„Poroszország (történeti)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2011. január 30., 21:08-kori változata

Fájl:Prussian tribes map.png

Porosz törzsek

A történeti Poroszország, másképp Ó-Poroszország egy ma nagyobbrészt Lengyelországhoz, kisebbrészt Oroszországhoz tartozó (Kalinyingrád és körzete) történelmi terület. Későbbi elnevezése Kelet-Poroszország, amelynek területe a történelem során többször módosult. Történelmi Poroszországnak azt a régiót szokás nevezni, ahol a kihalt balti poroszok éltek. Ez a Balti-tenger partján, a Visztula és a Nyeman mentén található. Területe 36 993 km².

Porosz régiók (hajdani porosz törzsi területek):

Keleti határai a történeti Poroszországnak, melyek Litvániával határosak, bizonytalanok. Egyes történészek szerint Nadruvia, Galindia, Suduva keleti végeit a lovagrend a litvánoktól foglalta el, akárcsak Skalva tartományt (a Memel-vidék).

A poroszok egészen a XIII. századig zavartalanul birtokolták a területet. Mivel pogányok voltak, számos kísérletet tettek térítésükre. Katonai jellegű (keresztes-hadjárat) térítésükre a 1226-tól került sor, amikor a Szentföldről és Magyarországról elűzött Német (Teuton) Lovagrendet betelepítették a poroszokkal szomszédos Kulmba. A poroszok hosszú időn át ellenálltak a kereszteseknek, s komoly veszteségeket szenvedtek a harcokban. A területek benépesítésére nagyszámú német telepes érkezett, ami lassan asszimilálta a poroszságot. Maga a porosz név azonosult a némettel, poroszoknak számítottak a német telepesek is.

Területileg Poroszország is egészen más fogalmat takart. 1309-ben a Német Lovagrend meghódította az addig Lengyelország részét képező Kelet-Pomerániát. Így már azt az országot is Poroszországnak nevezték. A lengyelek később visszaszerezték Kelet-Pomerániát és még a lovagrend porosz területeinek nyugati és középső részét is birtokukba vették. A keleti felén a lovagok hűbéresként birtokolták államukat, egész addig, amíg Brandenburgi Albert protestáns hercegséget nem alapított rajta.

Lengyelország első felosztásakor a Porosz Királyság megkapta a történeti Poroszországból a lengyelek által birtoklott felét és Kelet-Pomerániát. A második felosztáskor a teljes terület a birtokába jutott. A történeti terület ekkor mint Kelet-Poroszország néven szerepelt, Königsberg (Kalinyingrád) központtal, Kelet-Pomerániát pedig Nyugat-Poroszországnak nevezték, annak székhelye Danzig (Gdańsk) volt.

Az első világháború után Lengyelországot helyreállították, Kelet-Poroszország pedig Németország része maradt. Szárazföldi összeköttetés 1939-ben jött létre, amikor a náci Németország elfoglalta Lengyelországot és a Szovjetunióval közösen felosztotta. A háború végeztével a szovjetek nem mondtak le a kelet-lengyel területekről, amelyek ma Fehéroroszországhoz, Ukrajnához és Litvániához tartoznak. Lengyelországot ezekért cserébe nyugaton német (sziléziai, brandenburgi, pomerániai) területekkel és Kelet-Poroszország nagy részével kárpótolta, míg a Sambia, Skalva és Nadruvia vidéke (Königsberggel együtt) a Szovjetunióhoz került és ma is az Orosz Föderáció része.

1945 után az összes németet kitelepítették az országból.

Külső hivatkozás

Vajda Tamás: A Német Lovagrend a Baltikumban
Britannica Hungaria, Magyar Világ Kiadó Budapest, 1994.
Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 27–28. o. ISBN 963-9257-14-1

Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 17. sor: / 17. sor: @@
 Keleti határai a történeti Poroszországnak, melyek [[Litvánia|Litvániával]] határosak, bizonytalanok. Egyes történészek szerint [[Nadruvia]], [[Galindia]], [[Suduva]] keleti végeit a lovagrend a [[litvánok]]tól foglalta el, akárcsak [[Skalva]] tartományt (a [[Memel-vidék]]).
-A [[poroszok]] egészen a [[13. század|XIII. századig]] zavartalanul birtokolták a területet. Mivel pogányok voltak, számos kísérletet tettek térítésükre. Katonai jellegű (keresztes-hadjárat) térítésükre a [[1226]]-tól került sor, amikor a [[Szentföld]]ről és [[Magyarország]]ról elűzött [[Német Lovagrend|Német (Teuton) Lovagrendet]] betelepítették a [[poroszok]]kal szomszédos [[Kulm]]ba. A poroszok hosszú időn át ellenálltak a kereszteseknek, s komoly veszteségeket szenvedtek a harcokban. A területek benépesítésére nagyszámú német telepes érkezett, ami lassan asszimilálta a [[poroszok|poroszságot]]. Maga a porosz név azonosult a némettel, poroszoknak számítottak a német telepesek is.
+A [[poroszok]] egészen a [[13. század|XIII. századig]] zavartalanul birtokolták a területet. Mivel pogányok voltak, számos kísérletet tettek térítésükre. Katonai jellegű (keresztes-hadjárat) térítésükre a [[1226]]-tól került sor, amikor a [[Szentföld]]ről és [[Magyarország]]ról elűzött [[Német Lovagrend|Német (Teuton) Lovagrendet]] betelepítették a [[poroszok]]kal szomszédos [[Chełmno|Kulm]]ba. A poroszok hosszú időn át ellenálltak a kereszteseknek, s komoly veszteségeket szenvedtek a harcokban. A területek benépesítésére nagyszámú német telepes érkezett, ami lassan asszimilálta a [[poroszok|poroszságot]]. Maga a porosz név azonosult a némettel, poroszoknak számítottak a német telepesek is.
 Területileg ''Poroszország'' is egészen más fogalmat takart. [[1309]]-ben a Német Lovagrend meghódította az addig [[Lengyelország]] részét képező [[Kelet-Pomeránia|Kelet-Pomerániát]]. Így már azt az országot is Poroszországnak nevezték. A lengyelek később visszaszerezték Kelet-Pomerániát és még a lovagrend porosz területeinek nyugati és középső részét is birtokukba vették. A keleti felén a lovagok hűbéresként birtokolták államukat, egész addig, amíg [[Brandenburgi Albert]] protestáns hercegséget nem alapított rajta.
@@ 23. sor: / 23. sor: @@
 [[Lengyelország első felosztása]]kor a [[Porosz Királyság]] megkapta a történeti Poroszországból a lengyelek által birtoklott felét és Kelet-Pomerániát. A [[Lengyelország második felosztása|második felosztáskor]] a teljes terület a birtokába jutott. A történeti terület ekkor mint [[Kelet-Poroszország]] néven szerepelt, [[Kalinyingrád|Königsberg (Kalinyingrád)]] központtal, Kelet-Pomerániát pedig [[Nyugat-Poroszország]]nak nevezték, annak székhelye [[Gdańsk|Danzig (Gdańsk)]] volt.
-Az [[első világháború]] után Lengyelországot helyreállították, Kelet-Poroszország pedig [[Németország]] része maradt. Szárazföldi összeköttetés [[1939]]-ben jött létre, amikor a [[Harmadik Birodalom|náci Németország]] elfoglalta Lengyelországot és a [[Szovjetunió]]val közösen felosztotta. A háború végeztével a szovjetek nem mondtak le a kelet-lengyel területekről, amelyek ma [[Fehéroroszország]]hoz, [[Ukrajna|Ukrajnához]] és [[Litvánia|Litvániához]] tartoznak. Lengyelországot ezekért cserébe nyugaton német ([[szilézia]]i, [[brandenburg]]i, [[pomeránia]]i) területekkel és a Kelet-Poroszország nagy részével kárpótolta, míg a [[Sambia]], [[Skalva]] és [[Nadruvia]] vidéke (Königsberggel együtt) a [[Szovjetunió]]hoz került és ma is az [[Oroszország|Orosz Föderáció]] része.
+Az [[első világháború]] után Lengyelországot helyreállították, Kelet-Poroszország pedig [[Németország]] része maradt. Szárazföldi összeköttetés [[1939]]-ben jött létre, amikor a [[Harmadik Birodalom|náci Németország]] elfoglalta Lengyelországot és a [[Szovjetunió]]val közösen felosztotta. A háború végeztével a szovjetek nem mondtak le a kelet-lengyel területekről, amelyek ma [[Fehéroroszország]]hoz, [[Ukrajna|Ukrajnához]] és [[Litvánia|Litvániához]] tartoznak. Lengyelországot ezekért cserébe nyugaton német ([[szilézia]]i, [[brandenburg]]i, [[pomeránia]]i) területekkel és Kelet-Poroszország nagy részével kárpótolta, míg a [[Sambia]], [[Skalva]] és [[Nadruvia]] vidéke (Königsberggel együtt) a [[Szovjetunió]]hoz került és ma is az [[Oroszország|Orosz Föderáció]] része.
 [[1945]] után az összes [[németek|németet]] kitelepítették az országból.