„II. Vratiszláv cseh király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
[[I. Bretiszláv cseh herceg|I. Bretiszláv]] és Jitka fiaként született<ref name=europa/>. Atyja döntésével és a cseh előkelők eskü alatt tett megerősítésével ő lett a morva Olmütz első hercege<ref name=europa/>. Fivére, [[II. Spitihnyev cseh herceg|II. Spitihnev]] [[1056]]-ban uralma alá vonta hercegségét<ref name=europa/>, így Vratiszláv Magyarországra menekült<ref name=europa/>. Első felesége halálával még itt elvette Adelhaid hercegnőt<ref name=europa/>, nem sokkal utána pedig felajánlották neki a cseh trónt<ref name=europa/> ([[1061]]<ref name=europa/>). Új formában ugyan, de visszaállította a cseh állam egységét<ref name=europa/>. Újraosztotta fivérei között a morva hercegségeket (Olmütz: I. Ottó, Brünn: I. Konrád)<ref name=europa/>, [[1063]]-ban meglapította a brünni püspökséget<ref>''Európa uralkodói'', 244–245. oldal</ref>, amelynek betöltéséhez mind a fejedelem, mind a prágai püspök jóváhagyása szükségeltetett<ref name=europafolyt>''Európa uralkodói'', 245. oldal</ref>. Öccse, Jaromir akaratával dacolva, az egyházi és világi előkelők nyomására foglalta el a püspöki széket [[1068]]-ban<ref name=europafolyt/>. II. Vratiszláv harmadízben a lengyel Svatava hercegnőt vette el feleségül<ref name=europafolyt/>. A német fejedelmek, és az ellenkirály, Sváb Rudolf elleni harcában [[IV. Henrik német-római császár|IV. Henrik császár]] mellé állt<ref name=europafolyt/>. Hűségéért Henrik [[1085]]-ben királyi címet adományozott neki<ref name=europafolyt/>. ([[1075]]–[[1081]]-ben birodalmi hűbérként megkapta a szász Ostmarkot [Lausitz] is.<ref name=europafolyt/>) Hosszú uralkodása alatt megerősödött a cseh korona országainak nemzeti tudata, s kiváló ideológiai eszközzé vált Szent Vencel kultusza. Vratiszláv megújította a sázavai kolostort, és a pápa beeegyezését kérte szláv liturgia tartására<ref name=europafolyt/>. Utolsó éveiben legidősebb fia, Břetiszláv hatalmi törekvéseit kellett kivédenie: a ''senioratus'' alapján a legidősebb Přemyslt, Brünni Konrádot jelölte ki örökösének<ref name=europafolyt/>. |
[[I. Bretiszláv cseh herceg|I. Bretiszláv]] és Jitka fiaként született<ref name=europa/>. Atyja döntésével és a cseh előkelők eskü alatt tett megerősítésével ő lett a morva Olmütz első hercege<ref name=europa/>. Fivére, [[II. Spitihnyev cseh herceg|II. Spitihnev]] [[1056]]-ban uralma alá vonta hercegségét<ref name=europa/>, így Vratiszláv Magyarországra menekült<ref name=europa/>. Első felesége halálával még itt elvette Adelhaid hercegnőt<ref name=europa/>, nem sokkal utána pedig felajánlották neki a cseh trónt<ref name=europa/> ([[1061]]<ref name=europa/>). Új formában ugyan, de visszaállította a cseh állam egységét<ref name=europa/>. Újraosztotta fivérei között a morva hercegségeket (Olmütz: I. Ottó, Brünn: I. Konrád)<ref name=europa/>, [[1063]]-ban meglapította a brünni püspökséget<ref>''Európa uralkodói'', 244–245. oldal</ref>, amelynek betöltéséhez mind a fejedelem, mind a prágai püspök jóváhagyása szükségeltetett<ref name=europafolyt>''Európa uralkodói'', 245. oldal</ref>. Öccse, Jaromir akaratával dacolva, az egyházi és világi előkelők nyomására foglalta el a püspöki széket [[1068]]-ban<ref name=europafolyt/>. II. Vratiszláv harmadízben a lengyel Svatava hercegnőt vette el feleségül<ref name=europafolyt/>. A német fejedelmek, és az ellenkirály, Sváb Rudolf elleni harcában [[IV. Henrik német-római császár|IV. Henrik császár]] mellé állt<ref name=europafolyt/>. Hűségéért Henrik [[1085]]-ben királyi címet adományozott neki<ref name=europafolyt/>. ([[1075]]–[[1081]]-ben birodalmi hűbérként megkapta a szász Ostmarkot [Lausitz] is.