„II. Vratiszláv cseh király” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
[[File:Vratislav II.PNG|thumb|200px|right|II. Vratiszláv]]
[[File:Vratislav II.PNG|thumb|200px|right|II. Vratiszláv]]
'''II. Vratiszláv''' ({{csehül|Vratislav II.}}), ([[1032]] k. – [[1092]]. [[január 14.]]<ref name=europa>Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: '''Európa uralkodói''' (''Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti'', Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1999, fordította Tamáska Péter, ISBN 963 645 053 6, ill. ISBN 963 203 017 6, 244. oldal</ref>) cseh fejedelem [[1061]]-től, király [[1085]]-től haláláig.
'''II. Vratiszláv''', más írásmóddal '''Ratiszláv'''<ref name=pallas/> ({{csehül|Vratislav II.}}), ([[1033]] k.<ref name=pallas>
{{Pnl|szócikk=Vratiszláv|url=http://mek.niif.hu/00000/00060/html/107/pc010736.html#3}}</ref> – [[1092]]. [[január 14.]]<ref name=pallas/><ref name=europa>Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: '''Európa uralkodói''' (''Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti'', Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1999, fordította Tamáska Péter, ISBN 963 645 053 6, ill. ISBN 963 203 017 6, 244. oldal</ref>) cseh fejedelem [[1061]]-től, király [[1085]]-től haláláig.
[[I. Bretiszláv cseh herceg|I. Bretiszláv]] és Jitka fiaként született<ref name=europa/>. Atyja döntésével és a cseh előkelők eskü alatt tett megerősítésével ő lett a morva Olmütz első hercege<ref name=europa/>. Fivére, [[II. Spitihnyev cseh herceg|II. Spitihnev]] [[1056]]-ban uralma alá vonta hercegségét<ref name=europa/>, így Vratiszláv Magyarországra menekült<ref name=europa/>. Első felesége halálával még itt elvette Adelhaid hercegnőt<ref name=europa/>, nem sokkal utána pedig felajánlották neki a cseh trónt<ref name=europa/> ([[1061]]<ref name=europa/>). Új formában ugyan, de visszaállította a cseh állam egységét<ref name=europa/>. Újraosztotta fivérei között a morva hercegségeket (Olmütz: I. Ottó, Brünn: I. Konrád)<ref name=europa/>, [[1063]]-ban meglapította a brünni püspökséget<ref>''Európa uralkodói'', 244–245. oldal</ref>, amelynek betöltéséhez mind a fejedelem, mind a prágai püspök jóváhagyása szükségeltetett<ref name=europafolyt>''Európa uralkodói'', 245. oldal</ref>. Öccse, Jaromir akaratával dacolva, az egyházi és világi előkelők nyomására foglalta el a püspöki széket [[1068]]-ban<ref name=europafolyt/>. II. Vratiszláv harmadízben a lengyel Svatava hercegnőt vette el feleségül<ref name=europafolyt/>. A német fejedelmek, és az ellenkirály, Sváb Rudolf elleni harcában [[IV. Henrik német-római császár|IV. Henrik császár]] mellé állt<ref name=europafolyt/>. Hűségéért Henrik [[1085]]-ben vagy [[1086]]-ban<ref name=pallas/> királyi koronát kapott, amellyel [[1086]]. [[június 15.]]-én Csehország első királyává koronáztatta magát<ref name=pallas/>. ([[1075]]–[[1081]]-ben birodalmi hűbérként megkapta a szász Ostmarkot [Lausitz] is.<ref name=europafolyt/><ref>Bautzent néhány meisseni vidékkel s Reichenberg és Rumburg vidékével ő kapcsolta Csehországhoz. (Vö.: Pallas)</ref>) Hosszú uralkodása alatt megerősödött a cseh korona országainak nemzeti tudata, s kiváló ideológiai eszközzé vált Szent Vencel kultusza. Vratiszláv megújította a sázavai kolostort, és a pápa beeegyezését kérte szláv liturgia tartására<ref name=europafolyt/>. Utolsó éveiben leverte néhány főúrnak és Adelhaidtól született fiának, Břetiszlávnak lázadását<ref name=pallas/>: a ''senioratus'' alapján a legidősebb Přemyslt, Brünni Konrádot jelölte ki örökösének<ref name=europafolyt/>.

