„Pauler Gyula” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2011. január 26., 01:12-kori változata

Pauler Gyula (Zágráb, 1841. május 11. – Badacsonytomaj, 1903. július 8.) jogász, levéltáros, történész és író, az MTA tagja.

Rokonai

Pauler Tivadar fia, Bogyay Tamás nagyapja.

Élepályája

Édesapja, Pauler Tivadar (későbbi egyetemi tanár és miniszter) akadémiai tanár volt, édesanyja Deréky Sarolta. Iskoláit Pesten a piaristáknál végezte, azután az egyetemen jogot hallgatott; 1863-ban ügyvédi oklevelet szerzett és 1863-tól 1874-ig ügyvédkedett. Közben megnősült, elvette Lenhossék Georginát^[1], a híres anatómus unokahúgát. Már egyetemi tanulmányai közben komoly célok felé törekedett és történeti kérdésekkel sokat foglalkozott. Szilágyi Dezső, Hajnik Imre és Grünwald Béla voltak társai az egyetemen. Horváth Mihály volt történelmi tanulmányaiban vezetője és mentora; az ő ajánlatára választotta meg a Magyar Tudományos Akadémia 1870. május 15-én levelező tagjává, 1877. május 24-én lett rendes tag és 1899. május 5-én az igazgató-tanács tagja. 1874. október 14-én ugyancsak Horváth Mihály ajánlatára országos levéltárnoknak nevezték ki. Ugyanakkor a külföldi levéltárak szervezetének tanulmányozására küldetett ki; áttanulmányozta a müncheni, berlini, drezdai, brüsszeli, hágai, párizsi és a bécsi titkos állami levéltárak berendezését. 1875-ben visszatérvén, kidolgozta az Országos Levéltár szervezetét és ügykörét; hozzáfogott annak ujjáalkotásához. Az Országos Levéltár megkapta a magyar és erdélyi kancelláriai, magyar helytartósági és erdélyi főkormányszéki levéltárak anyagát; később a magyar kamarai levéltár, a magyar királyi kuriai, az erdélyi két országos, a fiumei kormányzósági levéltár, stb. gyűjteményeit. Pauler példásan rendezte az új anyagot és az országos levéltárat az európai tudományosság színvonalára emelte. Történészként kezdetben a Wesselényi féle rendi szervezkedéssel, később az Árpád-kori magyar történelemmel foglalkozott. Egyik legjelentősebb műve, a Magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt 1893-ban jelent meg. 1894-ben e művéért MTA nagydíjjal tüntették ki. Az ő javaslatára fogadták el a millennium évének az 1895-ös évet. 1895-től az akadémia történeti osztályának elnöke volt és az akadémia megbízásából Szilágyi Sándorral együtt a honfoglalásra vonatkozó forrásokat szerkesztette, mely A magyar honfoglalás kútfői címmel 1900-ban jelent meg. 1896-ban miniszteri tanácsosi címmel tüntette ki a király. 1899 tavaszán Németországban járt kiküldetésben, a legújabb levéltári építkezéseknek tanulmányozása végett. A budapesti jogtudományi államvizsgálati bizottság tagja, 1898-tól a magyar történelmi társulat második alelnöke, a heraldikai és genealogiai társaság választmányi tagja, a bács-bodrogmegyei történelmi társulat és a hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat tiszteleti tagja volt. 1903. július 6-án Badacsonytomajba ment szabadságra, hol birtoka volt, és július 8-án este 6 óra tájban vacsora közben hirtelen rosszul lett és holtan esett le a székről, szívbaja ölte meg. Örök nyugalomra helyezték a Kerepesi temetőben 1903. július 10-én délután 4 órakor a róm. kath. egyház szertartása szerint. 1952-ben a Rákosi-rendszer a temetőben nyugvó "osztályidegeneket" el kívánta távolítani, ezért át lett helyezve Rákoskeresztúri temetőbe. 1982-ben Pauler Gyula unokája, Bogyay Piroska (Bogyay Tamás növére) Badacsonyba hozatta a hamvakat, és a Szent Donát-kápolna helyezte örök nyugalomra.

