„Cefalù” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a +kép |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
'''Cefalù''' ősi város a [[szicília]]i [[Palermo]] provinciában, [[Olaszország]]ban. A sziget északi részén, a [[Tirrén-tenger]] partján fekszik, kb. 75 kilométerre a provincia székhelyétől, és 185 km-re [[Messina]] városától. A város Szicília legnagyobb turistalátványosságai közé tartozik. Az utazó többek között [[római fürdő]]ket, egy ősi [[katedrális]]t, szépséges tengerpartokat találhat a városban. |
'''Cefalù''' ősi város a [[szicília]]i [[Palermo]] provinciában, [[Olaszország]]ban. A sziget északi részén, a [[Tirrén-tenger]] partján fekszik, kb. 75 kilométerre a provincia székhelyétől, és 185 km-re [[Messina]] városától. A város Szicília legnagyobb turistalátványosságai közé tartozik. Az utazó többek között [[római fürdő]]ket, egy ősi [[katedrális]]t, szépséges tengerpartokat találhat a városban. |
||
==Történelme== |
|||
[[Image:Cefalu Strand.jpg|left|200px|thumb|A strand]] |
|||
Cefalù nevét először [[Kr. e. 396]]-ban említik. Fontos helyzete, úgy tűnik, mindig is kedvező fekvéséből fakadt. A város [[görög]] neve '''Kephaloidion''': a görög "kefalé" (jelentése: hegyfok) szóból ered. Ez a szirt ma is látható a város fölött. A város ókori [[történelem|történelme]] nem túl eseménydús, bár a pre[[hellén]] időkből számos lelet maradt fönn, ami azt bizonyítja, hogy a mai város fölötti [[barlang]]okban emberek éltek. A város nem volt görög gyarmat, erre legalábbis nem utalnak források. [[Diodórosz (történetíró)|Diodórosz]]tól tudjuk, hogy [[Kr. e. 396]]-ban a [[karthágó]]i hadvezér, [[Imilkon]] szövetséget kötött az itt lakókkal. [[Kr. e. 307]]-ben [[Szürakuszai]] [[türannosz]]a, [[Agathoklész]] foglalta el. A várost - árulás révén - [[Kr. e. 254]]-ben veszik be a [[Római Birodalom|rómaiak]], az ő uralmuk alatt virágzásnak indul, és megkapja Szicília pronvincia "[[civitas de cumana]]" címét. Az [[arab]] (szaracén) támadásokat Cefalù sokáig állta, de végül [[858]]-ban elfoglalják, és a kitartó ellenállás miatt büntetésből lemészárolják az itt élőket, a várost pedig fölgyújtják. A [[normannok]] söpörték ki végül az arabokat a területről. Uralmuk (pl. [[II. Roger]]) alatt felvirágzik a [[művészet]] és a városi élet. [[1131]]-ben [[püspök]]i székhellyé avatják. |
Cefalù nevét először [[Kr. e. 396]]-ban említik. Fontos helyzete, úgy tűnik, mindig is kedvező fekvéséből fakadt. A város [[görög]] neve '''Kephaloidion''': a görög "kefalé" (jelentése: hegyfok) szóból ered. Ez a szirt ma is látható a város fölött. A város ókori [[történelem|történelme]] nem túl eseménydús, bár a pre[[hellén]] időkből számos lelet maradt fönn, ami azt bizonyítja, hogy a mai város fölötti [[barlang]]okban emberek éltek. A város nem volt görög gyarmat, erre legalábbis nem utalnak források. [[Diodórosz (történetíró)|Diodórosz]]tól tudjuk, hogy [[Kr. e. 396]]-ban a [[karthágó]]i hadvezér, [[Imilkon]] szövetséget kötött az itt lakókkal. [[Kr. e. 307]]-ben [[Szürakuszai]] [[türannosz]]a, [[Agathoklész]] foglalta el. A várost - árulás révén - [[Kr. e. 254]]-ben veszik be a [[Római Birodalom|rómaiak]], az ő uralmuk alatt virágzásnak indul, és megkapja Szicília pronvincia "[[civitas de cumana]]" címét. Az [[arab]] (szaracén) támadásokat Cefalù sokáig állta, de végül [[858]]-ban elfoglalják, és a kitartó ellenállás miatt büntetésből lemészárolják az itt élőket, a várost pedig fölgyújtják. A [[normannok]] söpörték ki végül az arabokat a területről. Uralmuk (pl. [[II. Roger]]) alatt felvirágzik a [[művészet]] és a városi élet. [[1131]]-ben [[püspök]]i székhellyé avatják. |
