„Pál Árpád (matematikus)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2010. november 17., 11:07-kori változata

Ez a szócikk a matematikusról, csillagászról szól. Hasonló címmel lásd még: Paál Árpád (egyértelműsítő lap).

Pál Árpád (Hodgya, 1929. június 25. -- Kolozsvár, 2006. július 21. ) matematikus, csillagász.

Áletútja

Középiskoláit Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen végezte; egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetemen, matematika-fizika szakon kezdte (1949-52), a moszkvai Lomonoszov Egyetem Matematika-Mechanika Karán szerzett diplomát és doktori címet (1957). Főkutató a kolozsvári Csillagvizsgálóban, lektor a Bolyai Tudományegyetemen (1956-59), az egyesített Babeş-Bolyai Egyetemen előadótanár (1961-72), majd professzor, 1985-89 között prorektor; egyetemi tanár nyugdíjazásáig (1995).

Munkássága

Mind tudományos, mind közügyi téren jelentős szerepet töltött be. A román küldöttség tagjaként nemzetközi konferenciákon vett részt Budapesten, Prágában, Athénban, Várnában, Grenoble-ban, Innsbruckban; 1979-ben részt vett „a tudomány és a technológia a fejlődés szolgálatában” tárgykörű ENSZ-konferencia előkészítésében. 1985-89 között parlamenti képviselő, az Államtanács magyar alelnöke. Az International Astronomical Union 75 éves, jubileumi hágai kongresszusán (1994) a román akadémiai küldöttség vezetője.

Első írása orosz nyelven jelent meg Moszkvában az 5. számú Astraea kisbolygó mozgásának elméletéről (1957). A Studia Universitatis Babeş-Bolyai matematikai sorozatának felelős szerkesztője (1976-84), majd a lap főszerkesztőhelyettese (1984-89), a Matematikai Lapok főszerkesztője (1979-89), a romániai Astronomical Journal akadémiai folyóirat alapító főszerkesztője 1991-től. Írásait a Korunk, Utunk, Új Élet, Unser Weg, Igazság közölte. Vezetése alatt Kolozsvárt jelentős égi-mechanikai és űrkutató iskola alakult ki, s felépült az egyetem modern csillagvizsgálója a Botanikus Kert déli sarkában. Korszerűsítette az egyetemi matematikaoktatást; az analitikus mechanika és a csillagászat előadója. Több román nyelvű tankönyv társszerzője és magyarra fordítója. Bolyai János – az ember és a tudós című emlékezése magyarul (1992) és románul (1993) is megjelent.

Orosz, román, német, angol közlései, előadásai nemzetközi elismerésben részesültek. Számos romániai és nemzetközi csillagászati, űrkutatási és technológiai bizottság, tanács, társaság tagja, az Európai Csillagászati Társaság egyik alapítója, 1994-től a Román Csillagászati Bizottság elnöke.

Több egyetemi jegyzet szerzője és társszerzője. George Chiş Csillagászattan (1965) című munkája az ő magyar fordításában több kiadást ért meg, ugyancsak ő fordította magyarra az A. Hollinger-Corina Pârvulescu Mértan és kozmográfia alapjai (1967) című tankönyvet (fordítótárs Heim Rózsa).

Forrás

Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3

Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 8. sor: / 8. sor: @@
 Mind tudományos, mind közügyi téren jelentős szerepet töltött be. A román küldöttség tagjaként nemzetközi konferenciákon vett részt Budapesten, Prágában, Athénban, Várnában, Grenoble-ban, Innsbruckban; 1979-ben részt vett „a tudomány és a technológia a fejlődés szolgálatában” tárgykörű [[ENSZ]]-konferencia előkészítésében. 1985-89 között parlamenti képviselő, az Államtanács magyar alelnöke. Az [[International Astronomical Union]] 75 éves, jubileumi hágai kongresszusán (1994) a román akadémiai küldöttség vezetője.
-Első írása orosz nyelven jelent meg Moszkvában az [[5 Astraea|5. számú Astraea]] kisbolygó mozgásának elméletéről (1957). A ''Studia Universitatis Babeş-Bolyai'' matematikai sorozatának felelős szerkesztője (1976-84), majd a lap főszerkesztőhelyettese (1984-89), a ''[[Matematikai Lapok]]'' főszerkesztője (1979-89), a romániai ''Astronomical Journal'' akadémiai folyóirat alapító főszerkesztője 1991-től. Írásait a ''Korunk'', ''Utunk'', ''Új Élet'', ''Unser Weg'', ''Igazság'' közölte. Vezetése alatt Kolozsvárt jelentős égi-mechanikai és űrkutató iskola alakult ki, s felépült az egyetem modern csillagvizsgálója a [[Kolozsvári botanikus kert|Botanikus Kert]] déli sarkában. Korszerűsítette az egyetemi matematikaoktatást; az analitikus matematika és a csillagászat előadója. Több román nyelvű tankönyv társszerzője és magyarra fordítója. ''Bolyai János – az ember és a tudós'' című emlékezése magyarul (1992) és románul (1993) is megjelent.
+Első írása orosz nyelven jelent meg Moszkvában az [[5 Astraea|5. számú Astraea]] kisbolygó mozgásának elméletéről (1957). A ''Studia Universitatis Babeş-Bolyai'' matematikai sorozatának felelős szerkesztője (1976-84), majd a lap főszerkesztőhelyettese (1984-89), a ''[[Matematikai Lapok]]'' főszerkesztője (1979-89), a romániai ''Astronomical Journal'' akadémiai folyóirat alapító főszerkesztője 1991-től. Írásait a ''Korunk'', ''Utunk'', ''Új Élet'', ''Unser Weg'', ''Igazság'' közölte. Vezetése alatt Kolozsvárt jelentős égi-mechanikai és űrkutató iskola alakult ki, s felépült az egyetem modern csillagvizsgálója a [[Kolozsvári botanikus kert|Botanikus Kert]] déli sarkában. Korszerűsítette az egyetemi matematikaoktatást; az analitikus mechanika és a csillagászat előadója. Több román nyelvű tankönyv társszerzője és magyarra fordítója. ''Bolyai János – az ember és a tudós'' című emlékezése magyarul (1992) és románul (1993) is megjelent.
 Orosz, román, német, angol közlései, előadásai nemzetközi elismerésben részesültek. Számos romániai és nemzetközi csillagászati, űrkutatási és technológiai bizottság, tanács, társaság tagja, az Európai Csillagászati Társaság egyik alapítója, 1994-től a Román Csillagászati Bizottság elnöke.