Őt tekintik az Árpád-kori magyar történelemmel kapcsolatos tudományos kutatások megalapozójának, s egyben ő az 1999-ben alapított Pauler Gyula-díj névadója.

Jegyzetek

↑ Meghalt 1894. augusztus 30-án, élete 44-ik, házasságának 26-ik évében.

Munkái

Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése 1664-1671. Bpest, 1876. Két kötet.
A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. U. ott, 1893. Két kötet. (A m. tudom. akadémia által a Péczely és 1895. a nagyjutalommal koszorúzott mű. M. t. akadémia Könyvkiadó-Vállalata 13., 14. Ismert. Kath. Szemle, Ludovika Akadémia Közlönye 1894. és Századok; 2. jav. kiadás. U. ott, 1899.).
Wie und wann kam Bosnien an Ungarn. Wien, 1894. (Különny. a Wissenschaftliche Mittheilungen aus Bosnien und Herzegovina II. kötetéből).
A magyar nemzet története Szent Istvánig. Bpest, 1900. (A m. tudom. akadémia Könyvkiadó-Vállalata. Ism. Századok 1901.).
A magyar honfoglalás kútfői. U. ott, 1900. (Szilágyi Sándorral együtt. Ism. Erdélyi Múzeum, Keleti Szemle 1902. sat.).
Magyarország Szent István halálakor 1038-ban. Tervezte..., rajzolta Kogutowicz. Ugyanott, év n. (Térkép.). Jegye P. Gy

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
Pauler Gyula
http://www.huszadikszazad.hu/tudomany/meghalt-pauler-gyula
OSZK gyászjelentések

[1] Meghalt 1894. augusztus 30-án, élete 44-ik, házasságának 26-ik évében.

[1]

