„Nedves kollódiumos eljárás” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2006. október 2., 18:35-kori változata

A nedves kollódiumos eljárás egy, a negatívok kidolgozásához (előhívásához) használt történeti fényképészeti kollódiumos eljárás.

Története

Mások kísérletei után Frederic Scott Archer dolgozta ki, és publikálta 1851-ben. Az 1850-es évektől az 1880-as évekig volt széleskörű használatban. (Speciális célokra, változatait később is használták egészen a XX. század közepéig.) Ez az eljárás szorította ki az általános gyakorlatból a dagerrotípiát és a talbotípiát. Helyébe a XIX. század végén a zselatinos szárazlemez lépett. Pozitívanyagaként a talbotípiánál is használatos só(s)papírt és az albuminpapírt használták leggyakrabban.

Az eljárás

Tükörüveglapra (plánüveg), melyet előzőleg gondosan zsír- és portalanítottak, kollódiumot (alkohol és éter keverékében oldott kollódiumgyapotot) öntöttek fel, melyben előzőleg különféle - főleg jód - sókat oldottak. A művelet jellegzetes, nagy gyakorlatot ígénylő mozdulattal történt, melynek hatására a folyadék spirálszerű mozgás útján borította be az üveget.

Mikor a réteg kissé megszikkadt, érzékenyítették ezüstnitrát savanyított oldatával. Rögtön (nedvesen) a gépbe helyezték, exponálták, előhívták. A hívás kezdetéig nem volt szabad megszáradnia, mert elvesztette érzékenységét. Ezért mindig közvetlenül felvétel előtt kellett elkészíteni az anyagot. Előhívásra vasszulfát, vasoxalát vagy pirogallol hatóanyagú - savas hívót használtak. Fixálása káliumcianid, nátrium-vagy ammóniumtioszulfát oldatában történt.

Tökéletesítése során különféle rétegekkel próbálták lassítani száradását illetve ipari célra száraz kollódiumos réteget is használtak. Érzékenyítésében az ezüstjodidot az ezüstbromíd egészítette ki, illetve váltotta fel.

Ezzel a technikával működött néhány más, főleg gyorsfényképészeti eljárás mint az ambrotípia, a ferrotípia korai változata és a pannotípia.

Külső hivatkozások

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-A '''nedves kollódiumos eljárás'' egy, a negatívok kidolgozásához (előhívásához) használt történeti fényképészeti eljárás.
+A '''nedves kollódiumos eljárás''' egy, a negatívok kidolgozásához (előhívásához) használt történeti fényképészeti [[kollódium]]os eljárás.
 == Története ==
-Mások kísérletei után Frederic Scott Archer dolgozta ki, és publikálta 1851-ben. Az 1850-es évektől az 1880-as évekig volt széleskörű használatban. (Speciális célokra, változatait később is használták egészen a XX. század közepéig.) Ez az eljárás szorította ki az általános gyakorlatból a [[dagerrotípia|dagerrotípiát]] és a [[talbotípia|talbotípiát]]. Helyébe a XIX. század végén a [[zselatinos szárazlemez]] lép. Pozitívanyagaként a [[talbotípia|talbotípiánál]] is használatos só(s)papírt és az [[albuminpapír|albuminpapírt]] használták leggyakrabban
+Mások kísérletei után [[Frederic Scott Archer]] dolgozta ki, és publikálta [[1851]]-ben. Az [[1850-es évek]]től az [[1880-as évek]]ig volt széleskörű használatban. (Speciális célokra, változatait később is használták egészen a [[XX. század]] közepéig.) Ez az eljárás szorította ki az általános gyakorlatból a [[dagerrotípia|dagerrotípiát]] és a [[talbotípia|talbotípiát]]. Helyébe a [[XIX. század]] végén a [[zselatinos szárazlemez]] lépett. Pozitívanyagaként a [[talbotípia|talbotípiánál]] is használatos só(s)papírt és az [[albuminpapír|albuminpapírt]] használták leggyakrabban.
 == Az eljárás ==
-Tükörüveglapra (plánüveg), melyet előzőleg gondosan zsír- és portalanítottak, kollódiumot (alkohol és éter keverékében oldott kollódiumgyapot) öntöttek fel, melyben előzőleg különféle - főleg jód - sókat oldottak. A művelet jellegzetes, nagy gyakorlatot ígénylő mozdulattal történt, melynek hatására a folyadék spirálszerű mozgás útján borította be az üveget.
+Tükörüveglapra (plánüveg), melyet előzőleg gondosan [[zsír]]- és portalanítottak, [[kollódium]]ot ([[alkohol]] és [[éter]] keverékében oldott kollódiumgyapotot) öntöttek fel, melyben előzőleg különféle - főleg [[jód]] - sókat oldottak. A művelet jellegzetes, nagy gyakorlatot ígénylő mozdulattal történt, melynek hatására a folyadék spirálszerű mozgás útján borította be az üveget.
-Mikor a réteg kissé megszikkadt, érzékenyítették ezüstnitrát savanyított oldatával. Rögtön (nedvesen) a gépbe helyezték, exponálták, előhívták. A hívás kezdetéig nem volt szabad  megszáradnia, mert elvesztette érzékenységét. Ezért mindig közvetlenül felvétel előtt kellett elkészíteni az anyagot. Előhívásra vasszulfát, vasoxalát vagy pirogallol hatóanyagú - savas hívót használtak. Fixálása káliumcianid, nátrium-vagy ammóniumtioszulfát oldatában történt.
+Mikor a réteg kissé megszikkadt, érzékenyítették ezüstnitrát savanyított oldatával. Rögtön (nedvesen) a gépbe helyezték, exponálták, előhívták. A hívás kezdetéig nem volt szabad  megszáradnia, mert elvesztette érzékenységét. Ezért mindig közvetlenül felvétel előtt kellett elkészíteni az anyagot. [[Előhívás]]ra vasszulfát, vasoxalát vagy [[pirogallol]] hatóanyagú - savas hívót használtak. [[Fixálás]]a káliumcianid, nátrium-vagy ammóniumtioszulfát oldatában történt.
-Tökéletesítése során különféle rétegekkel próbálták lassítani száradását illetve ipari célra száraz kollódiumos réteget is használtak. Érzékenyítésében az ezüstjodidod az ezüstbromíd egészítette ki illetve váltotta fel.
+Tökéletesítése során különféle rétegekkel próbálták lassítani száradását illetve ipari célra száraz kollódiumos réteget is használtak. Érzékenyítésében az ezüstjodidot az ezüstbromíd egészítette ki, illetve váltotta fel.
 Ezzel a technikával működött néhány más, főleg gyorsfényképészeti eljárás mint az [[ambrotípia]], a [[ferrotípia]]  korai változata és a [[pannotípia]].