„Tuzson János (botanikus)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Tuzson János lapot átneveztem Tuzson János (botanikus) névre: több Tuzson Jánosunk van |
a Dátumformátum, dátumtoldalékolás, dátumkékítés |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
:''Ez a cikk Tuzson János botanikusról szól, aki nem azonos [[Tuzson János (katona)|Tuzson János honvéd alezredessel]], az 1848-49-es szabadságharc katonájával.'' |
:''Ez a cikk Tuzson János botanikusról szól, aki nem azonos [[Tuzson János (katona)|Tuzson János honvéd alezredessel]], az 1848-49-es szabadságharc katonájával.'' |
||
Polyáni '''Tuzson János''' ([[Szászcsanád]], [[1870]]. [[május 19]] |
Polyáni '''Tuzson János''' ([[Szászcsanád]], [[1870]]. [[május 19.]] – [[Budapest]], [[1943]]. [[december 18.]]) magyar botanikus, paleobotanikus, a [[Tuzson Arborétum]] alapítója és névadója, az [[MTA]] tagja. |
||
== Élete == |
== Élete == |
A lap 2011. január 26., 00:16-kori változata
- Ez a cikk Tuzson János botanikusról szól, aki nem azonos Tuzson János honvéd alezredessel, az 1848-49-es szabadságharc katonájával.
Polyáni Tuzson János (Szászcsanád, 1870. május 19. – Budapest, 1943. december 18.) magyar botanikus, paleobotanikus, a Tuzson Arborétum alapítója és névadója, az MTA tagja.
Élete
A kolozsvári egyetemen szerzett bölcsész doktorátus után a Selmecbányai Erdészeti Akadémia növénytan tanára, majd berlini és koppenhágai tanulmányút után a Budapesti Műegyetem magántanára lett. Emellett 1907-től éveken át szerkesztette a Növénytani Közlemények botanikai folyóiratot. 1912-ben vette át a Pázmány Péter Tudományegyetem Növényrendszertani Intézetének vezetését; egyúttal ő lett a Füvészkert igazgatója is. Elhunyt 1943. december 18-án, örök nyugalomra helyeztetett 1943. december 21-én a ref. egyház szertartásai szerint a Farkasréti temetőben.
Munkássága
Kutatóként főleg a fás növények szövettanával, növényföldrajzával és ősnövénytani vizsgálatokkal foglalkozott; sokat tanulmányozta a bükkfa korhadásának folyamatát.
Ő végezte el az ipolytarnóci kovásodott ősfenyő fatörzs szövettani összehasonlító vizsgálatát, és az ő meghatározása alapján nevezték el a fatörzset Pinus tarnóciensisnek.
A későbbi Tuzson Arborétum alapjául szolgáló fenyvespusztai erdőbirtokot 1925-ben vásárolta meg, és ott főleg messzi országokból hozatott örökzöldeket ültetett.
Tudományos testületekben
1909. április 29-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.
Emellett tagja volt:
- a földművelési minisztérium központi kísérletügyi bizottságának,
- a természettudományi társulat választmányának,
- az országos erdészeti egyesület igazgató választmányának.
Fontosabb művei
- Anatomiai és physiologiai vizsgálatok a vörösfenyő fáján. 1899. (doktori értekezés).
- A bükkfa korhadása és konzerválása. Budapest, 1904.
- Adatok egyes növénykórt okozó gombafajok ismeretéhez. Budapest, 1904. (Erdészeti Lapok).
- Anatomisched und mykologische Untersuchungen über die Zersetzung und Konservierung des Rothbuchenholzes. Berlin, 1905.
- A növényvilág fejlődéstörténete. (Sillabus). Budapest, 1907. (Szabad Egyetem).
- A növényország filetikai és palaeontologiai fejlődéstörténetének alapvonásai (A M. T. Akadémia III. osztályán 1909. február 15-én előterjesztett dolgozat).
Emlékezete
Az utódai által alapított Tuzson emlékplakettet rendszeresen a Nyíregyházi Főiskola ugyancsak róla elnevezett botanikus kertjében, a Tuzson János Konferencián adják át.
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.
- Tar Tuzson arborétum
- Tuzson János Konferencia hetedszer is
- OSZK gyászjelentések