@@ 8. sor: / 8. sor: @@
 ==Élepályája==
-Édesapja, Pauler Tivadar (későbbi egyetemi tanár és miniszter) akadémiai tanár volt, édesanyja Deréky Sarolta. Iskoláit Pesten a piaristáknál végezte, azután az egyetemen jogot hallgatott; 1863-ban ügyvédi oklevelet szerzett és 1863-tól 1874-ig ügyvédkedett. Közben megnősült, elvette Lenhossék Georginát<ref>Meghalt 1894. augusztus 30-án, élete 44-ik, házasságának 26-ik évében.</ref>, a híres anatómus unokahúgát. Már egyetemi tanulmányai közben komoly célok felé törekedett és történeti kérdésekkel sokat foglalkozott. [[Szilágyi Dezső]], [[Hajnik Imre]] és [[Grünwald Béla]] voltak társai az egyetemen. Horváth Mihály volt történelmi tanulmányaiban vezetője és mentora; az ő ajánlatára választotta meg a Magyar Tudományos Akadémia [[1870]]. [[május 15]]-én levelező tagjává, [[1877]]. [[május 24]]-én lett rendes tag és [[1899]]. [[május 5]]-én az igazgató-tanács tagja. [[1874]]. [[október 14]]-én ugyancsak Horváth Mihály ajánlatára országos levéltárnoknak nevezték ki. Ugyanakkor a külföldi levéltárak szervezetének tanulmányozására küldetett ki; áttanulmányozta a [[münchen]]i, [[berlin]]i, [[drezda]]i, [[brüsszel]]i, [[hága]]i, [[párizs]]i és a [[bécs]]i titkos állami levéltárak berendezését. 1875-ben visszatérvén, kidolgozta az Országos Levéltár szervezetét és ügykörét; hozzáfogott annak ujjáalkotásához. Az Országos Levéltár megkapta a magyar és erdélyi kancelláriai, magyar helytartósági és erdélyi főkormányszéki levéltárak anyagát; később a magyar kamarai levéltár, a magyar királyi kuriai, az erdélyi két országos, a fiumei kormányzósági levéltár, stb. gyűjteményeit. Pauler példásan rendezte az új anyagot és az országos levéltárat az európai tudományosság színvonalára emelte. Történészként kezdetben a Wesselényi féle rendi szervezkedéssel, később az [[Árpád-kor]]i magyar történelemmel foglalkozott. Egyik legjelentősebb műve, a ''Magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt'' 1893-ban jelent meg. 1894-ben e művéért MTA nagydíjjal tüntették ki. Az ő javaslatára fogadták el a millennium évének az [[1895]]-ös évet. 1895-től az akadémia történeti osztályának elnöke volt és az akadémia megbízásából [[Szilágyi Sándor (történész)|Szilágyi Sándor]]ral együtt a honfoglalásra vonatkozó forrásokat szerkesztette, mely ''A magyar honfoglalás kútfői'' címmel [[1900]]-ban jelent meg. 1896-ban miniszteri tanácsosi címmel tüntette ki a király. 1899 tavaszán [[Németország]]ban járt kiküldetésben, a legújabb levéltári építkezéseknek tanulmányozása végett. A budapesti jogtudományi államvizsgálati bizottság tagja, 1898-tól a magyar történelmi társulat második alelnöke, a heraldikai és genealogiai társaság választmányi tagja, a bács-bodrogmegyei történelmi társulat és a hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat tiszteleti tagja volt. [[1903]]. [[július 6]]-án Badacsonytomajba ment szabadságra, hol birtoka volt, és [[július 8]]-án este 6 óra tájban vacsora közben hirtelen rosszul lett és holtan esett le a székről, szívbaja ölte meg. Örök nyugalomra helyezték a [[Kerepesi temető]]ben 1903. [[július 10]]-én délután 4 órakor a róm. kath. egyház szertartása szerint. 1952-ben a Rákosi-rendszer a temetőben nyugvó "osztályidegeneket" el kívánta távolítani, ezért át lett helyezve [[Rákoskeresztúri temető]]be. 1982-ben Pauler Gyula unokája, Bogyay Piroska ([[Bogyay Tamás]] növére) [[Badacsony]]ba hozatta a hamvakat, és a Szent Donát-kápolna helyezte örök nyugalomra.
