„Jázminos forradalom” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Ilyen állítást nem találok a cikkben
Ez gépi fordítás lehetett?
9. sor: 9. sor:
A december 18-ai [[Szidi Buzid|Szidi Buzid-i]] tüntetés szervezése szinte észrevétlenül zajlott, csak olyan [[közösségi média|közösségi oldalakon]] lehetett róla értesülni, mint amilyen a [[Facebook]] vagy a [[YouTube]]. Ezekre az oldalakra olyan képeket töltöttek fel, amelyeken rendőrök fékeznek meg kirakatokat betörő és autókat rongáló fiatalokat. Az egyik tüntető, Mohamed Buazizi, miután elkobozták tőle zöldség- és gyümölcsárusításra használt autóját, felgyújtotta magát.<ref>{{cite web|url=http://www.thestar.com/news/world/article/922279--suicide-protest-helped-topple-tunisian-regime|title=Suicide protest helped topple Tunisian regime}}</ref> Azonnal kórházba szállították, de 2011. január 4-én belehalt sérüléseibe.<ref>[http://af.reuters.com/article/topNews/idAFJOE70408420110105 Tunisian who sparked rare protests dies: relatives -Reuters]</ref>
A december 18-ai [[Szidi Buzid|Szidi Buzid-i]] tüntetés szervezése szinte észrevétlenül zajlott, csak olyan [[közösségi média|közösségi oldalakon]] lehetett róla értesülni, mint amilyen a [[Facebook]] vagy a [[YouTube]]. Ezekre az oldalakra olyan képeket töltöttek fel, amelyeken rendőrök fékeznek meg kirakatokat betörő és autókat rongáló fiatalokat. Az egyik tüntető, Mohamed Buazizi, miután elkobozták tőle zöldség- és gyümölcsárusításra használt autóját, felgyújtotta magát.<ref>{{cite web|url=http://www.thestar.com/news/world/article/922279--suicide-protest-helped-topple-tunisian-regime|title=Suicide protest helped topple Tunisian regime}}</ref> Azonnal kórházba szállították, de 2011. január 4-én belehalt sérüléseibe.<ref>[http://af.reuters.com/article/topNews/idAFJOE70408420110105 Tunisian who sparked rare protests dies: relatives -Reuters]</ref>


A megmozdulásra annak ellenére került sor, hogy – mint ahogy erre a média is rámutatott – Tunézia régiójának egyik legstabilabb és leggazdagabb országa.<ref>[http://www.cbsnews.com/stories/2011/01/10/world/main7233191.shtml Deadly Riots in Tunisia Shut Down Schools]</ref><ref>[http://english.aljazeera.net/news/africa/2011/01/2011191414183128.html Protesters killed in Tunisia riots]</ref> Az ''[[Al Jazeera English]]'' azt is megjegyezte, hogy a világ azon részén a tunéziai tüntetők a leginkább szókimondóak. A [[Twitter]]en többféle, Buazizit támogató kiírás is megjelent.<ref name="begin">[http://english.aljazeera.net/news/africa/2010/12/2010122063745828931.html Riots reported in Tunisian city – Africa – Al Jazeera English]</ref> Az ''Al Jazeera'' egyik szakértői hozzászólása szerint ez csak „a kétségbeesett tunéziai fiatalság öngyilkos tiltakozása volt”. A cikk arra is rámutatott, hogy az állami felügyelet alatt álló Nemzeti Szolidaritási Alap és a Nemzeti Foglalkoztatási Alap egyre inkább a társadalomra hárítja át a segélyezéssel kapcsolatos állami feladatokat. Ezt<!--Mit???--> a gazdagabb városok körül kinövő viskóvárosokkal akarják elérni. Ezzel nem csökken a déli és középső, mezőgazdasággal foglalkozó, illetve száraz területek szélükre<!--Ezt az egészet nem értem--> sodródása sem.<ref name="protestsgoingon">[http://english.aljazeera.net/indepth/opinion/2010/12/20101227142811755739.html Tunisia: The battle of Sidi Bouzid – Opinion – Al Jazeera English]</ref> Egyes értelmezések a tunéziai megmozdulásokat az arab társadalmakra jellemző, a szegénység, a munkanélküliség és a politikai elnyomás „halálos kombinációjára” adott válaszként értékelték.<ref>[http://english.aljazeera.net/indepth/opinion/2010/12/20101231161958792947.html The rebirth of Arab activism - Opinion - Al Jazeera English]</ref>
A megmozdulásra annak ellenére került sor, hogy – mint ahogy erre a média is rámutatott – Tunézia régiójának egyik legstabilabb és leggazdagabb országa.<ref>[http://www.cbsnews.com/stories/2011/01/10/world/main7233191.shtml Deadly Riots in Tunisia Shut Down Schools]</ref><ref>[http://english.aljazeera.net/news/africa/2011/01/2011191414183128.html Protesters killed in Tunisia riots]</ref> Az ''[[Al Jazeera English]]'' azt is megjegyezte, hogy a világ azon részén a tunéziai tüntetők a leginkább szókimondóak. A [[Twitter]]en többféle, Buazizit támogató kiírás is megjelent.<ref name="begin">[http://english.aljazeera.net/news/africa/2010/12/2010122063745828931.html Riots reported in Tunisian city – Africa – Al Jazeera English]</ref> Az ''Al Jazeera'' egyik szakértői hozzászólása szerint ez csak „a kétségbeesett tunéziai fiatalság öngyilkos tiltakozása volt”. A cikk arra is rámutatott, hogy a központi irányítás alatt álló Nemzeti Szolidaritási Alap és a Nemzeti Foglalkoztatási Alap egyre inkább a társadalomra hárította át a segélyezéssel kapcsolatos állami feladatokat. Egyszerű tunéziai állampolgárok próbálták saját anyagi lehetőségeikhez mérten az elővárosi viskónegyedek nyomorúságát enyhíteni, de a társadalmi feszültségek csökkenéséhez ez kevésnek bizonyult.<ref name="protestsgoingon">[http://english.aljazeera.net/indepth/opinion/2010/12/20101227142811755739.html Tunisia: The battle of Sidi Bouzid – Opinion – Al Jazeera English]</ref> Egyes értelmezések a tunéziai megmozdulásokat az arab társadalmakra jellemző, a szegénység, a munkanélküliség és a politikai elnyomás „halálos kombinációjára” adott válaszként értékelték.<ref>[http://english.aljazeera.net/indepth/opinion/2010/12/20101231161958792947.html The rebirth of Arab activism - Opinion - Al Jazeera English]</ref>


[[Glenn Greenwald]] szerint a tüntetők – ha csak részben is – azért mentek az utcákra, hogy tiltakozásukat fejezzék ki a titkos belső amerikai táviratok nyilvánosságra került tartalma kapcsán. A Tunéziával foglalkozó dokumentumok részletesen tárgyalják az amerikai támogatású tunéziai családok fényűzését. Erre akkoriban az Al Jazeera is fokozottan odafigyelt.<ref>Greenwald, Glenn (2011-11-17) [http://www.salon.com/news/opinion/glenn_greenwald/2011/01/17/internet/index.html Applying U.S. principles on Internet freedom], ''[[Salon.com]]''</ref>
[[Glenn Greenwald]] szerint a tüntetők – ha csak részben is – azért mentek az utcákra, hogy tiltakozásukat fejezzék ki a titkos belső amerikai táviratok nyilvánosságra került tartalma kapcsán. A Tunéziával foglalkozó dokumentumok részletesen tárgyalják az amerikai támogatású tunéziai családok fényűzését. Erre akkoriban az Al Jazeera is fokozottan odafigyelt.<ref>Greenwald, Glenn (2011-11-17) [http://www.salon.com/news/opinion/glenn_greenwald/2011/01/17/internet/index.html Applying U.S. principles on Internet freedom], ''[[Salon.com]]''</ref>

