„Keve vármegye” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
20. sor: | 20. sor: | ||
*1210: Miklós kir. udvarbíró |
*1210: Miklós kir. udvarbíró |
||
*1211: Marcellus kir. udvarbíró |
*1211: Marcellus kir. udvarbíró |
||
*1212: [[Bánk |
*1212: [[Bánk (bán)|Bánk bán]] |
||
*1213: Poth |
*1213: Poth |
||
*1213: Hugo |
*1213: Hugo |
||
27. sor: | 27. sor: | ||
*1219: Gyula kir. udvarbíró |
*1219: Gyula kir. udvarbíró |
||
*1221: Lőrinc kir. udvarbíró |
*1221: Lőrinc kir. udvarbíró |
||
*1225: [[Bánk |
*1225: [[Bánk (bán)|Bánk bán]] |
||
*1235: Kalajan a Szerémség ura |
*1235: Kalajan a Szerémség ura |
||
*1236-38: Gyula országbíró |
*1236-38: Gyula országbíró |
A lap 2011. január 2., 16:54-kori változata
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
Keve vármegye egyike volt Magyarország első vármegyéinek a mai Vajdaság déli részén. A törökökkel vívott háborúk során szűnt meg létezni legkésőbb valamikor az 1540-es években, mivel területe az elsők között került török hódoltság alá. Központja Kevevára volt. Az 1876-os vármegyerendezés során felvetődött újbóli megszervezésének ötlete (még a Magyar Tudományos Akadémia is az ötlet mögé állt), ám ez végül mégsem történt meg.
Földrajzi kiterjedése
Területe a mai Vajdaság legdélibb részére terjedt ki. Az egykori Torontál és Temes vármegye déli részén, a Duna baloldalán, keleten a Karas torkolatáig, nyugaton a Dunáig és a Temesig terjed. Közepe táját a terméketlen és néptelen Maksond mezeje foglalta el, melynek csak egy része volt az alibunári és delibláti mocsaras, homokos vidék.
Hunyadi János az ország déli részének védelme közben többször tartózkodott e vidéken, hol Kevén kívül a vármegye területén még két vár, Dombó és Tornistya, Kevén kívül két város, Barlod és Pancsaly (a mai Pancsova) és 66 helység állt.
Történelme
Anonymus (44. fej.) szerint a honfoglaló magyarok elől Glád vezér Keve várába menekült, de csakhamar feladta a várat. A görögországi hadjáratokból 1073-ban visszatérő László és Géza hercegek, Thuróczy krónikája szerint, itt váltak el egymástól. 1201. már mint vármegyét, sőt 1238-ban egyúttal, mint várispánságot említik. 1223. III. Honorius pápa Margitot, III. Béla leányát, Kevevára és az egész vármegye úrnőjének nevezi; ezen Keve alatt azonban a Pétervárad és Ilok közt levő Kőt v. Bánmonostort kell érteni.
Keve vármegye első ismert ispánja (comese) Achileus országbíró. A vármegye székvárosában, Kevében, többször megfordult IV. László és I. (Nagy) Lajos király s ennek és szerencsés fekvésének tulajdoníthatni, hogy a királyi városok közé emelkedett. 1392-ben már, mint ilyet említik. Várának fentartását s védelmét Zsigmond magyar király 1435-ben a város lakosainak kötelességévé tette. Mig 1439-ben a megye rác lakosai Murád szultán 130,000 főnyi serege elől elszöktek, a magyarok otthon maradtak s ezeknek kiváltságait 1453-ban V. László meg is erősítette; ugyanakkor azonban gondoskodott a Csepel-szigetére menekült kevei rácokról is, kiknek Ábrahámteleke nevű gyarmatát utóbb Kis- vagy Rác-Kevének nevezték.
Várai azonban csakhamar pusztulásnak indultak, mindamellett, hogy Keve katonai megerősítését az 1478-iki országgyűlés is elrendelte. 1439-től fogva a főispánjainak neveit sem ismerjük. 1551. a török hadjárat ugy látszik teljesen megsemmisítette a vármegyét és csakhamar Kevét is, mely azonban a török hódítás második felében Kubin néven kezdett szerepelni. A törökök kiűzetése után nevét teljesen elveszítette a vármegye s katonai igazgatás alá jutott. A katonai határőrvidék feloszlatásával az 1876. XXXIII. t.-c. részint Temes, részint Torontál vármegyéhez csatolta, noha 1872. a magyar akadémia is folyamodott visszaállításért.
Ismert főispánjai
|
|
Források
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Keve vármegye In: Katolikus Lexikon