„I. Lajos flamand gróf” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a [r2.5.2] Bot: következő hozzáadása: he:לואי הראשון, רוזן פלנדריה |
a Uralkodó sablon paramétercsere |
||
50. sor: | 50. sor: | ||
{{Flamand gróf |
{{Flamand gróf |
||
| |
|előző=[[III. Róbert flamand gróf|III. Róbert]]| |
||
| |
|következő=[[II. Lajos flamand gróf|II. Lajos]]| |
||
|évek= 1322-1346| |
|évek= 1322-1346| |
||
}} |
}} |
A lap 2010. december 25., 18:47-kori változata
I. Lajos flamand gróf | |
Flandria, Nevers és Rethel grófja | |
Uralkodási ideje | |
1322 – 1346 (Nevers) 1322–1346 (Flandria) 1328–1346 (Rethel) | |
Koronázása | 1322 |
Elődje | I. Lajos nevers-i gróf III. Róbert flamand gróf Johanna retheli grófnő |
Utódja | II. Lajos flamand gróf |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Dampierre-ház |
Született | 1304 Nevers |
Elhunyt | 1346. augusztus 25. Crécy |
Nyughelye | Brugge |
Édesapja | I. Lajos nevers-i gróf |
Édesanyja | Johanna retheli grófnő |
Testvére(i) | Joanna of Flanders |
Házastársa | Burgundi Margit |
Gyermekei | Lajos |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Lajos flamand gróf témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Dampierre v. Nevers-i Lajos (1304 – 1346. augusztus 25.) középkori flamand nemes, 1322-től Flandria és Nevers grófja, majd anyja halála után 1328-tól haláláig Rethel grófja.
Élete
Apja I. Lajos nevers-i gróf (? - 1322), anyja Johanna, Rethel grófnője (? - 1328)[1]. Apja halála után II. Lajos néven Nevers grófja. Nagyapja, III. Róbert flamand gróf őt nevezte meg örökösének és 1322-ben Flandria grófja lett. Anyjával együtt Rethel társuralkodója, majd 1328-tól egyedül viseli a Rethel grófja címet.
Még nagyapja, Róbert flamand gróf érte el, hogy Lajos feleségül vehesse V. Fülöp francia király lányát, Burgundi Margit hercegnőt, aki egyben Burgundia grófnője is volt. Lajos a francia királyi udvarban nevelkedett és igen jó kapcsolatokkal rendelkezett. 1322-ben Flandriába utazott, hogy elfoglalja a grófi trónt, mielőtt III. Róbert második házasságából származó nagybátyja, Róbert, megkaparintotta volna azt. V. Fülöp utóda, IV. Károly francia király 1323. januárjában börtönbe záratta, mivel részben ő volt a flamand grófok hűbérura és nem hagyta jóvá, hgy Lajos örökölje Flandriát. Csak azután szabadult, hogy a párizsi parlament is elismerte Flandria grófjának.
IV. Károly elérte, hogy Lajos béküljön ki a hainaut-i grófokkal, akikkel még dédapja, Guy de Dampierre uralkodása idején vesztek össze a flamand grófok: Lajos lemondott Zeeland grófsággal szemben követeléséről, míg I. Vilmos hainaut-i gróf lemondott a flamand grófság felé fennálló követeléseről.
A kiegyezés ellenére Lajos idegen maradt a flamandok szemében, aminek összetett okai voltak: a francia királyi udvarban nevelkedett és közelebb állt hozzá a francia kultúra, mint a flamand. Lajos sokat tartózkodott a nevers-i grófságban, ahol jobban fennállt a hagyományos feudális rend, mint Flandriában, ahol a városok polgárainak és kereskedőinek sokkal nagyobb önállósága volt.
1323-ban átadta nagybátyjának, I. János namuri grófnak Sluis kikötőjét, mire a szomszédos Brugge városban felkelés tört ki és a brugge-i polgárok felégették a rivális kikötőt. A Lajos iránti ellenszenv olyan mértékű volt, hogy Nicolaas Zannekinvezetésével fellázadtak a flamandok és elfoglalták Nieuwpoort, Veurne, Yper és Kortrijk városokat. Kortrijk elfoglalásakor, 1324. június 19-én Lajost is foglyul ejtették kísérőivel, akiket röviddel ezután kivégeztek. Lajos rabsága alatt János namuri grófot nevezték ki régensnek Flandriába. Lajos 1325. novemberében szabadult ki IV. Károly francia király közbenjárására. A gróf és a lázadók rövid életű békét kötöttek, de Lajosnak hamarosan menekülnie kellett és Károlytól kellett segítséget kérnie a lázadás leveréséhez. 1328-ban a casseli csatában a franciák döntő vereséget mértek Zannekin seregére.
1337-ben a százéves háború kitörésekor Lajos hű maradt a francia királyhoz, VI. Fülöphöz, aki azt követelte, hogy a flamand flotta szálljon szembe az angolokkal. Ez azonban a flamand városok elleni angol kereskedelmi blokádhoz, a szigetországi gyapjúszállítmányok leállításához és egy újabb felkeléshez vezetett, Jacob van Artevelde vezetése alatt. A felkeléshez később csatlakozott Brugge és Ypres is. 1138. április 11-én a gentiek serege sikerrel szállt szembe a francia királyi sereggel, majd április 23-án a biervliet-i kastály közelében a grófi sereget is legyőzték. 1338. nyarán Lajosnak ismét menekülnie kellett Flandriából. Távolléte alatt a lázadók felvették a kapcsolatot az angolokkal és szövetséget kötöttek. III. Eduárd angol király 1340. január 26-án bevonult Gentbe és ott francia királynak kiáltották ki.
1345-bem Artevelde-t Gentben megölték és Lajos megkísérelte a visszatérést: Dendermonde városába tette székhelyét, de a gentiek hamarosan ismét elüldözték..[2]
Lajos 1346-ban a crécyi csata során esett el. A győztes III. Eduárd Lajost Saint-Riquier apátságban temette el, onnan fia és örököse hozatta maradványait Brugge-be, ahol a Szt. Donát-templomban temették el.
Családja és leszármazottai
Felesége (1320. július 22.) Burgundi Margit francia királyi hercegnő, V. Fülöp francia király lánya (1309 - 1382), Burgundia és Artois grófnője. Lajosnak és Margitnak csak egy fia született:
A feljegyzések szerint Lajosnak kilenc törvénytelen gyermeke született számos szeretőjétől.
Előző uralkodó: III. Róbert |
|
Következő uralkodó: II. Lajos |
Források
- Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán [1] elérhető
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Louis I, Count of Flanders című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ A Iohannis de Thilrode Chronicon adja meg leszármazását: Ludovicus filius Ludovici comitis Nivernensis primogeniti Roberti. Iohannis de Thilrode Chronicon 19, MGH SS XXV, p. 583. Idézi: Crawley
- ↑ Forrás: Crawley
- ↑ A Iohannis de Thilrode Chronicon adja meg leszármazását Ludovicus…filius fuit Ludovicus dictus de Male