<ref name=europafolyt/>) Hosszú uralkodása alatt megerősödött a cseh korona országainak nemzeti tudata, s kiváló ideológiai eszközzé vált Szent Vencel kultusza. Vratiszláv megújította a sázavai kolostort, és a pápa beeegyezését kérte szláv liturgia tartására<ref name=europafolyt/>. Utolsó éveiben legidősebb fia, Břetiszláv hatalmi törekvéseit kellett kivédenie: a ''senioratus'' alapján a legidősebb Přemyslt, Brünni Konrádot jelölte ki örökösének<ref name=europafolyt/>. |
||
Az idős Vratiszláv 59 évesen még bölényvadászaton lovagolt<ref name=arpadok>http://szekelymagyar.hupont.hu/18/arpadhazi-lanyok<ref>. Hajtás közben leesett a lóról és az akkor szerzett sérüléseitől [[1092]]. [[január 14.|január 14]]-én meghalt<ref name=arpadok/>. Vysehradon (Prága mellett) az általa épített templomban temették el<ref name=arpadok/>. |
|||
==Jegyzetek== |
==Jegyzetek== |
||
A lap 2010. december 30., 14:43-kori változata
II. Vratiszláv (csehül: 'Vratislav II.'), (1032 k. – 1092. január 14.[1]) cseh fejedelem 1061-től, király 1085-től haláláig.
I. Bretiszláv és Jitka fiaként született[1]. Atyja döntésével és a cseh előkelők eskü alatt tett megerősítésével ő lett a morva Olmütz első hercege[1]. Fivére, II. Spitihnev 1056-ban uralma alá vonta hercegségét[1], így Vratiszláv Magyarországra menekült[1]. Első felesége halálával még itt elvette Adelhaid hercegnőt[1], nem sokkal utána pedig felajánlották neki a cseh trónt[1] (1061[1]). Új formában ugyan, de visszaállította a cseh állam egységét[1]. Újraosztotta fivérei között a morva hercegségeket (Olmütz: I. Ottó, Brünn: I. Konrád)[1], 1063-ban meglapította a brünni püspökséget[2], amelynek betöltéséhez mind a fejedelem, mind a prágai püspök jóváhagyása szükségeltetett[3]. Öccse, Jaromir akaratával dacolva, az egyházi és világi előkelők nyomására foglalta el a püspöki széket 1068-ban[3]. II. Vratiszláv harmadízben a lengyel Svatava hercegnőt vette el feleségül[3]. A német fejedelmek, és az ellenkirály, Sváb Rudolf elleni harcában IV. Henrik császár mellé állt[3]. Hűségéért Henrik 1085-ben királyi címet adományozott neki[3]. (1075–1081-ben birodalmi hűbérként megkapta a szász Ostmarkot [Lausitz] is.[3]) Hosszú uralkodása alatt megerősödött a cseh korona országainak nemzeti tudata, s kiváló ideológiai eszközzé vált Szent Vencel kultusza. Vratiszláv megújította a sázavai kolostort, és a pápa beeegyezését kérte szláv liturgia tartására[3]. Utolsó éveiben legidősebb fia, Břetiszláv hatalmi törekvéseit kellett kivédenie: a senioratus alapján a legidősebb Přemyslt, Brünni Konrádot jelölte ki örökösének[3].
Az idős Vratiszláv 59 évesen még bölényvadászaton lovagolt<ref name=arpadok>http://szekelymagyar.hupont.hu/18/arpadhazi-lanyok<ref>. Hajtás közben leesett a lóról és az akkor szerzett sérüléseitől 1092. január 14-én meghalt[4]. Vysehradon (Prága mellett) az általa épített templomban temették el[4].
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f g h i j Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1999, fordította Tamáska Péter, ISBN 963 645 053 6, ill. ISBN 963 203 017 6, 244. oldal
- ↑ Európa uralkodói, 244–245. oldal
- ↑ a b c d e f g h Európa uralkodói, 245. oldal
- ↑ a b Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z)arpadoknevű lábjegyzeteknek
| Előző uralkodó: II. Spitihnyev |
|
Következő uralkodó: I. Konrád |
