után [[Orbán Balázs]] nyomában'' ([[Bözödi György|Bözödi Györggyel]], 1968); ''Negyven év múltán Bözödi György könyve nyomában'' (1972); ''Kalotaszegi krónika'' (1972); ''A bölcsőhely körül'' c. alatt [[Kovács Katona Jenő]], [[Salamon Ernő]], [[Tompa László]] és [[Nagy István]] szülőhelyének bemutatása (1977–78).
-Fordításai jelentek meg I. L. Caragiale karcolatainak, cikkeinek és bírálatainak háromkötetes gyűjteményében (1952), tolmácsolásában mutatta be a [[Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Magyar Tagozata|Marosvásárhelyi Állami Színház]] Petru Vintilă ''Ki meri megölni a szerelmet?'' c. színművét (közölte [[Művelődés]], 1974/4). Összeállította a romániai magyar [[színész]]ek, [[képzőművészet|képzőművészek]] és [[zene|zenészek]] lexikonát (175 folytatás, Új Élet, 1976–77).
+Fordításai jelentek meg I. L. Caragiale karcolatainak, cikkeinek és bírálatainak háromkötetes gyűjteményében (1952), tolmácsolásában mutatta be a [[Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Magyar Tagozata|Marosvásárhelyi Állami Színház]] Petru Vintilă ''Ki meri megölni a szerelmet?'' c. színművét (közölte [[Művelődés]], 1974/4). Összeállította a romániai magyar művészek „ki kicsodáját” (175 folytatásban közölte Új Élet időszaki kiadvány Az Új Élet lexikona rovatcím alatt, 1971–77).
+-ban áttelepült Magyarországra. Gödöllőn él, emlékiratain dolgozik.
 == Önálló kötetei 1957-ig családi nevén ==