„Istár alvilágjárása” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2010. december 16., 17:38-kori változata

Az Istár alvilágjárása címen ismert akkád mitikus eposz Istár alvilági útjáról és visszatéréséről szól. A sumerek között rendkívül népszerű uruki eposzok egyikének, az Innin alvilágjárása címűnek fordítása és átdolgozása. Az eredeti akkád átdolgozás nem ismert, az „első asszír verzió” néhány töredéke a legrégebbi ismert példánya. I. Tukulti-apil-ésarra könyvtárából kerültek elő. Assur-bán-apli könyvtárában más átdolgozást találtak, ez a „második asszír verzió”, ez egyben mutatja, hogy legalább az újasszír kor végéig ismert és népszerű költemény volt.

A hatalmától és ékességeitől, sőt ruhájától is megfosztott termékenységistennő alvilági kalandja egyértelműen az évszakváltásokhoz köthető mítoszok körébe tartozik. Az újasszír korban már kiforrott, terjedelmes elbeszélés olvasható az Alvilágról. A mítosz ekkorra eltávolodott az eredeti mondanivalótól, még a sumer változatban jelentős szerepet játszó Dumuzi akkád megfelelője, Tammúz is csak érintőleges kapcsolatban van a cselekménnyel.

A mítosz kezdete:

Istar, fölséges királynő, Kurnugéa kapujához,

a sötétség kapujához siet nagy igyekezettel.

A sötétség háza felé, Irkalla hajléka felé

siet Istár istenasszony, Nannar tűzvérű leánya.

A sötétség háza felé, melyet oda nem hagyott még

senki soha, benne-élő; a sötétség útját járva,

melyről nincsen visszatérés…

A sötétség háza felé, melynek vakond-féle népe

régen elszokott a fénytől. Földet és agyagot esznek

lenn a fény-nem-járta mélyben, ember-nem-járta sötétben,

dideregve, a halottak. Tollruha, mint a madáré,

fedezi el talpig őket. Por lepi be a kilincset,

por lepi az ajtó zárát…

Ebben a műben Ereskigal Istár nővéreként tűnik fel, aki azt hiszi, Istár alviláglátogatása a hatalmának végét jelenti. Ezért parancsolja meg a kapuőröknek, hogy halott halandóként bánjanak vele. A hét kapun viszont a halandók csak úgy juthatnak át, ha megajándékozzák az őröket. Az utolsó kapuőrnek már csak a szeméremkendő maradt, így Istár meztelenül állt nővére elé. Istár nem tudja, miért történt vele mindez, de Ereskigal magyarázat helyett Namtar felügyelete alatt bezáratja.

„

Amióta Istár úrnő Kurnugéába leszállott

Amióta Ereskigál palotája börtönében sóhajtozik dideregve, sóhajtozik bús fogolyként

Azidőtöl nem folyatja kormos bika tehenkéjét,

Azidőtől nem hágja meg szamárcsődőr kancácskáját,

Azidőtől nem öleli ember fia feleségét:

Aluszik a férfi külön, egyedül szundít az ágyon,

Aluszik az asszony külön, egyedül forog az ágyon.

”

– Részlet az eposzból

Éa beavatkozása a Nergal és Ereskigal történethez hasonló, ahol szintén az Alvilágba látogató isten elcsábítja Ereskigalt. Itt Aszúsu-námir hódította meg, Ereskigal valóban beleszeretett Aszúsu-námirba, ám rájött, mit akar, ezért megátkozta.

Ekkor tűnik fel Tammúz, aki Orpheuszként zenélve, táncosnőkkel együtt érkezett. A zenétől megnyugvó Ereskigal végül elengedte Istárt, aki visszament a felszínre, miközben ruhadarabjait, amely egyenlő az isteni erejének visszaszerzésével, "följutott a fényre".