+Édesapja, Pauler Tivadar (későbbi egyetemi tanár és miniszter) akadémiai tanár volt, édesanyja Deréky Sarolta. Iskoláit Pesten a piaristáknál végezte, azután az egyetemen jogot hallgatott; 1863-ban ügyvédi oklevelet szerzett és 1863-tól 1874-ig ügyvédkedett. Közben megnősült, elvette Lenhossék Georginát<ref>Meghalt 1894. augusztus 30-án, élete 44-ik, házasságának 26-ik évében.</ref>, a híres anatómus unokahúgát. Már egyetemi tanulmányai közben komoly célok felé törekedett és történeti kérdésekkel sokat foglalkozott. [[Szilágyi Dezső]], [[Hajnik Imre]] és [[Grünwald Béla]] voltak társai az egyetemen. Horváth Mihály volt történelmi tanulmányaiban vezetője és mentora; az ő ajánlatára választotta meg a Magyar Tudományos Akadémia [[1870]]. [[május 15.|május 15-én]] levelező tagjává, [[1877]]. [[május 24.|május 24-én]] lett rendes tag és [[1899]]. [[május 5.|május 5-én]] az igazgató-tanács tagja. [[1874]]. [[október 14.|október 14-én]] ugyancsak Horváth Mihály ajánlatára országos levéltárnoknak nevezték ki. Ugyanakkor a külföldi levéltárak szervezetének tanulmányozására küldetett ki; áttanulmányozta a [[münchen]]i, [[berlin]]i, [[drezda]]i, [[brüsszel]]i, [[hága]]i, [[párizs]]i és a [[bécs]]i titkos állami levéltárak berendezését. 1875-ben visszatérvén, kidolgozta az Országos Levéltár szervezetét és ügykörét; hozzáfogott annak ujjáalkotásához. Az Országos Levéltár megkapta a magyar és erdélyi kancelláriai, magyar helytartósági és erdélyi főkormányszéki levéltárak anyagát; később a magyar kamarai levéltár, a magyar királyi kuriai, az erdélyi két országos, a fiumei kormányzósági levéltár, stb. gyűjteményeit. Pauler példásan rendezte az új anyagot és az országos levéltárat az európai tudományosság színvonalára emelte. Történészként kezdetben a Wesselényi féle rendi szervezkedéssel, később az [[Árpád-kor]]i magyar történelemmel foglalkozott. Egyik legjelentősebb műve, a ''Magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt'' 1893-ban jelent meg. 1894-ben e művéért MTA nagydíjjal tüntették ki. Az ő javaslatára fogadták el a millennium évének az [[1895]]-ös évet. 1895-től az akadémia történeti osztályának elnöke volt és az akadémia megbízásából [[Szilágyi Sándor (történész)|Szilágyi Sándor]]ral együtt a honfoglalásra vonatkozó forrásokat szerkesztette, mely ''A magyar honfoglalás kútfői'' címmel [[1900]]-ban jelent meg. 1896-ban miniszteri tanácsosi címmel tüntette ki a király. 1899 tavaszán [[Németország]]ban járt kiküldetésben, a legújabb levéltári építkezéseknek tanulmányozása végett. A budapesti jogtudományi államvizsgálati bizottság tagja, 1898-tól a magyar történelmi társulat második alelnöke, a heraldikai és genealogiai társaság választmányi tagja, a bács-bodrogmegyei történelmi társulat és a hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat tiszteleti tagja volt. [[1903]]. [[július 6.|július 6-án]] Badacsonytomajba ment szabadságra, hol birtoka volt, és [[július 8.|július 8-án]] este 6 óra tájban vacsora közben hirtelen rosszul lett és holtan esett le a székről, szívbaja ölte meg. Örök nyugalomra helyezték a [[Kerepesi temető]]ben 1903. [[július 10.|július 10-én]] délután 4 órakor a róm. kath. egyház szertartása szerint. 1952-ben a Rákosi-rendszer a temetőben nyugvó "osztályidegeneket" el kívánta távolítani, ezért át lett helyezve [[Rákoskeresztúri temető]]be. 1982-ben Pauler Gyula unokája, Bogyay Piroska ([[Bogyay Tamás]] növére) [[Badacsony]]ba hozatta a hamvakat, és a Szent Donát-kápolna helyezte örök nyugalomra.
 Őt tekintik az Árpád-kori magyar történelemmel kapcsolatos tudományos kutatások megalapozójának, s egyben ő az 1999-ben alapított [[Pauler Gyula-díj]] névadója.

m v sz A Magyar Országos Levéltár, az Új Magyar Központi Levéltár és a Magyar Nemzeti Levéltár vezetői
A MOL főlevéltárnokai és főigazgatói	Pauler Gyula (1874–1903) · Óváry Lipót (1904–1908) · Nagy Gyula (1909–1912) · Csánki Dezső (1912–1932) · Dőry Ferenc (1932–1934) · Herzog József (1934–1941) · Jánossy Dénes (1942–1949) · Kossányi Béla (1949) · Ember Győző (1949–1978) · Varga János (1978–1990) · Buzási János (1990–1992) · Lakos János (1992–1997) · Gecsényi Lajos (1997–2002) · Koroknai Ákos (2002–2003) · Gecsényi Lajos (2003–2009) · Reisz T. Csaba (2010–2011)
Az ÚMKL főigazgatói	Réti László (1970–1975) · Korom Mihály (1975–1978) · Káposztás István (1978–1979) · Verő Gábor (1979–1989) · G. Vass István (1988–1992)
Az MNL főigazgatói	Mikó Zsuzsanna (2012–2017) · Szabó Csaba (2017–)