A lap 2011. január 26., 20:41-kori változata

Jázminos forradalom

A 2010–2011-es tunéziai tüntetések, más néven a jázminos forradalom,[1][2] egy erőszakos[3] tüntetéssorozat volt Tunéziában. A folyamat Tunézia több városára is átterjedt, és a 23 éve államfő Zín el-Ábidín ben Ali elnöki pozíciójáról való 2011. január 14-ei lemondásához vezetett.[4][5] A résztvevők elsősorban a munkanélküliség, a korrupció,[6] a szólásszabadság hiánya,[7] az élelmezési gondok és az alacsony életszínvonal[8] miatt mentek az utcákra. A 2010 decemberében kezdődött tüntetésekhez hasonlóra három évtizede nem volt példa az országban.[9][10] Végül összecsapásokra került sor, melyeknek áldozatai is voltak. A tüntetéseket az váltotta ki, hogy egy zöldségeket és gyümölcsöket áruló boltos öngyilkos lett. Nem volt meg a szükséges engedélye, emiatt a rendőrök lefoglalták az áruját.[11][12] Hatvan éve[13] ez volt az első olyan eset, hogy egy arab kormányzatot közvetlenül az utcai tüntetések hatására távolítottak el.[14]

Egyesek Ben Ali eltávolítását és családjának az országból történt kiűzését az új média hatására Twitter-forradalomnak[15] vagy WikiLeaks-forradalomnak[16] nevezik.[17] Júszef Szeddik filozófus úgy vélte, az eseményeket nem célszerű jázminos forradalomnak nevezni, hiszen jelentőségük és várható hatásuk megközelíti a Bastille ostromáét.[18].

Előzmények

A december 18-ai Szidi Buzid-i tüntetés szervezése szinte észrevétlenül zajlott, csak olyan közösségi oldalakon lehetett róla értesülni, mint amilyen a Facebook vagy a YouTube. Ezekre az oldalakra olyan képeket töltöttek fel, amelyeken rendőrök fékeznek meg kirakatokat betörő és autókat rongáló fiatalokat. Az egyik tüntető, Mohamed Buazizi, miután elkobozták tőle zöldség- és gyümölcsárusításra használt autóját, felgyújtotta magát.[19] Azonnal kórházba szállították, de 2011. január 4-én belehalt sérüléseibe.[20]

A megmozdulásra annak ellenére került sor, hogy – mint ahogy erre a média is rámutatott – Tunézia régiójának egyik legstabilabb és leggazdagabb országa.[21][22] Az Al Jazeera English azt is megjegyezte, hogy a világ azon részén a tunéziai tüntetők a leginkább szókimondóak. A Twitteren többféle, Buazizit támogató kiírás is megjelent.[23] Az Al Jazeera egyik szakértői hozzászólása szerint ez csak „a kétségbeesett tunéziai fiatalság öngyilkos tiltakozása volt”. A cikk arra is rámutatott, hogy a központi irányítás alatt álló Nemzeti Szolidaritási Alap és a Nemzeti Foglalkoztatási Alap egyre inkább a társadalomra hárította át a segélyezéssel kapcsolatos állami feladatokat. Egyszerű tunéziai állampolgárok próbálták saját anyagi lehetőségeikhez mérten az elővárosi viskónegyedek nyomorúságát enyhíteni, de a társadalmi feszültségek csökkenéséhez ez kevésnek bizonyult.[24] Egyes értelmezések a tunéziai megmozdulásokat az arab társadalmakra jellemző, a szegénység, a munkanélküliség és a politikai elnyomás „halálos kombinációjára” adott válaszként értékelték.[25]

Glenn Greenwald szerint a tüntetők – ha csak részben is – azért mentek az utcákra, hogy tiltakozásukat fejezzék ki a titkos belső amerikai táviratok nyilvánosságra került tartalma kapcsán. A Tunéziával foglalkozó dokumentumok részletesen tárgyalják az amerikai támogatású tunéziai családok fényűzését. Erre akkoriban az Al Jazeera is fokozottan odafigyelt.[26]

Tüntetések

Katonák tüntetőket tartóztatnak le
Barikádok és lángok

Jelentések szerint rendőrök fékezték meg a Szidi Buzidban tüntető fiatalokat. Eközben könnygázt is bevetettek a több száz fiatal visszaszorításához. A tüntetők a kormányzat regionális irodája előtt gyűltek össze, akik a Mohamed Buazizivel szemben tanúsított bánásmód ellen tüntettek. A tunéziai média csak szűk körben foglalkozhatott az eseményekkel. December 1-jén a rendőrség nagyobb létszámmal jelent meg a város utcáin.[27]

December 22-én Lasheen Naji úgy válaszolt az éhség és a munkanélküliség okozta kihívásokra, hogy felmászott egy villanypóznára, ahol a magas feszültségű áram agyoncsapta.[28] Ramzi Al-Abbudi azért választotta az öngyilkosságot, mert problémái akadtak a szolidaritási alapon az országában működő mikrohitel visszafizetésével.[24] December 24-én Bouzaine-ben egy rendőr véletlenül mellkason lőtte Mohamed Ammarit. Itt több más tüntető is megsebesült, többek között a december 30-án életét vesztett Chawki Belhoussine El Hadri.[29] A rendőrök azt állítják, önvédelemből lőttek a tüntetőkre. Ezután lényegében kijárási tilalmat vezettek be a városban.[3]

A zavargások tovább fokozódtak, mikor a tunéziai hatóságok és Szidi Buzid kormányzóságának lakosai ismét összetalálkoztak. A tüntetések már Tuniszt, az ország fővárosát is elérték.[28] December 27-én nagyjából 1000 fővárosi fejezte ki együttérzését.[30] Szidi Buzid lakosaival, és ők is további munkahelyek létrehozását követelték. A független szakszervezetek által indított megmozdulást a biztonsági szervek megakadályozták. Tüntetések kezdődtek Souesse-ban, Szfakszban és Meknassziban is.[31] Másnapra a Tunéziai Szakszervezetek Szövetsége megmozdulást hirdetett Gafszába. A biztonsági erők ezt is meghiúsították. Ezzel egy időben mintegy 300 ügyvéd tiltakozott Tuniszban a kormányzat palotája előtt.[32] A tüntetések december 28-án sem csillapodtak.[33]

December 30-án a rendőrség békés eszközökkel oszlatott szét egy tüntetést Monasztirben. Szbikhában és Csebbában is a rendőrség erejére volt szükség ahhoz, hogy feloszlassák a be nem jelentett demonstrációt. A Tunéziai Ügyvédi Kamara felhívására az ügyvédek gyűléseket és tüntetéseket szerveztek Tuniszban és több nagyvárosban is. Moktar Trifi, a Tunéziai Emberi Jogi Liga (LTDH) azt mondta, „az ügyvédeket Tunézia szerte kegyetlenül ütlegelték.”[29] Meg nem erősített hírek szerint El Hammában is öngyilkosságot kísérelt meg egy ember.[34]

Január 3-án a Thalában a munkanélküliség és a magas megélhetési költségek ellen indított tiltakozások összecsapásokba torkollottak. Nagyjából 250, többségében hallgatókból álló csoport tartott szimpátiatüntetést a Szidi Buzidban felvonulók mellett. A rendőrség könnygáz bevetésével oszlatta fel a tüntetést. Az egyik gránát a helyi mecsetbe csapódott. Erre a tüntetők tűzzel válaszoltak, és megrohanták az Alkotmányos Demokrácia Mozgalom helyi irodáját.[35]

Néhány általánosabb tiltakozás azt akarta elérni, hogy a kormány szüntesse be az online tartalmak cenzúrázását. A tunéziai hatóságok állítólag adathalászatba kezdtek. Így akarják kordában tartani a felhasználói fiókokat, és ezen keresztül ellenőrzik az internetes kritikákat. Az állami és a nem állami kézben lévő honlapokat is feltörték.[36]

Az ügyvédi kamara egyik szóvivője szerint január 6-án a 8000 tunéziai ügyvéd 95%-a az utcákra vonult. „A tiltakozásnak az a nyilvánvaló üzenete, hogy nem fogadjuk el az ügyvédeket ért igazságtalan vádakat. Felemeljük a szavunkat az elmúlt pár napban történt ügyvédverések ellen.”[37] A jelentések szerint másnap az oktatók is csatlakoztak a megmozdulásokhoz.[38]