[[I. Bretiszláv cseh herceg|I. Bretiszláv]] és Jitka fiaként született<ref name=europa/>. Atyja döntésével és a cseh előkelők eskü alatt tett megerősítésével ő lett a morva Olmütz első hercege<ref name=europa/>. Fivére, [[II. Spitihnyev cseh herceg|II. Spitihnev]] [[1056]]-ban uralma alá vonta hercegségét<ref name=europa/>, így Vratiszláv Magyarországra menekült<ref name=europa/>. Első felesége halálával még itt elvette Adelhaid hercegnőt<ref name=europa/>, nem sokkal utána pedig felajánlották neki a cseh trónt<ref name=europa/> ([[1061]]<ref name=europa/>). Új formában ugyan, de visszaállította a cseh állam egységét<ref name=europa/>. Újraosztotta fivérei között a morva hercegségeket (Olmütz: I. Ottó, Brünn: I. Konrád)<ref name=europa/>, [[1063]]-ban meglapította a brünni püspökséget<ref>''Európa uralkodói'', 244–245. oldal</ref>, amelynek betöltéséhez mind a fejedelem, mind a prágai püspök jóváhagyása szükségeltetett<ref name=europafolyt>''Európa uralkodói'', 245. oldal</ref>. Öccse, Jaromir akaratával dacolva, az egyházi és világi előkelők nyomására foglalta el a püspöki széket [[1068]]-ban<ref name=europafolyt/>. II. Vratiszláv harmadízben a lengyel Svatava hercegnőt vette el feleségül<ref name=europafolyt/>. A német fejedelmek, és az ellenkirály, Sváb Rudolf elleni harcában [[IV. Henrik német-római császár|IV. Henrik császár]] mellé állt<ref name=europafolyt/>. Hűségéért Henrik [[1085]]-ben királyi címet adományozott neki<ref name=europafolyt/>. ([[1075]]–[[1081]]-ben birodalmi hűbérként megkapta a szász Ostmarkot [Lausitz] is.<ref name=europafolyt/>) Hosszú uralkodása alatt megerősödött a cseh korona országainak nemzeti tudata, s kiváló ideológiai eszközzé vált Szent Vencel kultusza. Vratiszláv megújította a sázavai kolostort, és a pápa beeegyezését kérte szláv liturgia tartására<ref name=europafolyt/>. Utolsó éveiben legidősebb fia, Břetiszláv hatalmi törekvéseit kellett kivédenie: a ''senioratus'' alapján a legidősebb Přemyslt, Brünni Konrádot jelölte ki örökösének<ref name=europafolyt/>.


Az idős Vratiszláv 59 évesen még bölényvadászaton lovagolt<ref name=arpadok>{{cite web | title = Árpád-házi leányok. Adelhaid (1040-1062) | publisher = Székely-magyar hupont | url = http://szekelymagyar.hupont.hu/18/arpadhazi-lanyok | language = magyar | accessdate = 2011-01-06}}</ref>. Hajtás közben leesett a lóról és az akkor szerzett sérüléseitől [[1092]]. [[január 14.|január 14]]-én meghalt<ref name=arpadok/>. Vysehradon (Prága mellett) az általa épített templomban temették el<ref name=arpadok/>.
Az idős Vratiszláv 59 évesen még bölényvadászaton lovagolt<ref name=arpadok>{{cite web | title = Árpád-házi leányok. Adelhaid (1040-1062) | publisher = Székely-magyar hupont | url = http://szekelymagyar.hupont.hu/18/arpadhazi-lanyok | language = magyar | accessdate = 2011-01-06}}</ref>. Hajtás közben leesett a lóról és az akkor szerzett sérüléseitől [[1092]]. [[január 14.|január 14]]-én meghalt<ref name=arpadok/>. Vysehradon (Prága mellett) az általa épített templomban temették el<ref name=arpadok/>.

