„Mediolanumi ediktum” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
ez + az
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: la:Edictum Mediolanense
45. sor: 45. sor:
[[ka:მილანის ედიქტი]]
[[ka:მილანის ედიქტი]]
[[ko:밀라노 칙령]]
[[ko:밀라노 칙령]]
[[la:Edictum Mediolanense]]
[[lt:Milano ediktas]]
[[lt:Milano ediktas]]
[[mk:Милански едикт]]
[[mk:Милански едикт]]

A lap 2011. február 3., 04:08-kori változata

A mediolanumi ediktum, melyet I. Constantinus nyugati és uralkodótársa, Licinius keleti császár adott ki, engedélyezi minden ember, így a keresztények számára is a szabad vallásgyakorlást.

Constantinus és Licinius 313-ban Mediolanumban (ma Milánó) találkozott, ahol megünnepelték Licinius házasságkötését Konstantin húgával. Ekkor tárgyaltak a keresztényekkel szembeni politikájukról. Ezután Konstantin rendeleteket küldött a tartományok kormányzóinak a keresztényekre vonatkozóan, Licinius pedig, miután legyőzte Maximinust Nicomediában, császár székhelyén kifüggesztette a rendeletet 313. június 13-án.

A rendelet hatására a bebörtönzött keresztények kiszabadultak, a száműzöttek visszatérhettek otthonaikba, az elkobzott javak eredeti tulajdonosukhoz visszakerültek.

Ezt megelőzően 311-ben Galerius császár Nicomediában a halálos ágyán már kiadott egy rendeletet, mely a keresztények számára jogokat biztosított. Így a mediolanumi rendelet már az ebben adott jogoknak a megerősítése és kibővítése.

Szövege

Mindkét türelmi rendelet latin szövegét Lactantius örökítette át De mortibus persecutorum című munkájában. Caesareai Eusebius Egyháztörténetében hozza ezeknek görög fordítását (VIII, 15 és X, 5).

Egy részlet a rendeletből: Amikor én, Constantinus Augustus, és én, Licinius Augustus, kedvező előjelektől kísérve Mediolanumba érkeztünk és mindent fontolóra vettünk, ami a köz hasznára és javára szolgál, a többi dolog közt, melyekről úgy tűnt, hogy mindenkinek hasznára válnak, úgy döntöttünk, hogy mindenekelőtt és elsősorban olyan rendeleteket bocsátunk ki, amik biztosítják az istenség iránti tiszteletet és imádást, azaz hogy megadjuk a keresztényeknek és mindenkinek azt a szabad választást, hogy azt a vallást kövesse, amelyiket akarja, úgyhogy bármelyik istenség vagy mennyei hatalom jóakarattal lehessen irántunk és mindenki iránt, aki hatalmunk alatt él.

Források

  • Vanyó László (szerk.): Ókeresztény írók, 4, Euszebiosz egyháztörténete, Szent István Társulat, Budapest, 1983. ISBN 963-360-184-3

Külső hivatkozások