Január 11-én Tunisz egyik munkásnegyedében, Ettadem-Mnihlában a tüntetés odáig fajult, hogy házakat fosztogattak, gumikat égettek, buszokra lőttek, és két autót is felgyújtottak. A rendőrség kénytelen volt feloszlatni a tömeget. A jelentések szerint a tüntetők a következőt énekelték: „Nem félünk, nem félünk, nem félünk, csak Istentől.” Országszerte számos katonát is az utcákra vezényeltek.[39]

Január 12-én az olasz állami televízió, a RAI riportere azt állította, hogy őt és operatőrét egy Tunisz központjában tartott tüntetésen a rendőrök meggumibotozták. Ezután a hivatalnokok elkobozták az operatőr kameráját.[40] A tüntetők és a rendőrök közötti összetűzés miatt a fővárosban éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el.[41]

Hizb ut-Tahrir a január 14-i pénteki ima után tüntetést szervezett. Ezzel az iszlám kalifátust akarta újra életre hívni.[42] Másnap újabb tüntetést szerveztek, melynek célja az Április 9. börtön elfoglalása és az ott fogva tartott politikai foglyok kiszabadítása volt.[43]

Szintén január 14-én Lucas Dolegát, az Európai Sajtófotósok Szervezetének dolgozó egyik fényképészt fejen találta egy könnygáza palack, amit állítólag rövid ideig használtak a rendőrök. Az ott szerzett sérülésekbe két nappal később halt bele.[44]

Letartóztatások

A jelentések szerint több blogger és Hamada Ben Aoun rapénekes is rövid időre rácsok mögé került.[45][46][47] A Riporterek Határok Nélkül szervezet legalább hat olyan bloggerről és aktivistáról tud, akik börtönben ülnek. Megjegyzik azonban, hogy valószínűleg ennél nagyobb létszámról van szó.[48] A Tunéziai Kalóz Párt aktivistáit – Slah Eddine-t, Kchoukot, (a később szabadlábra helyezett[49][50], majd a sportért és a fiatalságért felelős államtitkárrá kinevezett[51][52]) Slim Amamout és Azyz Amamyt eltüntették a nyilvánosság elől, és semmit sem lehetett róluk tudni.[53][54][55]

Hamma Hammamit, a betiltott Tunéziai Munkás Kommunista Néppárt vezetőjét, Ben Ali egyik meghatározó kritikusát január 12-én letartóztatták,[41] majd 14-én szabadon engedték.[56]

Belföldi politikai visszhang

Ben Ali a nemzeti televízió műsorában bejelentette, hogy nem fogja módosítani az alkotmányt. Az egészre azért volt szüksége, mert a jelenlegi alkotmány alapján kora miatt hatalmát csak 2014-ig gyakorolhatja.[57]

Ben Ali elnök lemondása

Január 14-én Ben Ali elnök feloszlatta a tunéziai kormányt, és vészhelyzetet hirdetett. A közeli alkalmazottak szerint erre a Tuniszban elharapózó tüntetések résztvevői miatt van szükség. Ezenkívül elrendelték, hogy háromnál több ember nem tömörülhet, különben a rendőrség a résztvevőket letartóztathatja, a menekülőkre pedig szabadon lehet lőni. Ezenkívül hat hónapon belülre választásokat írt ki.[58][59] Ben Ali lemondása és az azt követő események előtt még sosem volt arra példa, hogy egy arab országban tüntetéssel el lehessen távolítani az ország vezetőjét.[60] A France 24 jelentése szerint a reptereket a katonaság vette ellenőrzés alá, és lezárták az ország légterét.[61]

Ugyanazon a napon Ben Ali elrepült az országból. Miután a franciák megtagadták, hogy a gép az ő földjükön szálljon le, líbiai segítséggel Máltán keresztül továbbrepült,[62] és Szaúd-Arábiában, Dzsiddában szállt le. Az alkotmány 56. szakaszában leírtak szerint[63] Mohamed Ghannouchi lett az ország ideiglenes elnöke.[4][64] Lépését többen is így értékelték:

„az alkotmány manipulálása. Csak a házelnöknek van ahhoz joga, hogy legitim [ügyvezető] kormányt alakítson. Ez is csak 45 napig működhet, utána választásokat [kell] kiírniuk. [A házelnök] felelős a választások zavartalan és tisztességes lebonyolításáért. Ghannouchi ugyanahhoz a korrupt politikai elithez tartozik, mint Ben Ali. Semmi új nincs abban, ami ma történt. Csak csűrik, csavarják a dolgokat.[65]

A szaúdi nyilatkozatok arra utalnak, hogy Ben Alit azért fogadták be, hogy csökkentsék a feszültséget Tunéziában, és nem azért, mert szimpatizálnának vele. (Hisz hosszú ideig küzdött az iszlámisták tunéziai jelenléte ellen.)[66]

Január 15-én a tunéziai televízió bejelentette, hogy Ben Ali hivatalosan is lemondott a hatalomról, és Ghannouchi átengedte a hatalmat a parlament elnökének, Fouad Mebazaának.[67] Az új államfő már első nap megígérte, hogy két hónapon belól új választást fog kiírni.[68] Erre azután került sor, hogy Tunézia Alkotmánybíróságának elnöke, Fethi Abdennadher bejelentette, hogy Ben Ali megbízatása megszűnt, és mivel Ghannouchi nem töltheti be az elnökitisztet, Mebazaának 60 napja van arra, hogy kiírja az új választásokat.[69] Mebazaa szerint az országnak az lenne az érdeke, hogy nemzeti egységkormány jöjjön létre.[70] Ennek hírére az elnöki palotánál heves tűzpárbaj robbant ki a tunéziai hadsereg és az elmenekült elnökhöz hű tüntetők között.[71]

Yadh Ben Achour vezetésével bizottságot hoztak létre, melynek az volt a feladata, hogy kidolgozza az alkotmány és a törvények szükséges módosítását.[72] Az ellenzék felszólította a hatalmon lévőket, hogy a választásokat hat vagy hét hónappal később nemzetközi felügyelet mellett bonyolítsák le.[73]

A január 17-én bejelentett egységkormánynak 12 képviselője az RCD tagja, és mellettük dolgozik még a három ellenzéki párt elnöke (Mustafa Ben Jaafar a Szabadsás és Munka Unió, Ahmed Ibrahim az Ettajdid Mozgalom és Ahmed Najib Chebbi a Haladó Demokrácia Párt vezetője),[74] a Tunéziai Szakszervezetek három delegáltja és a civil szervezetek képviselői.

A Times of Malta értesülései szerint van hérom olyan népszerű mozgalom, mely nem kapott helyet a kormányban. Ezek a betiltott iszlamista Ellenállás Párt, a kommuista Tunéziai Kommunista Munkáspárt[75] és a Kongresszus a Demokráciáért szekuláris reformpárt;[76] nem lehet még tudni, hogy ezeet a pártokat a jövőben is betiltják-e, vagy esetleg rögtön elismerik. Az Ellenállás Párt már kérelmezte, hogy vegyék nyilvántartásba.[77][78]

2011. január 20-án a kormány az első ülése után bejelentette, hogy minden párt indulhat a választáson, és az összes politikai foglyot szabadon engedik. [79]

Tüntetés a volt kormánypárt ellen

2011. január 22.