Források

Komoróczy Géza. A šumer irodalmi hagyomány – Tanulmánygyűjtemény (magyar nyelven). Budapest: Magvető Könyvkiadó (1979). ISBN 963-270-985-3
(szerk.) Komoróczy Géza: Gilgames – Agyagtáblák üzenete, ékírásos akkád versek, (ford. Rákos Sándor) Bukarest, Kriterion, 1986.
Világirodalmi lexikon V. (Im–Kamb). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1977. 425–426. o. ISBN 963-05-1345-5

Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-Az '''''Istár alvilágjárása''''' (modern cím) a Kr. e. 2. évezredben keletkezett [[Akkád nyelv|akkád]] költői mű, eposz a termékenység-istennő, [[Istár]] alvilági útjáról és visszatéréséről. Forrása egy [[sumer]] eposz, az ''[[Innin alvilágjárása]]'' volt. Ebből készült az első akkád változat, amelynek töredékes példányai [[I. Tukulti-apar-ésarra asszír király|I. Tukulti-apil-ésarra]] [[asszír]] király könyvtárából kerültek elő. Ezt nevezzük a korábbi Assur-recenziónak. Egy későbbi Assur-recenzió nyomán a mű végső formáját [[Assurbanapli]] könyvtárának példányain a Kr. e. 8–7. század fordulóján nyerte el.
+Az '''''Istár alvilágjárása''''' címen ismert [[akkád nyelv|akkád]] mitikus [[eposz]] [[Istár]] alvilági útjáról és visszatéréséről szól. A [[sumerek]] között rendkívül népszerű [[uruk]]i eposzok egyikének, az ''[[Innin alvilágjárása]]'' címűnek fordítása és átdolgozása. Az eredeti akkád átdolgozás nem ismert, az „első asszír verzió” néhány töredéke a legrégebbi ismert példánya. [[I. Tukulti-apar-ésarra asszír király|I. Tukulti-apil-ésarra]] könyvtárából kerültek elő. [[Assur-bán-apli asszír király|Assur-bán-apli]] könyvtárában más átdolgozást találtak, ez a „második asszír verzió”, ez egyben mutatja, hogy legalább az újasszír kor végéig ismert és népszerű költemény volt.
+A hatalmától és ékességeitől, sőt ruhájától is megfosztott termékenységistennő alvilági kalandja egyértelműen az évszakváltásokhoz köthető mítoszok körébe tartozik. Az újasszír korban már kiforrott, terjedelmes elbeszélés olvasható az Alvilágról. A mítosz ekkorra eltávolodott az eredeti mondanivalótól, még a sumer változatban jelentős szerepet játszó [[Dumuzi]] akkád megfelelője, [[Tammúz]] is csak érintőleges kapcsolatban van a cselekménnyel.
-Az eposzban feldolgozott [[mítosz]] magja a termékenység éves körforgásának megjelenítése. A termékenységisten évente újra és újra a holtak országába tér, ekkor a földön megszűnik minden szaporodás, abbamarad az emberek, állatok, növények „élete", s az isten maga is az alvilág hatalmába kerül, mintegy meghal. Istár az alvilág hét kapuján áthaladva leveti ékességeit, s meghal, csak tavasszal támad fel újra.
+A mítosz kezdete:
-A sumer eposz terjengős részeit az akkád költő összevonta, viszont nagyobb teret engedett a változó helyzetek sztereotip leírásának. Az újasszír változat költője terjedelmes leírásokat közöl az alvilágról, szövege a [[Gilgames-eposz]] és a ''[[Nergal és Ereskigal]]'' leírásaival is érintkezik. E változat végén Istar férfi párja, [[Dumuzi|Tammuz]] isten is megjelenik, egyelőre homályos összefüggésben a cselekménnyel: a költő feltehetően már nem ismerte a sumer mítosz hátterét, ezért tétovázott, milyen szerepet adjon az Istartól elválaszthatatlan Tammuznak. A mítosz kezdete:
