Péter-Pál-székesegyház

é. sz. 59,9501°, k. h. 30,3163°59.9501, 30.3163

A székesegyház

А Péter-Pál-székesegyház (oroszul: Петропавловский собор) (teljes nevén: Péter és Pál főapostolok tiszteletére szentelt székesegyház) ortodox templom Szentpétervárott, a Péter-Pál-erődben, orosz uralkodók nyughelye, építészeti műemlék Péter-korabeli barokk stílusban.

Története

Az ikonosztáz főajtaja (királyi ajtó) a Péter-Pál-templomban

1712 és 1733 között építették (építész Domenico Tresini) egy azonos nevű, fából épített templom helyén (1703—1704). 1859-ig a város főtemploma, ahol püspöki papi szolgálat volt.

A Péter-Pál-székesegyház 122,5 m magas, három szintes harangtornya, aranyozott csúcsán egy repülő angyal figurájával, a város jelképe. Magasságával uralja a városképet. Herman van Boles holland mester készítette el a torony csúcsát. Az épület belső tere oszlopokkal három hajóra osztott. Belsejében hadizsákmány-zászlók másolatai vannak elhelyezve (az eredeti zászlók az Ermitázs-ban vannak).

Az aranyozott, metszett ikonosztáz 1722 — 1726 között készült el Moszkva-ban: az építész Zarudnij, Iván Petrovics; a metszés — Trofim Ivanov, Iván Tyelega; az ikonok — М. А. Merkurjev, F. Artyemjev), a stukkódíszítés Ignazio Ludovico Rossi és Antonio Quadri (stukkódíszítőmester), a festés — Georg Gsell, Vaszilij Jarosevszkij, Mihail Alekszandrovics Zaharov és más művészek munkája.

1756-1757-ben között Péter-Pál-székesegyházat egy tűz után újjáépítették; a toronyra 1776-ban szerelték fel a holland B. Oorta Krasa mester által készített órát. 1773-ban szentelték fel a Szent Katalin mellékoltárt. A torony csúcsán lévő sérült angyalt 1829-ben Pjotr Tyeluskin javította meg, aki állványzat nélkül mászott fel a csúcsra.

1857-1858-ban között a csúcs fa szerkezeti elemeit fémre cserélték Dmitrij I. Zsuravszkij, A. Sz. Rehnyevszkij és Pável Melnyikov mérnökök irányítása alatt.

Fő feladat volt a a fa szarufák fémre cserélése a templom tornyában. Zsuravszkij szabályos nyocszög alapú csonkagúla szerkezetet javasolt, amit gyűrűkkel kötnek össze; ő dolgozta ki a szerkezeti számításokat is.

1864—1866 között az ikonosztáz régi főajtaját újra cserélték, amit bronzból készítettek el (építője А. I. Krakau); 1875—1877 között G. Boldini a mennyezetet újrafestette; 1905-ben új harangokat kapott a templom.

1919-ben a Péter-Pál-székesegyházat bezárták, 1924-ben pedig múzeummá nyilvánították; a 17. sz. végéről és a 18. sz. elejéről származó értékes tárgyak legtöbbjét (ezüsttárgyakat, könyveket, szertartási ruhákat, ikonokat) más múzeumoknak adták át.

A templom tornyának harangjátéka

A Nagy Honvédő Háború (1941-45) idején a székesegyház nagy károkat szenvedett, 1952-ben restaurálták a homlokzatokat, 1956-1957-ben — a belső teret. 1954-ben az épületet a Várostörténeti múzeumnak adták át. Az 1990-es évektől a székesegyházban rendszeresen tartanak gyászszertartásokat az elhunyt orosz uralkodók tiszteletére, 2000-től — istentiszteleteket, 2008 karácsonyától rendszeresen tartanak istentiszteleteket. 2008-ban 1917 óta először tartottak húsvéti istentiszteletet. Jelenleg a székesegyház főlelkésze Alekszandr apát, aki a szentpétervári egyházmegye építészeti-művészeti kérdésekért felelős elöljárói tisztét is betölti.

A templom tornyában harangjáték található. A Péter-Pál-erődben rendszeresen harangjáték-koncerteket tartanak.

Uralkodói nyughely

Angyal a Péter-Pál-székesegyház tornyának csúcsán

I. Péter idejében a cári családhoz tartozó személyek temetkezési helyét még nem határozták meg véglegesen. A cár rokonait az Angyali Üdvözlet kriptában (oroszul: Благовещенская усыпальница) temették el. A még építés alatt lévő Péter-Pál székesegyházban 1715-ben temették el I. Péter és I. Katalin kétéves lányát, Natáliát, a harangtorony alatt pedig a cár fiának Alekszej Petrovicsnak a feleségét Charlotte Christine Sophie Braunschweig-Wolfenbüttel hercegnőt (1694—1715). Ugyanitt helyezték földi nyugalomba 1718-ban magának a cár fiának földi maradványait is. 1716-ban a templom bejáratánál temették el Marfa Matvejevnát, III. Fjodor orosz cár özvegyét.

I. Péter halála után a még épülő templom egyik ideiglenes kápolnájában helyezték el az uralkodó földi maradványait tartalmazó koporsóját. A temetést csak 1731. május 29-én tartották. A későbbiekben itt temettek el minden cárt és cárnőt III. Sándor cárig bezárólag, a Moszkvában 1730-ban elhunyt II. Péter és a Schlüsselburgban 1764-ben megölt VI. Iván kivételével. A kriptában összesen 41 temetést tartottak, többek között számos nagyherceg és hercegnő, tehát az uralkodók gyermekeinek és unokáinak temetését. 1865-ben minden sírfedelet egységes, fehér márványból készült szarkofágra cseréltek aranyozott bronzkeresztekkel (Puaro, Avguszt Antonovics és Gun, Andrej Leontyjevics építészek). Az uralkodói szarkofágokat kétfejű sas díszíti. Két szarkofágot a peterhofi kőfaragó- és csiszolóüzemben készítettek 1887—1906-ban: II. Sándorét (zöld jáspisból) és a felesége Marija Alekszandrovna^[forrás?] szarkofágját (rózsaszín Urál-hegységi kőzetből).

A szarkofágok a templomban

Egy állami bizottsági határozat alapján 1998. június 17-én helyezték örök nyugalomba a székesegyház dél-nyugati részén lévő Katalin melléktemplomban a Jekatyerinburgban 1918-ban kivégzett II. Miklós cár, Alekszandra Fjodorovna cárnő, Alekszej trónörökös, Tatyjana, Marija, Olga és Anasztaszia nagyhercegnők földi maradványait. Az Orosz Ortodox Egyház nem ismerte el ezeket a földi maradványokat. Velük együtt temették ide J. Sz. Botkin-t, a cári család orvosát, А. Е. Trupp lakájt, I. M. Haritonov szakácsot, és A. Sz. Gyemidova szobalányt.

Érdekes tények

A leningrádi körzet bokszitogorszki járásban Szomino faluban megtalálható a székesegyház egy kicsinyített változata — a Péter-Pál-erőd. Szintén angyal van a csúcsán.

Képek

• 
  Régi képeslap
• 
  A Néva folyó felől
• 
  Az ikonosztáz főajtaja (királyi ajtó)
• 
  Szent ajtó és az ikonosztáz alsó része
• 
  A csúcs
• 
  Mozaik mennyezet és gyertyatartó
• 
  Üvegablak