Január 17-től – az új kabinet összetételének bejelentésétől – az országon belül és a határokon túl is napi rendszerességgel tüntettek az RCD-nek a kormányban való résvétele ellen. Január 17-én több ezer tüntető vonult fel. Ekkor viszonylag békésen lezajlott a rendezvény, csak kisebb összetáűtzések alakultak ki a felvonulók és a biztonság erők között.[80] Ben Ali támogatói még aznap szimpátiatüntetést tartottak. Másnap a Tunéziai Szakszervezetek küldöttei lemondtak miniszteri megbízatásukról. Legfőbb indokként az RCD kormányzati jelenlétét jelülték meg.[81] Mustafa ben Jaafar sem foglalta el a pozícióját. Ezután az ideiglenes elnök és miniszterelnök is kilépett a pártból. Ezzel is a tüntetéseket akarták csillapítani. A miniszterelnök hozzátette, hogy kormánya tagjainak egytől egyig tiszta a keze.[82]

Január 18-án több száz ember tüntetett Tunisz, Sfax, Gabes, Bizerta, Sousse és Monastir utcáin.[81] A megmozdulások másnap is folytatódtak. Legfőbb céljuk az volt, hogy Ben Ali egyetlen szövetségese se kapjon helyet az új kormányban. Több száz tüntető Tunisz belvárosában vonult fel, harmincan pedig a Belügyminisztérium előtt a kijárási tilalom ellenére ülősztrájkot tartottak.[83] Január 20-án több száz ember tiltakozott Tuniszban az RCD székháza előtt. Ez több vidéki városban is lejátszódott.[84] Január 21-én több ezren vettek részt a Belügyminisztérium előtt megszervezett tüntetésen.[85]

Zouhair M'Dhaffer, a hivatali idő kitolásának lehetőségét biztosító 2002-es alkotmánymódosítás legfőbb kitervelője , Ben Ali közeli munkatársa január 20-án kilépett a kormányból. A volt kormánypárt főtitkárát ugyanezen a napon váltották le.[86]

Ghannouchi január 22-én bejelentette, hogy szabad és átlátható választások után hat hónapon belül le fog mondani a pozíciójáról.[87]

Következményei

Ben Ali távozása után tovább folytatódtak a zavargások és a fosztogatások. Ekkor a legfőbb ok a hadsereg állandó és kiterjedt tuniszi jelenléte volt.[88] Az elkövetők kilétét még nem sikerült beazonosítani. A tunéziai hadsereg egyik magas rangú vezetője szerint a tettesek Ben Ali volt elnökhöz hű elkövetők lehettek.[89] A főváros központi vasútállomását lángba borították.[88] A tengerparti Mahdia börtönének vezetése 1 000 fogva tartottat szabadon engedett, miután egy fogolylázadásban 5 ember meghalt.[90]

Január 16-án Imed Trabelsit, Ben Ali feleségének unokatestvére egy két nappal korábbi szúrásban szerzett sérülésbe belehalt. Ő az első, aki Ben Ali tágabb családjából a tüntetések alatt az életét vesztette.[91] Több más börtönből is megpróbáltak kitörni, vagy szélsőséges csoportok megpróbálták rábírni az őröket, hogy engedjék szabadon a rabokat. Több helyen sikerrel is jártak. A helyzet annyira elfajult, hogy az élelemből kifogyott tunéziaiak fegyverrel védték a házukat, egyesek pedig fegyveres őrszolgálatot is szerveztek. Az Al Jazeera tudósítója szerint egyszerre három fegyveres csoport volt az országban: az állítólag 250 000 fős rendőrség, a Belügyminisztérium biztonsági alakulatai és az ellenőrizetlen önkéntes fegyveresek, akik Ben Alit támogatták.[92] Állítólag a tunéziai hadsereg sokat küzdött azért, hogy megőrizze a befolyását.[93] A géppuskatűz tovább folytatódott Tuniszban és Karthágóban, mivel a biztonsági erők nem tudják fenntartani a törvényes rendet.Tunisia PM to unveil new government</ref>

A tüntetések leginkább kézzel fogható eredménye az internetes szabadság kivívása volt.[94] A hozzászólókat megosztja az a kérdés, hogy az internet milyen mértékben járult hozzá Ben Ali elűzéséhez. [95][96][97]> Feloldották az olyan nemzetközi oldalak blokkolását, mint a Youtube és a Flickr. (A Facebook ennek ellenére a lakosság 20%-nak[96])[98] végig elérhető maradt.)[99] El lehetett érni a YouTube és a DailyMotion honlapjait is,[100] A TOR arról számolt be, hogy megugrott a Tunéziából érkező kérések száma.[101].

Sokan kritizálták a franciák hozzáállását a tüntetésekhez,[102] mert az elején feltűnően hallgattak arról, hogy mi történik a volt gyarmatukon.[103]

Reakciók

Szolidaritási tüntetés 2011. január 15-én a franciaországi Nantes-ban.

A TUNINDEX 3 egymást követő napon összesen 9,3%-ot veszített az értékéből.[104] A kijárási tilalom elrendelése után az ország szuverén adóskockázata soha nem látott magasságokba emelkedett, így a részvények súlyozott értéke ismét csökkent 3,8%-kal.[105][106]

Az al-Káida terroristacsoport észak-afrikai szárnya egy 2011. január 13-i videóüzenetében a tunéziai és az algériai kormány ellen fellépő tüntetők támogatására szólított fel. Katonai támogatást és segítséget ígértek a „korrupt, bűnöző és elnyomó” kormány megbuktatását célul kitűző tüntetőket. Ugyanakkor azt mondták, senki se fogadjon szót a tunéziai kormánynak, és meg kell tenni mindent Abdelaziz Bouteflikia algériai elnök leváltásáért is. A felvételen a szervezet helyi vezetője, Abu Musab Abdul Wadud szerepelt. Sürgette, hogy Tunéziában vezessék be az iszlám jogrendszert, a sariát. [107] Az al-Káida támogatói ott voltak az algériai és tunéziai tüntetők között is. Ők Irakban és Izrael Gáza területén harcoltak már az amerikai seregek ellen.[108]

A Francia Szocialista Párt első elnöke, Martine Aubry felszólította a francia kormányt, hogy bánjon szigorúbban a tunéziai kormánnyal. „Azt üzenem a tunéziai embereknek, hogy a Francia Szocialista Párt mindenben támogatja őket, és együtt érez velük. Arra kérjük a francia kormányt, hogy erős kézzel lépjen fel az elfogadhatatlan elnyomás ellen.”[109] Nicolas Sarkozy véleménye szerint „csak a párbeszéd hozhatja el a jelenlegi válság tartós és békés megoldását”.[110]

Barack Obama amerikai elnök üdvözölte a tunéziaiak bátorságát és nemes jellemét. Minden felet arra kért fel, hogy tanúsítsanak önmérsékletet, és kerüljenek el bármiféle összetűzést. Ezenkívül a tunéziai kormányt felszólította, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogokat, és tisztességes és szabad választásokat rendezzenek a jövőben.[111][112]

Catherine Ashton, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint Stefan Fuele biztos közösen fejezték ki "megértésüket és támogatásukat a tunéziai nép és az ő demokratikus vágyaik irányába. A célt mindenképpen békés eszközökkel kell elérni." Minden felet arra szólított fel, hogy "mutassanak ellenállást, és a jövőbeni konfliktusok elkerülése végett maradjanak nyugodtak." Az EU emellett hangot adott "azon szándékának, miszerint mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy minél tartósabb, demokratikus megoldást lehessen találni a folyamatban lévő válságra."[113]

A marokkói külügyminisztérium közleményt adott ki, mely szerint szolidaritásukat fejezik ki a tunéziai nép iránt, és remélik, hogy hamarosan béke köszönt az országra.[114]

Nyugat-Szahara kormánya külügyminiszterének, Mohamed Szalem Ould Szalek nyilatkozata alapján támogatja "a testvéri tunéziai nép szabad döntését. Nyugat-Szahara kormánya nagy érdeklődéssel figyeli a tunéziai friss fejleményeket." Ezeket az ország történelmének egyik új fejezeteként értékelte. “Az ország kormánya békét, biztonságot és stabilitást kíván a szabadságban, egyenlőségben fejlődő demokratikus baráti Tunéziának.”[115].

