„Sully Prudhomme” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a >ötvözte |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: lv:Silī Pridoms |
||
67. sor: | 67. sor: | ||
[[la:Renatus Franciscus Armandus Prudhomme]] |
[[la:Renatus Franciscus Armandus Prudhomme]] |
||
[[lt:Sully Prudhomme]] |
[[lt:Sully Prudhomme]] |
||
[[lv:Silī Pridoms]] |
|||
[[mk:Сили Придом]] |
[[mk:Сили Придом]] |
||
[[mr:सली प्रुडहॉम]] |
[[mr:सली प्रुडहॉम]] |
A lap 2011. február 24., 21:22-kori változata
René François Armand (Sully) Prudhomme (Párizs, 1839. március 16. - Châtenay-Malabry, 1907. szeptember 6.) francia költő és esszéíró, az első irodalmi Nobel-díjas.
Kereskedő családból származott. Mérnöki pályára készült, de szembaja miatt abba kellett hagynia műszaki tanulmányait. Ezt követően irodalmat és jogot tanult, és egy ügyvédi irodában vállalt munkát. Költeményeit először a „Conference La Bruyère” nevű diáktársaságban mutatta be, majd az ott kapott bátorítás nyomán a tágabb nyilvánosság elé lépett. Első kötetet, a Stances et Poèmes (1865) kedvező kritikát kapott Sainte-Beuve-től és megalapozta hírnevét.
Sully Prudhomme filozófiai és tudományos érdeklődéssel ötvözte a parnasszisták formai tökélyre törekvéseit és eleganciáját; ez tükröződik abban, hogy lefordította Lucretius De Rerum Natura című művének első könyvét (1878-79). További verskötetei: Croquis Italiens (1866-68); Solitudes (1869); Impressions de la guerre (1870); Les Destins (1872); La Révolte des fleurs (1872); La France (1874); Les Vaines Tendresses (1875); La Justice (1878); Le Bonheur (1888). Verseire Fauré, Respighi, Gounod és Hubay Jenő komponáltak dalokat. A Les Epaves (1908) című kötete halála után jelent meg. Pascalról írt könyve a La Vraie Religion selon Pascal (1905).
Noha a köztudatban remeteként maradt meg, Sully Prudhomme nem fordult el a közélettől: az elsők között állt ki Alfred Dreyfus mellett és másokkal együtt tiltakozott az Eiffel-torony megépítése ellen.[1] 1881-től haláláig a Francia Akadémia tagja volt, 1901 májusában a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. Ugyanebben az évben kapta meg az első alkalommal kiosztott irodalmi Nobel-díjat, melynek összegét a francia írószövetségnek hagyta az elsőkötetes költők segítésére.[2]
Verseit többek között Kosztolányi Dezső fordította magyarra, magyar nyelvű kötete azonban nem jelent meg.
Források és jegyzetek
- Sully Prudhomme. The Nobel-Prize in Literature 1901 (From Nobel Lectures, Literature 1901-1967, Editor Horst Frenz, Elsevier Publishing Company, Amsterdam, 1969) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. október 12.)
- ↑ Molnár Zsófi (2008. augusztus 14.). „Elsüllyedt Nobel-díjasok II. - Miért nem Tolsztoj? - Sully Prudhomme (1839-1907), a filozófus költő”. Magyar Narancs XX. (33). (Hozzáférés: 2008. október 12.)
- ↑ 100 éve halt meg Sully Prudhomme. (Hozzáférés: 2008. október 12.)
Külső hivatkozások
- Hegedűs Géza. Világirodalmi arcképcsarnok. Budapest, Szentendre: Arcanum, Interpopulart. ISBN 963-86029-8-8 (2000). Hozzáférés ideje: 2008. október 12.
- Szász Zoltán. „Sully Prudhomme”. Nyugat 1908 (1). (Hozzáférés: 2008. október 12.)
- Sully Prudhomme: Jegyesem (vers). (Hozzáférés: 2008. október 12.)
- Poèmes: [1] i [2]
- Les Vaines Tendresses HTML, PDF in libro veritas