„Codex Theodosianus” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
WikitanvirBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: cs:Codex Theodosianus
8. sor: 8. sor:


==A kódex hatása==
==A kódex hatása==
A törvénykönyv nagyban hatott az [[529]]-ben kiadott [[Codex Iustinianus]]-ra. A birodalom keleti felében a [[iustinianusi kodifikáció]]ig hatályban volt, a birodalom nyugati felében a [[Breviarium Alaricianum]] közvetítésével terjedt el, és egészen a XII. századig a római jog egyik legfontosabb forrása volt.
A törvénykönyv nagyban hatott az [[529]]-ben kiadott [[Corpus Iuris Civilis|Codex Iustinianus]]-ra. A birodalom keleti felében a [[iustinianusi kodifikáció]]ig hatályban volt, a birodalom nyugati felében a [[Breviarium Alaricianum]] közvetítésével terjedt el, és egészen a XII. századig a római jog egyik legfontosabb forrása volt.


==Felhasznált források==
==Felhasznált források==

A lap 2011. január 27., 19:23-kori változata

A Codex Theodosianus az I. Constantinustól II. Theodosius római császár uralkodásáig kiadott császári rendeleteket foglalta össze, gyűjtötte egy kódexbe. A római jog egyik jelentős forrásműve.

A kódex létrejötte

II. Theodosius kelet-római és III. Valentinianus nyugat-római császárok 429-ben kiadtak egy közös rendeletet, mely alapján megindult a császári rendeletek összegyűjtése, kodifikálása. A kódex 435438 közt jött létre, 438-ban hirdették ki és 439. január 1-jén lépett hatályba a birodalom mindkét felében.

A Codex Theodosianus szerkezete

Maga a kódex tizenhat könyvből áll, amelyekben a rendeletek kronológiai sorrendben követik egymást. Kiemelkedő szerephez jut a közjog benne: sok különösen kegyetlen büntetőjogi szabály is megtalálható.

A kódex hatása

A törvénykönyv nagyban hatott az 529-ben kiadott Codex Iustinianus-ra. A birodalom keleti felében a iustinianusi kodifikációig hatályban volt, a birodalom nyugati felében a Breviarium Alaricianum közvetítésével terjedt el, és egészen a XII. századig a római jog egyik legfontosabb forrása volt.

Felhasznált források