William Hague külügyminiszter elítélte az erőszakot, és felszólította Tunézia kormányát, hogy "tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a helyzetet békésen lehessen rendezni," valamint hogy "tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a rend, a törvényesség visszatérjen az országba, és szabad, tisztességes választásokat lehessen tartani, valamint azonnal létre kell jönnie Tunéziában is a politikai szabadságjogoknak."[116] A britek kimentésére egy vészelyzetben használt repülőgépet küldtek a helyszínre.[117]

Pan Kimun, az ENSZ főtitkára úgy nyilatkozott, hogy "a politikai helyzet gyorsan változik, és minden érintett félnek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy létrejöjjön a párbeszéd, és a további veszteségek és összecsapások elkerülése cégett békésen rendezzék a nézeteltéréseket."[118]

Ali Larijani, az iráni parlament elnöke arra biztatta Tunézia lakosait, hogy szerezzék vissza jogaikat. A nyugati államokra azt mondta, pk a legfőbb okai annak, hogy Tunéziában autokrácia alakult ki. Eközben pedig azt hangoztatják, hogy a nép mellett állnak.–[119]

Muammer Kadafi líbiai elnök egyik televíziós beszédében becsmérelte Ben Ali elmozdítását. "Most nagyon sokat vesztettetek. Soha nem lesz Zinénél jobb vezetője az országnak. Tunézi népszerű turisztikai célpont volt. Most viszont hordák veszik át a terepet, akik csak fosztogatnak és gyújtogatnak majd. [A tunéziai helyzet] olyan káoszt vetít előre, melynek soha nem lesz vége."[120]

A média és a szakértők reakciói

Annak ellenére, hogy a nemzetközi média csak kis figyelmet szentelt az eseményeknek, és elszórtan tudósítottak róla, egyes kommentátorok ezt az időszakot Tunézia történetének meghatározó pillanatának tekintették.[121] Brian Whitaker, a The Guardian cikkírója szerint a tüntetés elég éles ahhoz, hogy véget vessen Ben Ali elnökségének, és párhuzamot vont a Romániában 1989-ben történt eseményekkel, mikor Nicolae Ceauşescu uralmának szakadt vége.[121] Steven Cook, a Council of Foreign Relations írója hozzáteszi, hogy a fordulópontot csak azután lehet egyértelműen meghatározni, hogy az bekövetkezett. Példának 2009–2010-es iráni választási tüntetést hozta fel.[122] Ben Ali kormányzati politikájáról már régóta lehetett tudni, hogy súlyos gondok övezik.[123] Elliot Abrams megjegyezte, hogy a tüntetők már 2010. végén is dacoltak a biztonsági erőkkel, és látszott, hogy a rezsim Ben Ali családjából számíthatott csak utódra.[124]

Azt is rossz szemmel nézték, hogy a belföldi televízió nem tudósított az eseményekről.[23] Főleg a nyugati média hallgatását azzal hasonlították össze, mennyire hangosak voltak az iráni tüntetők és a zöld mozgalmak megmozdulásai alkalmával, hogy menyire ellenezték a kínai cenzúrát, míg Tunéziánál erről mélyen hallgattak. Az az Egyesült Államok, mely megtiltotta a legújabb technológiák Iránba szállítását, és felkérte a Twittert, hogy egy ideig tartsák vissza a frissítéseket, ekkoriban semmi hasonló lépésre nem szánta el magát Tunéziával kapcsolatban."[125]

Elemzések

Az Al Jazeera az elnök elűzéséről megjegyzik, hogy „a félelem üvegmennyezete örökre beomlott Tunéziában. Úgy tűnik, a Ben Ali 1987-es hatalomjutásakor a puccs alatt felállított rendőrállam is már a múlté”. Azonban hozzáteszi, hogy Ben Ali csak azután mondott le, miután kiadott közleményében úgy fogalmazott, hogy saját kísérete verte át. Akkor ez még nem tűnhetett őszinte bejelentésnek, mára azonban már biztos, hogy igazat mondott. A Le Monde kritizálta a francia elnök és az Európai Unió hallgatagságát, ami leginkább a tüntetés elején volt érzékelhető.[126] A Christian Science Monitor szerint a forradalomban elvitathatatlan szerepet játszott a mobil kommunikáció.[127]

Larbi Sadiki véleménye szerint „van egy olyan közkeletű feltevés, hogy minden arab terrorista az al-Káida és ennek különféle reinkarnációjának kötelékében van. Ezen kívül azonban vannak olyan rezsimek, – ilyen Tunézia és Algéria is – melyek saját maguk képeznek ki és fegyvereznek fel egységeket, hogy Oszama bin Láden ellen harcoljanak. Katonáit abból a több milliós tanult tömegből szerzik, akik a régi lakosságának túlnyomó többségét kiteszik. A bizonytalanságnak az arab világ nyugati szélén – a Magreb államokban – tomboló szele terjed keletre, Levante irányába. Mindenki vagy szabadságáért és kenyérért vagy a halálért kiált elkeseredetten.”[128] Lamos Ardoninak az Al Jazeerában megjelent egyik hasonló op-edje szerint a tüntetők „lebontották a félelem és a szélre sodródás emelte falakat, és visszaállították az arabok abbéli hitét, hogy véget tudnak vetni a zsarnokoskodásnak, és el tudják érni a társadalmi igazságosságot.” Hozzátette, hogy az, ahogy a tüntetők átvették a hatalmat „mindenképp figyelmeztető jel kell hogy legyen. Akár van nemzetközi támogatása a vezetésnek, akár nincs. Semmiképp sincsenek beoltva az emberek dühkitörései ellen. Ennek ellenére a tunéziai változások lehet, hogy még csak ideiglenesek, és lehet, hogy a hatalomhoz minden áron ragaszkodó elit még megpróbálja visszaszerezni a hatalmát. A tüntetést „tunéziai intifádának” nevezte, ami „az arab világot válaszút elé állította”. Azt mondta, ha Tunéziában mindent elsöprően sikeres lesz a tüntetés, az „tágra tárja az ajtót az arab világ szabadsága előtt. Ha mégis megbukik a kísérlet, akkor a hatalmon lévők soha nem látott próbálkozásának leszünk szemtanúi, hogy miképp erősítik meg addig is abszolút hatalmukat. Akárhogy is lesz, egy biztos: Vége annak a korszaknak, hogy a gazdagság teljes összpontosítása mellett megfosztanak mindenféle szabadságtól.”[129] Ehhez hasonlóan Mark LeVine is megjegyezte, hogy a tunéziai események tovaterjedhetnek az arab világban, mivel a megmozdulás „arra ösztönözte az embereket, hogy foglalják el az utcákat, és figyelmeztessék a beokozódott, önfejű vezetőiket, hogy ők is hamarosan hasonló helyzettel szembesülhetnek." Ezután az egyiptomi szimpátiatüntetést említette, ahol a tüntetők azt skandálták, hogy „Elég! Mi jövünk, mi jövünk! Ben Ali megmondta Hoszni Mubaraknak, hogy „ő lesz a következő!” Szerinte az arab blogerek támogatják a tunéziai mozgalmat. „Most kezdődik az afrikai forradalom, az igazi antikapitalista forradalom”. Az al-Nahar egyik cikkére hivatkozott, mely egy „embertelen globalizációról” írt. Ez szerintük rá fog telepedni az arab világra. Bár még nacionalizmusból sem lehetett emberségessel találkozni. Ezután arról írtak, hogy Obama kettős mérvét alkalmaz. Mikor Clinton a régióban volt, találkozott a politikai és civil élet vezetőivel, válaszolt egy, a tüntetőket érintő kérdésre. A következőket mondta: „Egy olyan új korszak köszönt ránk, melyben legyőzzük a szélsőséges erőket. Ehhez nem lesz szükség az afgán–pakisztáni határon lejátszódott véres jelenetekre.” Rámutatott Clintonnak a Katarban tett nyilatkozatára is, mely szerint azok a rezsimek, melyek alapja a homokba süllyed,” és valójában rászorulnak a reformokra. Az Egyesült Államok Afrikával és a muzulmán világgal foglalkozó külpolitikája nem engedhet meg, hogy egyes országok ne vegyenek tudomást a történelem egyre gyorsabban emelkedő görbéjéről." Clinton szavai szerint Európa és az USA azok a területek, melyeknek tiszta jövőképpel kell rendelkeznie. Szerinte két forgató könyv létezik: vagy jobban leterjed az arab világban a demokrácia, vagy pedig az 1990-es évek elején Algériára jellemző állapotok alakulnak ki, melyek végül polgárháborúba torkollottak.[130]

