Fabinyi Tihamér

Fabinyi Tihamér (Hisnyóvíz, 1890. augusztus 7. – Boston, USA, 1953. június 11.) jogász, politikus, képviselő és felsőházi tag, kereskedelmi és pénzügyminiszter

Karrierjének kezdete

Evangélikus családból származott, egyháza életében aktív szerepet vállalt és több adománnyal is gyarapította. Egyetemi tanulmányait Berlinben, Lipcsében és Cambridge-ben folytatta, majd 1913-ban Budapesten szerzett jogi végzettséget. Pályája az igazságszolgáltatásban indult: előbb a budapesti törvényszéken, majd a Kúrián és a hatásköri bíróságon dolgozott, innen az igazságügy-minisztériumba került törvényelőkészítő bírónak. Szolgálatáért kitüntetésben részesült. 1921-ben az állami pályát elhagyva a Ganz-Danubius gyár jogigazgatója lett, majd ügyvédi irodát nyitott. Elsősorban nemzetközi kérdésekkel foglalkozott, nyelvismeretét (angol, német, olasz, francia) is kamatoztatva, és sokat utazott. Eközben a Magyar Jogászegylet titkáraként tevékenykedett, továbbá több cikket írt hazai és külföldi szaklapokba, és nagyobb terjedelmű munkákat is írt, illetve szerkesztett jogi tárgykörben. Erre való tekintettel 1924-től a Pázmány Péter Tudományegyetem perjogi magántanárává avatták, 1927-től pedig a Közgazdasági Egyetem előadója lett részvénytársasági, szövetkezeti és polgári perjogi témában.

Kormányzati szerepvállalása

1931-ben a kiskundorozsmai választókerületben képviselővé választották a kormányzó Nemzeti Egység Pártja programjával, és 1932-ben megszerezte a kereskedelemügyi miniszteri tárcát a Gömbös-kormányban (1932. október 1. – 1935. március 4.). Ilyen minőségben nagy szerepet vállalt az Ausztriával és Olaszországgal fennálló kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében, a Dunáról a tengerekre irányuló hajózás megteremtésében, a transzkontinentális útvonal Budapestet Kecskeméttel összekötő szakaszának kiépítésében, valamint a turizmus – és különösen a balatoni idegenforgalom – elterjesztésében. Érdemeiért a Magyar Érdemrend nagykeresztjével és az Olasz Királyi Koronarend nagykeresztjével is kitüntették.

1935-ben a pécsi választókerületben ismét képviselővé választották. Imrédy Béla lemondása után ideiglenes jelleggel a pénzügyi tárcát is ő vezette 1935. január 6-ától március 4-éig, amikor is utódjául Bornemissza Gézát nevezték ki kereskedelemügyi miniszternek. Gömbös halálát követően a Darányi-kormányban is pénzügyminiszter maradt az 1938-as kormányátalakításig, amikor is, röviddel a győri program bejelentése után, Reményi-Schneller Lajos lett az utódja (1938. március 9.). Minisztersége alatt helyreált az államháztartási egyensúly, az ország rendezte külföldi adósságait, megszűnt a népszövetségi pénzügyi ellenőrzés, a földosztás kapcsán felhalmozódott adósságokat újraszabályozták és részben rendezték.

Minisztersége után

Lemondását követően Horthy Miklós kormányzó örökös felsőházi tagsággal jutalmazta meg, a Magyar Általános Hitelbank pedig meghívta alelnök-vezérigazgatójának. 1940-ben a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja lett. (Tagsága 1945-ben megszűnt.) 1944-ben, a német megszállást követően Svájcba emigrált, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Itt is halt meg 1953-ban.

Főbb művei

• A választott bíráskodás (Bp., 1920);
• Az öröklési jog és örökösödési eljárás (Bp., 1929) - összeállítás, jegyzetek;
• A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata (I-II., Bp., 1931) - összeállítás, jegyzetek.

Díjai, kitüntetései

• Polgári Hadi Érdemkereszt II. osztálya
• Magyar Érdemrend nagykeresztje
• Olasz Királyi Koronarend nagykeresztje
• magyar királyi titkos tanácsos (1936)
• Bolgár Érdemrend nagykeresztje

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. ?. o.  
• Fabinyi Tihamér. In Országgyűlési almanach: Az 1939-1944. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest: (kiadó nélkül). 1940. 558–559. o.  

Elődje: Kenéz Béla

Magyarország kereskedelemügyi minisztere 1932. október 1. - 1935. március 4.

Utódja: Bornemisza Géza

Elődje: Imrédy Béla

Magyarország pénzügyminisztere 1935. január 6. - 1938. március 9.

Utódja: Reményi-Schneller Lajos