„Campanile (építészet)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Kategória: Templomépítészet |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
A kora [[középkor]]ban Észak-Európában sem épült egybe a harangtorony a templommal. A kereszténységet ekkor vették fel az [[írek]], [[vikingek]], [[normannok]]. Az ír templomok nem maradtak fenn, de [[Norvégia|Norvégiában]] és [[Svédország]]ban ismertek különálló harangtornyok. |
A kora [[középkor]]ban Észak-Európában sem épült egybe a harangtorony a templommal. A kereszténységet ekkor vették fel az [[írek]], [[vikingek]], [[normannok]]. Az ír templomok nem maradtak fenn, de [[Norvégia|Norvégiában]] és [[Svédország]]ban ismertek különálló harangtornyok. |
||
==Forrás== |
==Forrás== |
||
*Zádor Anna: Építészeti szakszótár, Corvina Kiadó, Budapest |
*Zádor Anna: Építészeti szakszótár, Corvina Kiadó, Budapest |
||
| 15. sor: | 16. sor: | ||
[[Kategória:Épülettípusok]] |
[[Kategória:Épülettípusok]] |
||
[[Kategória: |
[[Kategória:Keresztény templomépítészet]] |
||
[[en:Campanile]] |
[[en:Campanile]] |
||
A lap 2010. december 29., 18:21-kori változata
Campanile (olaszul: „harangtorony”) a neve az ókeresztény építészetben a templomtól különálló harangtoronynak.
Ilyen tornyok a 6. századtól épültek, lehettek kör- vagy sokszögalapúak. Az elnevezést általánosságban is használják, Itáliában ugyanis a középkor végéig ragaszkodtak önálló torony építéséhez. Ez a megoldás bizonyos védelmet nyújt a főépület számára a torony földrengés vagy más ok miatti összeomlása esetén (a velencei főtér 95 méteres harangtornyának 1902-es összeomlásakor a Szt. Márk székesegyház teljesen ép maradt, csak a városi könyvtár épületének sarka sérült komolyabban).
Giotto tervei alapján épült a firenzei dóm harangtornya gótikus stílusban. A leghíresebb a velencei Campanile, ami román stílusú, s amit a 20. század elején újjá kellett építeni, mert az alapozás hibája miatt öszedőlt. Szintén román stílusú a pisai székesegyház campaniléje, a híres Ferdetorony.
A kora középkorban Észak-Európában sem épült egybe a harangtorony a templommal. A kereszténységet ekkor vették fel az írek, vikingek, normannok. Az ír templomok nem maradtak fenn, de Norvégiában és Svédországban ismertek különálló harangtornyok.
Forrás
- Zádor Anna: Építészeti szakszótár, Corvina Kiadó, Budapest
- Művészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965.