Robert Fisk azt a kérdést tette fel, hogy vajon: "Ez volt a diktatúrák korszakának a vége az arab világban?" Részben meg is válaszolta, mikor hozzátette, hogy az arab vezetők „a saját csizmájukban is remegnek." Arra is rámutatott, hogy a "despota" Ben Ali ugyanabba a városba akart menekülni, mint az elűzött Idi Amin. "A franciák, a németek és britek mindig azt kérték az uralmon lévő diktátoroktól, hogy legyenek Európa barátai, és ne nyújtsanak segítő jobbot az iszlamistáknak.” Rámutatott a magreb országokban lezajlott demográfiai robbanásra, a fiatalok magas arányára, de hozzátette, hogy nem lehet tartóz változásra számítani. "Attól tartok, megint a régi, jól ismrt történet kezdődik elölről. Igen, támogatjuk, hogy demokrácia legyen Tunéziában. De azért ne olyan nagy. Emlékszünk, mennyire támogatták a ’90-es években Algéria demokratizálódását? És mikor úgy tünt, hogy a szavazás második körében az iszlamisták szerzik meg a hatalmat, a katonai kormányzat mögé álltunk, és felfüggesztettük a választásokat. Ennek egy 150 000 halálos áldozatot követelő polgárháború lett az eredménye. Nem ez kell nekünk. Az arab világban jogokra, rendre és stabilitásra van szükségünk. ... Ha ez megtörténhetett abban a Tunéziában, amely népszerű turistacélpontnak számított, máshol miért ne történhetne meg?"[131]

A telekommunikációs technológia, ezen belül különösen az internet egyre szélesebb körű használata a tüntetéseknek napjainkban a legfőbb katalizátora, ha ugyan nem az előidézője. A Threat Level, egy a [Wired]]höz kapcsolódó blog így jellemzi a tunéziai hatóságok interaktív próbálkozásait, amivel ellenőrzés alatt akarták tartani a Twitterhez és a Facebookhoz hasonló online médiát.[132]. Ennek megfelelően a régió többi vezetése is készültségben van, és meg akarja akadályozni a túlcsordulási hatás következményeit. Simon R. B. Berdal ezt így fogalmazta meg

Mivel a világszerte terebélyesedő internet egyre több és több csatlakozási pontot biztosít a virtuális fórumokhoz, ennek következtében új kapcsolatok és szerveződések alakulhatnak ki. Ezen belül megnyilvánulhat és felerősödhet a szólás hatalma. Így az eddigi nemzeti keretek megszűntek, és nemzetközi szinten kell vizsgálni a fejleményeket. Az internet megváltoztatja a megszokott centrum–periféria viszonyokat. A szokásos értelemben perifériának nevezett területek összekapcsolódhatnak, és egy „szuperperifériát" építhetnek fel. Ez egyszerre több centrumot is kötbe vesz és megostromol.” [133]

Központok alatt itt olyan kormányokat vagy szervezeteket kell érteni, melyeknek más más irányból van hatása ugyanarra a közösségi döntésre. Itt a periféria olyan közszférára is utalhat, ahol a közvélemény formálásnak gyökerei húzódnak, és ahol meghozzák az ezt érintő legfontosabb döntéseket

Instabilitás a régióban

Az arab világban sokan – köztük az országok vezetői is – nyugtalansággal figyelték a Tunéziában kialakult bizonytalan helyzetet..[134]

Algéria

December 29-én a szomszédos Algéria fővárosából, Algírból is olyan hírek érkeztek, melyek szerint a lakáshiány miatt összetűzésekre került sor a tüntetők és a rendőrök között. A jelentések szerint legalább 53 ember megsebesült, 29-et pedig letartóztattak.[135] 2011 januárjában a tüntetés tovább folytatódott. Ekkor a rossz életkörülmények és az élelmiszerek magas inflációja miatt erős biztonsági ellenőrzés mellett két napig[136] tiltakoztak.[137] A tüntetések harmadik napján három ember meghalt, többen megsebesültek.[138]

Jordánia

2011. január 14-én Jordánia fővárosában, Ammánban, Maánban, Karakban, Irbidben és több más városban is tüntetések kezdődtek. A szakszervezetek és jobboldali aktivisták hívására összegyűltek a pénteki ima után gyűltek össze. A tömeg Samir Rifai miniszterelnök és kormánya lemondását követelte. Kormányellenes jelszavakat skandáltak, és Rifait gyávának nevezték. Egy kitűzőn a következő felirat szerepelt: „Jordánia nemcsak a gazdagoké. Ügyeljünk a kenyérre is. A mi mérgünkkel és éhségünkkel is foglalkozni kellene.” A tömeg ezt skandálta: „Le Rifai kormányával! Fogjatok össze, vagy a kormány kiszívja a véreteket! Azért emelitek az üzemanyagok árát, hogy a zsebetek tele legyen milliókkal!” Tawfiq al-Batoush, Karak volt vezetője ezt mondta: „A kormány politikája, a magas árak az ismételt adóztatás ellen tüntetünk. Ez az, amiből elege lett Jordánia népének.”[139] Többen hasonlóságot látnak a két tüntetés között.[140] A Muszlim Testvériség és 14 szakszervezet bejelentette, hogy másnap a kormány gazdaságpolitikája elleni tiltakozásképp ülősztrájkot tartanak a parlament előtt. A tüntetések hatására a jordániai kormány visszavonta az üzemanyagok áremelését.[141] Az Al Jazeera előrejelzése szerint az élelmiszerárak emelkedése miatt a tüntetések még hetekig is eltarthatnak.[141]

Egyiptom

Hossam el-Hamalawy egyiptomi blogger szerint "Nagy az érdeklődés. Az egyiptomi nép és a közvélemény nagy figyelemmel követi a tunéziai fejleményeket. Sokan párhuzamot vonnak az ottani és az egyiptomi állapotok között."[142] Január 16-án az egyiptomi tőzsdén sokan arra spekuláltak, hogy a zűrzavar tovább fog terjedni, emiatt estek a részvények árfolyamai.[143] Az egyiptomi tüntetések addig fajultak, míg az egyik étterem ttulajdonosa, Abdel-Moneim Jaafara felgyújtotta magát. Január 18-án Mohamed Farouk Hassan ügyvéd és egy 25 éves alexandriai munkanélküli borította magát lángba.[144] Több felbőszült egyiptomi a Facebookon olyan profilt hozott létere, mely január 25-re az erőszak, a szegénység, a korrupció és a munkanélküliség ellen indított forradalmat szervez.[145]

A Nobel-békedíjjal kitüntetett Mohammed el-Barádei arra figyelmeztetett, hogy az országban „a tunéziaihoz hasonló robbanás” alakulhat ki .[146]

Jemen

Január közepén az ország északi és déli részén is több helyütt az ellen tüntettek, hogy a kormány módosítani akarta az alkotmányt. Ezen felül az okok között szerepelt a munkanélküliség magas aránya és az éppen aktuális gazdasági állapotok.[147] Január 20án több ezren vonultak fel Ta'izz utcáin.[147] Adenben 18-án, 19-én,[148] és 20-án voltak jelentősebb megmozdulások.[147] Ádenben kerékabroncsokat égettek, utakat zártak el, és ezalatt hét ember – katonák és tüntetők vegyesen – sebesült meg.[148] Két tüntető bement a [[Sanaa-i Egyetemre, és transzparensükön a következőt lehetett olvasni: „Menj el, mielőtt még elküldenek.” Ez a Reuters újságírói szerint az "autokrata arab vezetők, mindenek előtt Saleh" kritikája.[147] A Jemeni Reformkongresszus, a legnagyobb ellenzéki párt vezetői azt mondták: „Alkotmányos változtatásokat akarunk, de nem olyanokat, melyek hatására a vezető nem marad örökké hatalmon., és nem is olyat, mely alapján a hatalmat gyermekei öröklik."[147]

Január 21-én Ammanban 5 000 ember vett részt az addigi legnagyobb megmozduláson.[149]

Más arab államok

Hasonló tüntetések voltak Mauritániában is, ahol Yacoub Ould Dahoud, Mohamed Ould Abdel Aziz politikája elleni tiltakozásként felgyújtotta magát az elnöki palota közelében.[150][151]

Szaúd-Arábiában 2011. január 21én egy eddig azonosítatlan 65 éves ember gyújtotta fel magát és halt meg Dzsizán Samtah falujában. Ez volt az első példa arra, hogy valaki a királyságban felgyújtotta magát.[152][153]