 :Istar, fölséges királynő, Kurnugéa kapujához,
@@ 19. sor: / 19. sor: @@
 :por lepi az ajtó zárát…
-Istár növére, az Alvilág istennője, [[Ereskigal]] megijedt Istár jövetelének hírétől: azt hitte, hogy a nővére a hatalmára tör, emiatt megparancsolta, hogy az Alvilág hét kapujának őrei ugyanúgy bánjanak vele, mint a halottakkal: mindegyik őr elvesz valamit Istár öltözetéből, az utolsó még Istár szemérem kendőjét is. Istár meztelenül került nővére elé. Magyarázatot kér az ellenes fogadtatás miatt, de növére szajhának nevezi és megparancsolja [[Namtar]]nak, hogy zárja börtönbe az istennőt és küldje rá az összes betegséget ami csak létezik.
+Ebben a műben [[Ereskigal]] Istár nővéreként tűnik fel, aki azt hiszi, Istár alviláglátogatása a hatalmának végét jelenti. Ezért parancsolja meg a kapuőröknek, hogy halott halandóként bánjanak vele. A hét kapun viszont a halandók csak úgy juthatnak át, ha megajándékozzák az őröket. Az utolsó kapuőrnek már csak a szeméremkendő maradt, így Istár meztelenül állt nővére elé. Istár nem tudja, miért történt vele mindez, de Ereskigal magyarázat helyett [[Namtar]] felügyelete alatt bezáratja.
-Istár eltűnésével együtt megszűnt minden szaporodás a földön:
 {{idézet 2|''Amióta Istár úrnő Kurnugéába leszállott''
@@ 37. sor: / 36. sor: @@
 ''Aluszik az asszony külön, egyedül forog az ágyon.''|Részlet az eposzból}}
-Végül is Éa isten megpróbálja kiszabadítani Istárt. Megteremtette [[Aszúsu-námir]]t, akit megízott, hogy hódítsa meg Ereskigál szivét, majd lopja el az élet vizét és ébressze fel Istárt. Ereskigál beleszeretett Aszúsu-námirba, de észrevette, hogy a férfi mit akar, ezért elátkozta.
+[[Éa]] beavatkozása a [[Nergal és Ereskigal]] történethez hasonló, ahol szintén az Alvilágba látogató isten elcsábítja Ereskigalt. Itt [[Aszúsu-námir]] hódította meg, Ereskigal valóban beleszeretett Aszúsu-námirba, ám rájött, mit akar, ezért megátkozta.
-Éa azonban nem adta fel, [[Tammúz]] istent küldte le, aki zenélve, táncosnőkkel együtt szállt le Kurnugéába, ezzel meglágyítva Ereskigál szivét, aki végül is elengedte Istárt. Az istennő a kapukban sorra visszakapta ruha darabjait, majd végül ''"följutott a fényre"'', a földön a dolgok pedig újra a rendes kerékvágásba álltak.
+Ekkor tűnik fel Tammúz, aki [[Orpheusz]]ként zenélve, táncosnőkkel együtt érkezett. A zenétől megnyugvó Ereskigal végül elengedte Istárt, aki visszament a felszínre, miközben ruhadarabjait, amely egyenlő az isteni erejének visszaszerzésével, ''"följutott a fényre"''.
 ==Források==
+* {{Komoróczy: Sumer irodalmi hagyomány}}
-*Gilgames, Rákos Sándor fordítása, Komróczy Géza válogatása, Bukarest, 1986.
+* (szerk.) Komoróczy Géza: ''Gilgames – Agyagtáblák üzenete, ékírásos akkád versek'', (ford. Rákos Sándor) Bukarest, Kriterion, 1986.
-*{{VIL copy|5|425–426}}<!--Két bekezdés és a szövegrészek híján a VIL szócikke-->
+* {{VIL|5|425–426}}
 {{portál|ókor}}