„Szacsvay Imre (politikus)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
a kisebb formai javítások
a Országgyűlési képviselők (1848–1849) kategória hozzáadva (a HotCattel) ("Júniusban az első népképviseleti országgyűlés tagjának választották.")
22. sor: 22. sor:
[[Kategória:Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fontosabb alakjai]]
[[Kategória:Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fontosabb alakjai]]
[[Kategória:Kivégzett politikusok]]
[[Kategória:Kivégzett politikusok]]
[[Kategória:Országgyűlési képviselők (1848–1849)]]


[[eo:Imre Szacsvay]]
[[eo:Imre Szacsvay]]

A lap 2011. január 8., 18:05-kori változata

Szacsvay Imre (Sályi, 1818. november 1.Pest, 1849. október 24.) ügyvéd, politikus, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja.

Élete

Csernyus Emmánuel, Szacsvay Imre, Karol Gustaw D'Abancourt de Franqueville, Peter Giron, Streith Miklós, Kolosy György, Noszlopy Gáspár, Jubál Károly, Sárközy Sándor az 1848–49-es forradalom és szabadságharc és a Makk-féle összeesküvés kilenc vértanújának közös sírja a Kerepesi temetőben.

Nagyváradon jogi tanulmányokat végzett. Mint Beöthy Ödön jurátusa, ott volt az 1839–40 évi országgyűlésen, majd 1840-ben ügyvédi vizsgát tett. Nagyváradon ügyvédi gyakorlatot folytatott és a Bihar vármegyei liberális reformellenzék tagjaként politizált. 1848 májusában Kossuth Lajos a nagyváradi kincstári uradalom felügyelőjévé nevezte ki. Júniusban az első népképviseleti országgyűlés tagjának választották. Képviselőként mindvégig kitartott a szabadságharc ügye mellett, a képviselőházat Debrecenbe is követte. 1849 januárjában a képviselőház jegyzőjévé választották. A debreceni országgyűléseken Kossuth Lajos bizalmas híve, a radikális képviselőcsoport egyik vezetője, majd április elejétől az akkor alakult Radikális Párt tagja. Jegyzőként Almásy Pál és Perényi Zsigmond mellett a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója. A szabadságharc bukása után egy ideig bujkált, de elfogták. A császári hatóságok a Függetlenségi Nyilatkozat aláírása miatt perbe fogták, kötél általi halálra ítélték és kivégezték.

Emlékezete

Ma is álló emlékszobrát, Margó Ede alkotását 1907. március 15-én leplezték le Nagyváradon. Felirata: „Csak egy tollvonás volt bűne”.

Külső hivatkozások

Felhasznált források