„Cefalù” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a →Történelme: nagyobb kép+múlt idő |
a →Látványosságai: faragás helyett faragvány |
||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
A mai várost a hegy lábánál, a tengerparton alapította meg [[II. Roger]], [[1131]]-ben. Ekkor kezdték el fölépíteni a [[katedrális]]t is. A [[főhomlokzat]]ot két négyemeletes torony határolja. Említésre méltó még a kerek ívű [[normann]] bejárat. A keleti falba egy félköríves [[apszis]] ékelődik. |
A mai várost a hegy lábánál, a tengerparton alapította meg [[II. Roger]], [[1131]]-ben. Ekkor kezdték el fölépíteni a [[katedrális]]t is. A [[főhomlokzat]]ot két négyemeletes torony határolja. Említésre méltó még a kerek ívű [[normann]] bejárat. A keleti falba egy félköríves [[apszis]] ékelődik. |
||
* '''A katedrális'''. 1131-ben kezdték el építeni, II. Roger parancsára. Az uralkodó egy tengeri viharból menekült meg, és ezért döntött úgy, hogy templomot épít a Szűzanyának. Az építkezés lassan haladt. A templomot sosem fejezték be teljesen. A normann építészetre jellemző stílusban épült, amit pontosabban szicíliai román stílusnak nevezünk. A külső rész szépen megmaradt, csúcsos ívek és ablakok díszítik. Ez utóbbiak egy-, illetve kétosztatúak. A háromíves főkaput [[Ambrogio da Como]] tervezte, [[1471]]-ben készült el. A díszkapu éke egy nagy művészi értékkel bíró [[márvány]] |
* '''A katedrális'''. 1131-ben kezdték el építeni, II. Roger parancsára. Az uralkodó egy tengeri viharból menekült meg, és ezért döntött úgy, hogy templomot épít a Szűzanyának. Az építkezés lassan haladt. A templomot sosem fejezték be teljesen. A normann építészetre jellemző stílusban épült, amit pontosabban szicíliai román stílusnak nevezünk. A külső rész szépen megmaradt, csúcsos ívek és ablakok díszítik. Ez utóbbiak egy-, illetve kétosztatúak. A háromíves főkaput [[Ambrogio da Como]] tervezte, [[1471]]-ben készült el. A díszkapu éke egy nagy művészi értékkel bíró [[márvány]]faragvány. A három[[hajó]]s belső teret csúcsíves oszlopsorok tagolják. Fontos eleme a [[keresztelőkút]], amelyet négy dombormű-oroszlán ékít. Jelentős még egy [[15. század]]i [[freskó]] (az ábrán [[Szűz Mária]] látható a kis [[Jézus]]sal). Az épület legrégibb része állítólag maga a [[szentély]], amelyet a hagyomány szerint 1131 [[pünkösd]]jén kezdtek el megépíteni. |
||
[[Kategória:Szicília települései]] |
[[Kategória:Szicília települései]] |
||
A lap 2006. szeptember 27., 19:22-kori változata
Cefalù ősi város a szicíliai Palermo provinciában, Olaszországban. A sziget északi részén, a Tirrén-tenger partján fekszik, kb. 75 kilométerre a provincia székhelyétől, és 185 km-re Messina városától. A város Szicília legnagyobb turistalátványosságai közé tartozik. Az utazó többek között római fürdőket, egy ősi katedrálist, szépséges tengerpartokat találhat a városban.
Történelme
Cefalù nevét először Kr. e. 396-ban említik feljegyzésekben. Fontos helyzete, úgy tűnik, mindig is kedvező fekvéséből fakadt. A város görög neve Kephaloidion: a görög "kefalé" (jelentése: hegyfok) szóból ered. Ez a szirt ma is látható a város fölött. A város ókori történelme nem túl eseménydús, bár a prehellén időkből számos lelet maradt fönn, ami azt bizonyítja, hogy a mai város fölötti barlangokban emberek éltek. A város nem volt görög gyarmat, erre legalábbis nem utalnak források. Diodórosztól tudjuk, hogy Kr. e. 396-ban a karthágói hadvezér, Imilkon szövetséget kötött az itt lakókkal. Kr. e. 307-ben Szürakuszai türannosza, Agathoklész foglalta el. A várost - árulás révén - Kr. e. 254-ben bevették a rómaiak, az ő uralmuk alatt virágzásnak indult, és megkapta Szicília pronvincia "civitas de cumana" címét. Az arab (szaracén) támadásokat Cefalù sokáig állta, de végül 858-ban elfoglalták. A kitartó ellenállás miatt büntetésből lemészárolták a teljes lakosságot, a várost pedig fölgyújtották. A normannok söpörték ki végül az arabokat a területről. Uralmuk (pl. II. Roger) alatt felvirágzott a művészet és a városi élet. 1131-ben püspöki székhellyé avatták.
Látványosságai
Az itt föllelhető ősi romok egy sokszögű, ókori épületben merülnek ki (ez a szerkezet Szicílián meglehetősen ritka), melynek minden oldalán sétaút vezet, és mindegyikhez tartozik egy-egy kamrabejárat. Ezeket szépen vágott kőből építették, görög módra, de hogy pontosan mikor, azt nem lehet biztosan tudni. Abból kiindulva, hogy a tömbök illesztése igen pontos, az időpont nem lehet túl korai.
A hegycsúcson állnak a szaracén vár romjai. A város erődítményei régebben a partvonalig értek, ott, ahol ma a modern városrész fekszik. Itt két hosszú fal védte a kikötőt. A masszív, négyszögletes kövekből álló fal maradványait ma megtalálhatjuk a déli Garibaldi-kikötőben.
A mai várost a hegy lábánál, a tengerparton alapította meg II. Roger, 1131-ben. Ekkor kezdték el fölépíteni a katedrálist is. A főhomlokzatot két négyemeletes torony határolja. Említésre méltó még a kerek ívű normann bejárat. A keleti falba egy félköríves apszis ékelődik.
- A katedrális. 1131-ben kezdték el építeni, II. Roger parancsára. Az uralkodó egy tengeri viharból menekült meg, és ezért döntött úgy, hogy templomot épít a Szűzanyának. Az építkezés lassan haladt. A templomot sosem fejezték be teljesen. A normann építészetre jellemző stílusban épült, amit pontosabban szicíliai román stílusnak nevezünk. A külső rész szépen megmaradt, csúcsos ívek és ablakok díszítik. Ez utóbbiak egy-, illetve kétosztatúak. A háromíves főkaput Ambrogio da Como tervezte, 1471-ben készült el. A díszkapu éke egy nagy művészi értékkel bíró márványfaragvány. A háromhajós belső teret csúcsíves oszlopsorok tagolják. Fontos eleme a keresztelőkút, amelyet négy dombormű-oroszlán ékít. Jelentős még egy 15. századi freskó (az ábrán Szűz Mária látható a kis Jézussal). Az épület legrégibb része állítólag maga a szentély, amelyet a hagyomány szerint 1131 pünkösdjén kezdtek el megépíteni.