A lap 2011. január 6., 23:56-kori változata

II. Vratiszláv

II. Vratiszláv, más írásmóddal Ratiszláv[1] (csehül: Vratislav II.), (1033 k.[1]1092. január 14.[1][2]) cseh fejedelem 1061-től, király 1085-től haláláig. I. Bretiszláv és Jitka fiaként született[2]. Atyja döntésével és a cseh előkelők eskü alatt tett megerősítésével ő lett a morva Olmütz első hercege[2]. Fivére, II. Spitihnev 1056-ban uralma alá vonta hercegségét[2], így Vratiszláv Magyarországra menekült[2]. Első felesége halálával még itt elvette Adelhaid hercegnőt[2], nem sokkal utána pedig felajánlották neki a cseh trónt[2] (1061[2]). Új formában ugyan, de visszaállította a cseh állam egységét[2]. Újraosztotta fivérei között a morva hercegségeket (Olmütz: I. Ottó, Brünn: I. Konrád)[2], 1063-ban meglapította a brünni püspökséget[3], amelynek betöltéséhez mind a fejedelem, mind a prágai püspök jóváhagyása szükségeltetett[4]. Öccse, Jaromir akaratával dacolva, az egyházi és világi előkelők nyomására foglalta el a püspöki széket 1068-ban[4]. II. Vratiszláv harmadízben a lengyel Svatava hercegnőt vette el feleségül[4]. A német fejedelmek, és az ellenkirály, Sváb Rudolf elleni harcában IV. Henrik császár mellé állt[4]. Hűségéért Henrik 1085-ben vagy 1086-ban[1] királyi koronát kapott, amellyel 1086. június 15.-én Csehország első királyává koronáztatta magát[1]. (10751081-ben birodalmi hűbérként megkapta a szász Ostmarkot [Lausitz] is.[4][5]) Hosszú uralkodása alatt megerősödött a cseh korona országainak nemzeti tudata, s kiváló ideológiai eszközzé vált Szent Vencel kultusza. Vratiszláv megújította a sázavai kolostort, és a pápa beeegyezését kérte szláv liturgia tartására[4]. Utolsó éveiben leverte néhány főúrnak és Adelhaidtól született fiának, Břetiszlávnak lázadását[1]: a senioratus alapján a legidősebb Přemyslt, Brünni Konrádot jelölte ki örökösének[4].

Az idős Vratiszláv 59 évesen még bölényvadászaton lovagolt[6]. Hajtás közben leesett a lóról és az akkor szerzett sérüléseitől 1092. január 14-én meghalt[6]. Vysehradon (Prága mellett) az általa épített templomban temették el[6].

Jegyzetek

  1. a b c d e f Bokor József (szerk.). Vratiszláv, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  2. a b c d e f g h i j Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1999, fordította Tamáska Péter, ISBN 963 645 053 6, ill. ISBN 963 203 017 6, 244. oldal
  3. Európa uralkodói, 244–245. oldal
  4. a b c d e f g Európa uralkodói, 245. oldal
  5. Bautzent néhány meisseni vidékkel s Reichenberg és Rumburg vidékével ő kapcsolta Csehországhoz. (Vö.: Pallas)
  6. a b c Árpád-házi leányok. Adelhaid (1040-1062) (magyar nyelven). Székely-magyar hupont. (Hozzáférés: 2011. január 6.)


Előző uralkodó:
II. Spitihnyev
Csehország uralkodója
10611092
A cseh címer
Következő uralkodó:
I. Konrád