Referenciák

  1. Weiss, Philip: The Jasmine Revolution. Mondoweiss, 2011. január 14. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
  2. Al-Atraqchi, Firas: Tunisia's Revolution Was Twitterized. The Huffington Post, 2011. január 14. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
  3. a b Protester dies in Tunisia clash: Several wounded in Sidi Bouzid as demonstrations against unemployment turn violent”, Al Jazeera, 2010. december 25. (Hozzáférés ideje: 2010. december 25.) 
  4. a b Wyre Davies: BBC News - Tunisia: President Zine al-Abidine Ben Ali forced out. Bbc.co.uk, 2010. december 15. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
  5. [1]
  6. Spencer, Richard: Tunisia riots: Reform or be overthrown, US tells Arab states amid fresh riots. Telegraph. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
  7. Ryan, Yasmine: Tunisia's bitter cyberwar. Al Jazeera English. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
  8. [2]
  9. Tunisia's Protest Wave: Where It Comes From and What It Means for Ben Ali | The Middle East Channel
  10. Borger, Julian. „Tunisian president vows to punish rioters after worst unrest in a decade”, The Guardian, Guardian Media Group, 2010. december 29. (Hozzáférés ideje: 2010. december 29.) 
  11. Tunisia suicide protester Mohammed Bouazizi dies, BBC, January 5, 2011.
  12. http://www.indybay.org/newsitems/2011/01/16/18669320.php
  13. http://www.cnn.com/2011/OPINION/01/15/brumberg.tunisia.revolt/index.html?hpt=T1
  14. http://us.mobile.reuters.com/article/topNews/idUSTRE70E1CF20110115?feedType=RSS&feedName=topNews&rpc=go2
  15. Lynch, Marc. „Tunisia and the New Arab Media Space”, Foreign Policy Magazine, 2011. január 15. (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) 
  16. Dickinson, Elizabeth. „The First WikiLeaks Revolution?”, Foreign Policy Magazine, 2011. január 13. (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) 
  17. http://www.readwriteweb.com/archives/traditional_media_abandon_tunisia_to_twitter_youtu.php
  18. Bruno Béziat: Tunisie : « Une prise de la Bastille ». Sud Ouest, 2011. január 16. (Hozzáférés: 2011. január 17.)
  19. Suicide protest helped topple Tunisian regime
  20. Tunisian who sparked rare protests dies: relatives -Reuters
  21. Deadly Riots in Tunisia Shut Down Schools
  22. Protesters killed in Tunisia riots
  23. a b Riots reported in Tunisian city – Africa – Al Jazeera English
  24. a b Tunisia: The battle of Sidi Bouzid – Opinion – Al Jazeera English
  25. The rebirth of Arab activism - Opinion - Al Jazeera English
  26. Greenwald, Glenn (2011-11-17) Applying U.S. principles on Internet freedom, Salon.com
  27. Images posted on social-network sites show police intervening to halt disturbances ignored by national media”, Al Jazeera, 2010. december 20. (Hozzáférés ideje: 2010. december 20.) 
  28. a b Protests continue in Tunisia”, Al Jazeera, 2010. december 26. (Hozzáférés ideje: 2010. december 26.) 
  29. a b A protester dies after being shot by police, as activists criticise government repression of protests”, Al Jazeera, 2010. december 31. (Hozzáférés ideje: 2010. december 31.) 
  30. Tunisia jobless protests rage – Africa – Al Jazeera English
  31. Job protests escalate in Tunisia – Africa – Al Jazeera English
  32. Tensions flare across Tunisia – Africa – Al Jazeera English
  33. Tunisia struggles to end protests”, Al Jazeera, 2010. december 29. (Hozzáférés ideje: 2010. december 29.) 
  34. video: today a young unemployed man trying to commit a suicide in El Hamma #sidibouzid”, Nawaat, 2010. december 31. (Hozzáférés ideje: 2010. december 31.) 
  35. Violent clashes continue in Tunisia - Africa - Al Jazeera English
  36. Tunisia's bitter cyberwar - Features - Al Jazeera English
  37. Thousands of Tunisia lawyers strike - Africa - Al Jazeera English
  38. Rioting spreads across Tunisia; unrest also reported in Algeria - LA Times
  39. Tunisia unrest spreads to capital - Africa - Al Jazeera English
  40. Tunisi. Aggredita la troupe del Tg3”, TG3, 2011. január 12. (Hozzáférés ideje: 2011. január 12.) (italian nyelvű) 
  41. a b BBC News - Tunisia imposes curfew in Tunis to quell protests. Bbc.co.uk. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
  42. Protests organized by Hizb ut-Tahrir calling for the re-establishment of the Islamic caliphate
  43. [http://www.alokab.com/forums/index.php?showtopic=56256 Call for re-establishing Caliphate in streets of Tunisia and freeing political prisoners
  44. Olivier Laurent, "UNESCO, French government call for investigation of Lucas Dolega's death [update 7]", British Journal of Photography, 16 January 2011; David Walker, "Photographer dies of injuries in Tunis", Photo District News, 18 January 2011; Matthias Bruggmann, et al., "Lucas Mebrouk Dolega", Visa pour l'image, 18 January 2011; Michel Puech, "Lucas Dolega succumbs to a hand grenade", La Lettre de la photographie, 22 January 2011. All accessed 22 January 2011.
  45. Niet compatibele browser | Facebook
  46. http://www.myvidster.com/video/908155/el_gnral_the_voice_of_Tunisia_english_subtitles
  47. BBC News – Tunisia protests: Cyber war mirrors unrest on streets
  48. Tunisia arrests bloggers and rapper – Africa. Al Jazeera English, 2011. január 7. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
  49. Tunisian Blogger Slim Amamou Arrested
  50. http://twitter.com/slim404
  51. http://news.bbc.co.uk/2/hi/africa/9363808.stm
  52. http://twitter.com/slim404
  53. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Al Jazeera Ryan nevű lábjegyzeteknek
  54. Tunisia arrests Pirate Party bloggers. Christianengstrom.wordpress.com, 2010. december 23. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
  55. Pirate Party Members arrested. Torrentfreak.com, 2011. január 8. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
  56. [3] Expatica, 14 January 2011
  57. Ali rules out 'presidency for life' as chaos spreads France 24 13 January 2011
  58. http://edition.cnn.com/2011/WORLD/africa/01/14/tunisia.protests/
  59. http://www.businessweek.com/news/2011-01-14/tunisia-in-state-of-emergency-president-to-dissolve-parliament.html
  60. Shadid, Anthony. „For the Arab World, a Potent Lesson”, The New York Times, 2011. január 14. 
  61. Sablon hiba: a title paraméter kötelező. 
  62. http://www.bloomberg.com/news/2011-01-13/tunisia-president-to-stand-down-in-2014-slash-prices-amid-riots.html
  63. http://english.aljazeera.net/news/africa/2011/01/2011114172228117723.html
  64. Ganley, Elaine: NewsTimes.com - The Latest. Hosted.ap.org. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
  65. PM replaces Tunisia president - Africa - Al Jazeera English
  66. Ben Ali gets refuge in Saudi Arabia”, Al Jazeera English 
  67. David D. Kirkpatrick: New Change of Power Raises Questions in Tunisia
  68. Unrest engulfs Tunisia after president flees
  69. Unrest engulfs Tunisia after president flees
  70. Tunisia's interim president backs a unity govt
  71. http://www.bbc.co.uk/news/world-africa-12202283
  72. http://www.lemonde.fr/afrique/article/2011/01/17/en-tunisie-un-nouvel-executif-en-marche_1466513_3212.html
  73. http://www.lepoint.fr/fil-info-reuters/trois-chefs-de-l-opposition-dans-le-gouvernement-tunisien-16-01-2011-129922_240.php
  74. Tunisian prime minister invites all political parties to form unity government
  75. Larbi Sadiki: Could Tunisian opposition groups re-ignite the revolt?
  76. Tunisia: Key players
  77. Exiled opposition chief returns to Tunisia
  78. President and PM quit ruling party but hold on to posts
  79. http://english.aljazeera.net/news/africa/2011/01/20111215365840302.html
  80. Tunisia: New Government As Violence Continues
  81. a b Tunisia announces withdrawal of 3 ministers from unity gov't: TV”, People's Daily Online, 2011. január 18.. [2011. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. január 20.) 
  82. Tunisia: New government leaders quit ruling party
  83. Tunisia leader vows break with past”, Al Jazeera, 2011. január 19.. [2011. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. január 19.) 
