„Fasces” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
forr |
átír |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[ |
[[Kép:Fasces2.png|thumb|right|150px|Fasces]] |
||
[[Kép:Fasces lictoriae.svg|thumb|right|150px|Fasces rekonstrukció]] |
|||
A '''fasces''' a [[Római Köztársaság]] korából eredő hatalmi jelvény, eredete az [[etruszkok]]ig vezethető vissza. A [[lictor]] nevű tisztviselő hordozta bal kézzel tartva és bal vállára támasztba. Arra utalt eredetileg, hogy a lictor által kísért tisztviselőnek jogában állt testi fenyítést alkalmazni, ugyanakkor a lictorok figyelmeztették a járókelőket a [[magistratum|magistratus]] személyével szembeni kötelező tiszteletadásra. Minél több lictor kísérte a hivatalnokot, annál magasabb beosztást jelzett. A kísérő lictorok száma egytől tizenkettőig terjedt. A császárság korában a császárok előtt haladt tizenkettő, de kivételesen előfordul huszonnégy is. |
|||
A fasces maga egy vesszőnyaláb, amelyet piros bőrszíjakkal kötöttek össze. A vesszők a [[szilfa|szil]]- vagy [[nyírfa]] fiatal ágai. A nyaláb mellé egy bárdot ({{ny-la|securis}}) is kötöttek, amelynek éle kilátszott a kötegből. A népgyűléseken a bárdot kivették belőle. Az alacsonyabb rangú magistratus szintén kivette a bárdot, amikor magasabb rangúval találkozott. A bárd használatát a [[Lex Valeria de provocatione]] című, [[i. e. 509]]-ben hozott törvény tovább korlátozta, amely városokban a ''provocatio'' joga fennállt, ott a bárdot nem köthették a fascesbe. |
|||
'''Fasces''', a [[lictor]]ok bőrszíjakkal összekötött vesszőnyalábja, amelyből egy bárd éle látszott ki. A [[Ókori Róma|római]] tisztségviselők hatalmának jelképe volt, azt fejezte ki, hogy a lictoroknak hatalmukban állt testi fenyítést kiróni. {{forr|Az alacsonyabb méltóságoktól a magasabbakig egytől tizenkettő fascest hordó lictor vezette fel a tisztségviselőket, ha hivatalos úton jártak. A „fasces” szóból származik a „[[fasizmus]]” kifejezés.}} |
|||
Különleges típusa a ''fasces laureati'', amely [[borostyán]] vagy [[babér]] díszítésű, és a köztársaság korában az [[imperator]]nak kikiáltott győztes hadvezérnek adományozták. A császárkorban a fasces laureati csak a császárt illette meg. A korai császárkorban még előfordult, hogy egy nagy győzelmet elérő hadvezérek megkaphatták. |
|||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
Lictori kíséret az alábbi tisztviselőket illette meg: |
|||
== További irodalom == |
|||
* Király (értelemszerűen a [[Római Királyság|királyság]] korában |
|||
* [[interrex]] |
|||
* [[consul]] |
|||
* [[decemvir]] |
|||
* [[tribunus militaris]] |
|||
* [[proconsul]] |
|||
* [[dictator]] |
|||
* [[praetor urbanus]] |
|||
* [[praetor]] (városokon kívül) |
|||
* [[propraetor]] (városokon kívül) |
|||
* császári legátusok |
|||
A fasces – mint köztársasági eredetű, de a birodalmi korokban is élő hatalmi jelkép – az újkori politika [[fasizmus]] nevű irányzatának névadója, mivel [[Benito Mussolini]] ezt választotta mozgalma jelképéül. |
|||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
*{{pecz|url=http://mek.niif.hu/03400/03410/html/3124.html}} |
*{{pecz|url=http://mek.niif.hu/03400/03410/html/3124.html}} |
||
A lap 2010. december 4., 16:06-kori változata
A fasces a Római Köztársaság korából eredő hatalmi jelvény, eredete az etruszkokig vezethető vissza. A lictor nevű tisztviselő hordozta bal kézzel tartva és bal vállára támasztba. Arra utalt eredetileg, hogy a lictor által kísért tisztviselőnek jogában állt testi fenyítést alkalmazni, ugyanakkor a lictorok figyelmeztették a járókelőket a magistratus személyével szembeni kötelező tiszteletadásra. Minél több lictor kísérte a hivatalnokot, annál magasabb beosztást jelzett. A kísérő lictorok száma egytől tizenkettőig terjedt. A császárság korában a császárok előtt haladt tizenkettő, de kivételesen előfordul huszonnégy is.
A fasces maga egy vesszőnyaláb, amelyet piros bőrszíjakkal kötöttek össze. A vesszők a szil- vagy nyírfa fiatal ágai. A nyaláb mellé egy bárdot (latinul: securis) is kötöttek, amelynek éle kilátszott a kötegből. A népgyűléseken a bárdot kivették belőle. Az alacsonyabb rangú magistratus szintén kivette a bárdot, amikor magasabb rangúval találkozott. A bárd használatát a Lex Valeria de provocatione című, i. e. 509-ben hozott törvény tovább korlátozta, amely városokban a provocatio joga fennállt, ott a bárdot nem köthették a fascesbe.
Különleges típusa a fasces laureati, amely borostyán vagy babér díszítésű, és a köztársaság korában az imperatornak kikiáltott győztes hadvezérnek adományozták. A császárkorban a fasces laureati csak a császárt illette meg. A korai császárkorban még előfordult, hogy egy nagy győzelmet elérő hadvezérek megkaphatták.
Lictori kíséret az alábbi tisztviselőket illette meg:
- Király (értelemszerűen a királyság korában
- interrex
- consul
- decemvir
- tribunus militaris
- proconsul
- dictator
- praetor urbanus
- praetor (városokon kívül)
- propraetor (városokon kívül)
- császári legátusok
A fasces – mint köztársasági eredetű, de a birodalmi korokban is élő hatalmi jelkép – az újkori politika fasizmus nevű irányzatának névadója, mivel Benito Mussolini ezt választotta mozgalma jelképéül.
Források
- Historia Augusta. Válogatás: Felséges történet. Fordította Terényi István. Válogatta Ferenczy Endre. A bevezetést írta Hahn István. A jegyzeteket összeállította Kulcsár Zsuzsanna. Budapest: Gondolat. 1968. 310. o.
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
