Trasimenus-tavi csata

A második pun háború csatái a térképen.

A trasimenus-tavi csata (Kr. e. 217. június 24., a Julianus-naptár szerint áprilisban) a Római Köztársaság seregeinek nagy vereségét hozó ütközet volta második pun háború során. A csatában Hannibal karthágói hadvezér aratott győzelmet Gaius Flaminius consul ellen a mai közép-olaszországi Umbria tartományban, a Trasimenus-tónál.

A csatában két egyenlő erejű, mintegy 40 ezer katonából álló sereg csapott össze és a hadtörténetben mintaszerűnek tekintett, elrejtett állásokból végrehajtott támadással Hannibal csapatai katasztrofális vereséget mértek a rómaiakra. Miközben a karthágóiak veszteségei kicsik voltak, a római sereg egésze odaveszett.

Előzményei

A rómaiak, meglepve és megriadva Tiberius Sempronius Longus veresége miatt a trebiai csatában, azonnal hozzáláttak az előkészületeknek, hogy elhárítsák az északról érkező új fenyegetést. SAempronius vissaatért Rómába és a Szenátus a Kr. e. 217. évben új consulokat választott: Gnaeus Servilius Geminust és Gaius Flaminiust. Utóbbit alig neveztek ki, máris az fenyegette, hogy leváltják, mert úgy hagyta el Rómát, hogy nem végezte el a consullá választottak számára kötelező rituálét.. A Szenátus azzal bízta meg Serviliust, hogy vegye át a Publius Cornelius Scipio vezette sereg fővezéri tisztjét. Flaminius Sempronius serege maradékának a vezérségét kapta. A trebiai veszteségek pótlására felállítottak négy új légiót is. Az új erőkt megosztottak a két consul közt. A trebiai és ticinusi csaták utani helyzetben Flaminius serege dél elé fordult, hogy Róma közelében készítse elő a védekezést. Hannibal azonnal követte, csakhogy ő gyorsabban haladt a római seregnél Róma felé és hamarosan meg is előzte őket. Flaminiusnak gyorsítania kellett a menetet és csatára bírni Hannibalt, mielőtt az eléri Rómát.

Eközben arra várt, hogy egy Servilius vezette másik sereg csatlakozzon hozzá. De mielőtt ez megtörténhetett volna, Hannibal nyílt csatára kényszerítette, azt a területet pusztítva, amelynek a megvédésével Flaminiust megbízták. Polübiusz szerint „amint (Hannibal) elhagyta Faesulae környékét, és a római táboron valamivel túl lerohanta a vidéket, Flaminius izgatottá vált és felbőszítette, hogy az ellenség semmibe veszi: és ahogy a vidék pusztítása folyt, és minden irányban a felszálló füstből lathatóvá vált a rombolás, már nem maradt türelme, hogy elviselje a látványt.”."

Hannibal azon fáradozott, hogy aláássa Róma szövetségeseinek hűségét, megmutatva, hogy a Köztársaságának nem áll hatalmában megvédeni őket. Flaminius ekkor még táborában maradt Arretiumnál. Miután nem tudta Flaminiust csatába vonni, Hannibal ellenfele balszárnya felől elvágta a rómaiakat a fővárostól. Flaminius mégis a táborban tartotta seregét. Hannibal erre Apulia felé vette az irányt, abban a reményben, hogy Flaminius követi és egy magaválasztotta helyen felveszi vele a harcot.

Ezen a helyen zajlott a csata - a tópart ma.