  84. Tunisia cabinet to lift party bans”, Al Jazeera, 2011. január 20.. [2011. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. január 20.) 
  85. Protests hit Tunisia amid mourning”, Al Jazeera, 2011. január 21.. [2011. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. január 21.) 
  86. http://www.taz.de/1/politik/afrika/artikel/1/ben-alis-partei-ohne-politbuero/
  87. http://www.rferl.org/content/tunisia_pm_quit_politics/2283958.html
  88. a b Army on streets amid Tunisia unrest - Africa - Al Jazeera English
  89. Paris prêt à bloquer les comptes du clan Ben Ali en France”, 2011. január 15. (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) „L'identité de ces hommes n'a pas été établie, mais un haut responsable militaire, s'exprimant sous couvert de l'anonymat, a affirmé que des éléments loyaux au président Ben Ali se déployaient à travers la Tunisie.” 
  90. http://1,000 Inmates Freed Amid Tunisia Unrest - TIME
  91. http://english.aljazeera.net/news/africa/2011/01/201111521341179388.html
  92. http://english.aljazeera.net/news/africa/2011/01/20111167140864373.html
  93. Tunisia hit by widespread looting - Africa - Al Jazeera English
  94. Jillian C. York: Tunisia's taste of internet freedom - Opinion. Al Jazeera English. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  95. Luke Alnutt (2012)TANGLED WEB Tunisia: Can We Please Stop Talking About 'Twitter Revolutions'? Accessed on 2011-01-15.
  96. a b Tunisia, Twitter, Aristotle, Social Media and Final and Efficient Causes | technosociology
  97. How Facebook Helped Fell the 23-Year-Old-Tunisian Dictatorship and Fuel the Jasmine Revolution
  98. Tunisia Protests: The Facebook Revolution - The Daily Beast
  99. http://www.thedailybeast.com/blogs-and-stories/2011-01-15/tunisa-protests-the-facebook-revolution
  100. http://english.aljazeera.net/indepth/opinion/2011/01/201111410250537313.html
  101. Update on Tor usage in Tunisia | The Tor Blog
  102. http://www.lepost.fr/article/2011/01/15/2371842_la-calamiteuse-gestion-de-la-crise-tunisienne-par-la-diplomatie-francaise.html
  103. http://globalvoicesonline.org/2011/01/16/france-our-embarassing-ex-friend-monsieur-ben-ali/?utm_source=twitterfeed&utm_medium=facebook
  104. http://www.africanmanager.com/site_eng/detail_article.php?art_id=16151
  105. Ahmed Namatalla: Tunisia Stocks Slump to Year-Low as Troops Deployed to Tunis Amid Curfew
  106. Tunisia c.bank CDS at 18-mth high of 154 bps-CMA
  107. ennahar. „Al-Qaeda supports the events in Tunisia and Algeria”, Ennaharonline/ M. O. , 2024. január 14. (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) 
  108. Adem Amine in Algiers and Jamel Arfaoui in Tunis for Magharebia. „AQIM leader exploits Tunisia, Algeria unrest”, Magharebia , 2011. január 13. (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) 
  109. TUNISIA: France's attitude toward crackdown raises eyebrows
  110. BBC: In quotes: Reaction to Tunisian crisis, 2011. január 14. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  111. Tunisians drive leader from power in mass uprising
  112. Obama condemns violence in Tunisia, calls for government to respect human rights
  113. BBC: In quotes: Reaction to Tunisian crisis, 2011. január 14. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  114. Morocco expresses solidarity with Tunisian people 
  115. “Saharawi government supports free choice of brotherly Tunisian people” (foreign Minister) Sahara Press Service, January 16, 2011.
  116. BBC: In quotes: Reaction to Tunisian crisis, 2011. január 14. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  117. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) britian nevű lábjegyzeteknek
  118. BBC: In quotes: Reaction to Tunisian crisis, 2011. január 14. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  119. Iran’s Larijani praises Tunisians’ struggle for rights”, Tehran Times, 2011. január 17. 
  120. Richard Spencer. "Gaddafi: bring back Ben Ali, there's none better." The Guardian. Jan. 16, 2011. Accessed Jan. 16, 2011. http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/africaandindianocean/tunisia/8262859/Gaddafi-bring-back-Ben-Ali-theres-none-better.html
  121. a b Whitaker, Brian. „How a man setting fire to himself sparked an uprising in Tunisia”, The Guardian, Guardian Media Group, 2010. december 28. (Hozzáférés ideje: 2010. december 28.) 
  122. http://blogs.cfr.org/cook/2011/01/06/the-last-days-of-ben-ali/
  123. http://mideast.foreignpolicy.com/posts/2011/01/02/tunisia_s_protest_wave_where_it_comes_from_and_what_it_means_for_ben_al
  124. http://blogs.cfr.org/abrams/2011/01/07/is-tunisia-next/
  125. http://english.aljazeera.net/indepth/opinion/2011/01/20111981222719974.html
  126. Hashem Ahelbarra: Tunisia: The end of an era | Al Jazeera Blogs. Blogs.aljazeera.net. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  127. http://www.csmonitor.com/World/Africa/Africa-Monitor/2011/0115/Tunisia-s-Jasmine-Revolution-and-how-mobile-phones-helped-it-happen
  128. Larbi Sadiki: The 'bin Laden' of marginalisation - Opinion. Al Jazeera English. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  129. http://english.aljazeera.net/indepth/opinion/2011/01/2011115135046129936.html
  130. Tunisia: How the US got it wrong
  131. The brutal truth about Tunisia. The Independent
  132. Tweeting Tyrants Out of Tunisia: Global Internet at Its Best. Threat Level / Wired
  133. Berdal, S.R.B. (2004), Public deliberation on the Web: A Habermasian inquiry into online discourse, Oslo: University of Oslo, <http://www.duo.uio.no/publ/informatikk/2004/20535/SimonBerdal.pdf>
  134. Tunisia's nervous neighbours - Africa - Al Jazeera English
  135. Scores hurt in Algeria protests - Africa. Al Jazeera English, 2010. december 30. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
  136. Anger in Algeria - Africa. Al Jazeera English, 2011. január 7. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
  137. Price protests erupt across Algeria - Africa. Al Jazeera English, 2011. január 7. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
  138. Algeria unrest turns deadly - Africa. Al Jazeera English, 2011. január 8. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
  139. Jordanians march against inflation - Middle East - Al Jazeera English
  140. Johnny McDevitt: Jordanians protest against soaring food prices
  141. a b Andoni, Lamis. „To the tyrants of the Arab world...”, Al Jazeera, 2011. január 16.. [2011. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. január 19.) 
  142. http://www.bbc.co.uk/news/world-12206551
  143. http://www.bloomberg.com/news/2011-01-16/egypt-stocks-drop-most-in-six-weeks-as-tunisia-s-leader-ben-ali-overthrown.html
  144. [4]
  145. http://www.bbc.co.uk/news/world-middle-east-12204999
  146. Jack Shenker: Warning Egypt could follow Tunisia
  147. a b c d e Protests erupt in Yemen, president offers reform”, Reuters, 2011. január 11.. [2011. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. január 20.) 
  148. a b Seven people wounded in Aden province”, Yemen Post, 2011. január 20.. [2011. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. január 20.) 
  149. al-Khalidi, Suleiman. „Thousands of Jordanians protest economic conditions”, Reuters, 2011. január 21. (Hozzáférés ideje: Hiba: érvénytelen idő) 
  150. http://wikiwix.com/cache/?url=http://www.leparisien.fr/flash-actualite-monde/mauritanie-mecontent-du-regime-un-homme-s-immole-par-le-feu-a-nouakchott-17-01-2011-1231257.php&title=%5B2%5D
  151. http://www.leparisien.fr/flash-actualite-monde/mauritanie-mecontent-du-regime-un-homme-s-immole-par-le-feu-a-nouakchott-17-01-2011-1231257.php
  152. Man dies after setting himself on fire in Saudi Arabia. BBC News, http://www.bbc.co.uk/, 2011. január 23. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  153. Mohideen Mifthah: Man dies in possible first self-immolation in Saudi. The Sunday Times, http://sundaytimes.lk/, 2011. január 22. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
Commons:Category:Jasmine Revolution
A Wikimédia Commons tartalmaz Jázminos forradalom témájú médiaállományokat.