„Ikkjú” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Robot: IkkyuNM1.JPG cseréje a következőre: Portrait_of_Ikkyū_by_Bokusai.jpg (requested by ZooFari: |
a r2.5.2) (Bot: következő hozzáadása: ru:Иккю Содзюн |
||
| 26. sor: | 26. sor: | ||
[[lb:Ikkyū Sōjun]] |
[[lb:Ikkyū Sōjun]] |
||
[[pl:Ikkyū Sōjun]] |
[[pl:Ikkyū Sōjun]] |
||
[[ru:Иккю Содзюн]] |
|||
[[th:อิกคิว โซจุน]] |
[[th:อิกคิว โซจุน]] |
||
[[uk:Іккю Содзюн]] |
[[uk:Іккю Содзюн]] |
||
A lap 2010. december 22., 08:53-kori változata
Ikkjú, névváltozat: Ikkjú Szódzsun (japánul:一休宗純, Hepburn-átírással: Ikkyū Sōjun) (1394–1481), a rinzai szektához tartozó zen buddhista szerzetes, költő, a japán teaszertartás egyik megteremtője.
Huszonhat évesen a Biva-tavon meditálva világosodott meg egy varjú károgására. Cselekedetei megosztották kortársait: igen szerette az alkoholt, megvilágosodását követően rendszeresen látogatta a bordélyházakat, a nemi életet mintegy vallási gyakorlatként értelmezve, az újévi ünnepek alkalmával pedig pálcára szúrt koponyát hordott körbe azt kántálva: „Öregszünk, közeleg a halál.”[1] Mindennek ellenére élete végén kinevezték az 1467-től 1477-ig tartó Ónin-háború alatt lerombolt Daitokudzsi templom főapátjává, bár a posztot csak kelletlenül fogadta el. A rinzai szekta történetében egyszerre számít szentnek és eretneknek.
Források
- ↑ Gy. Horváth László. Japán kulturális lexikon. Corvina. ISBN 963-13-4756-7 (1999)
Külső hivatkozások
