„Hangszín” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: be:Тэмбр |
a r2.5.2) (Bot: következő hozzáadása: ko:음색 |
||
35. sor: | 35. sor: | ||
[[it:Timbro (musica)]] |
[[it:Timbro (musica)]] |
||
[[ja:音色]] |
[[ja:音色]] |
||
[[ko:음색]] |
|||
[[lt:Tembras]] |
[[lt:Tembras]] |
||
[[nl:Timbre]] |
[[nl:Timbre]] |
A lap 2010. december 29., 17:04-kori változata
A hangszín a hang egyik jellemzője. Eltérő hangszíne miatt halljuk más-más jellegűnek a különböző forrásból, például hegedűtől, a cimbalomtól, az egyik vagy másik embertől származó, azonos hangmagasságú (alapfrekvenciájú) hangokat. A hangszínt leginkább a hangkeltésre használt eszköz tulajdonságai határozzák meg: a hangszernél annak anyaga, formája, megszólaltatásának módja, az emberi hang esetén a hangképzőszervek anatómiai jellemzői, a hangképzés módja.
Egy hang hallatán valójában sohasem egyetlen hang van jelen. Azt is mondhatjuk, hogy a természetben tiszta hangok nem, hanem csak összetett hangok jönnek létre, sokféleségük is ebből fakad. Hallásunk viszont éppen e tulajdonságukat kihasználva, hangelemzés útján képes a hangokat hangszín alapján megkülönböztetni.
- Az összetett hang elemei zenei, tehát meghatározható magasságú hang esetén az alaphang és a vele együtt rezgő felhangok. A legmélyebb, vagyis a legkisebb frekvenciájú rezgést nevezzük alaphangnak. A felhangok frekvenciája az alaphang frekvenciájának többszöröse. Az alakítja ki a végeredményként hallható hang karakterét, hangszínét, hogy a különböző felhangok milyen intenzitással vannak jelen.
- Zajszerű, nem meghatározható hangmagasságú hang esetén nemperiodikus rezgéssel állunk szemben. Ennek hangszínét szintén összetevői, részhangjai határozzák meg, de ezek nem alkotnak olyan sorozatot, mint azt a zenei hangok esetében láttuk.
Lásd még
- A hang jellemzői: hangmagasság, hangosság, hangszín
- Felhangsor
- Akusztikus kódolás
Forrás
- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
- Balázs István: Zenei lexikon. Budapest: Corvina. 2005. ISBN 963-13-5453-9