||
==Látványosságai== |
|||
[[Kép:Cefalu duomo.jpg|right|300px|thumb|A katedrális]] |
[[Kép:Cefalu duomo.jpg|right|300px|thumb|A katedrális]] |
||
Az itt föllelhető ősi romok egy sokszögű, ókori épületben merülnek ki (ez a szerkezet Szicílián meglehetősen ritka), melynek minden oldalán sétaút vezet, és mindegyikhez tartozik egy-egy kamrabejárat. Ezeket szépen vágott kőből építették, görög módra, de hogy pontosan mikor, azt nem lehet biztosan tudni. Abból kiindulva, hogy a tömbök illesztése igen pontos, az időpont nem lehet túl korai. |
Az itt föllelhető ősi romok egy sokszögű, ókori épületben merülnek ki (ez a szerkezet Szicílián meglehetősen ritka), melynek minden oldalán sétaút vezet, és mindegyikhez tartozik egy-egy kamrabejárat. Ezeket szépen vágott kőből építették, görög módra, de hogy pontosan mikor, azt nem lehet biztosan tudni. Abból kiindulva, hogy a tömbök illesztése igen pontos, az időpont nem lehet túl korai. |
||
A lap 2006. szeptember 25., 13:41-kori változata
Cefalù ősi város a szicíliai Palermo provinciában, Olaszországban. A sziget északi részén, a Tirrén-tenger partján fekszik, kb. 75 kilométerre a provincia székhelyétől, és 185 km-re Messina városától. A város Szicília legnagyobb turistalátványosságai közé tartozik. Az utazó többek között római fürdőket, egy ősi katedrálist, szépséges tengerpartokat találhat a városban.
Történelme
Cefalù nevét először Kr. e. 396-ban említik. Fontos helyzete, úgy tűnik, mindig is kedvező fekvéséből fakadt. A város görög neve Kephaloidion: a görög "kefalé" (jelentése: hegyfok) szóból ered. Ez a szirt ma is látható a város fölött. A város ókori történelme nem túl eseménydús, bár a prehellén időkből számos lelet maradt fönn, ami azt bizonyítja, hogy a mai város fölötti barlangokban emberek éltek. A város nem volt görög gyarmat, erre legalábbis nem utalnak források. Diodórosztól tudjuk, hogy Kr. e. 396-ban a karthágói hadvezér, Imilkon szövetséget kötött az itt lakókkal. Kr. e. 307-ben Szürakuszai türannosza, Agathoklész foglalta el. A várost - árulás révén - Kr. e. 254-ben veszik be a rómaiak, az ő uralmuk alatt virágzásnak indul, és megkapja Szicília pronvincia "civitas de cumana" címét. Az arab (szaracén) támadásokat Cefalù sokáig állta, de végül 858-ban elfoglalják, és a kitartó ellenállás miatt büntetésből lemészárolják az itt élőket, a várost pedig fölgyújtják. A normannok söpörték ki végül az arabokat a területről. Uralmuk (pl. II. Roger) alatt felvirágzik a művészet és a városi élet. 1131-ben püspöki székhellyé avatják.
Látványosságai
Az itt föllelhető ősi romok egy sokszögű, ókori épületben merülnek ki (ez a szerkezet Szicílián meglehetősen ritka), melynek minden oldalán sétaút vezet, és mindegyikhez tartozik egy-egy kamrabejárat. Ezeket szépen vágott kőből építették, görög módra, de hogy pontosan mikor, azt nem lehet biztosan tudni. Abból kiindulva, hogy a tömbök illesztése igen pontos, az időpont nem lehet túl korai.
A hegycsúcson állnak a szaracén vár romjai. A város erődítményei régebben a partvonalig értek, ott, ahol ma a modern városrész fekszik. Itt két hosszú fal védte a kikötőt. A masszív, négyszögletes kövekből álló fal maradványait ma megtalálhatjuk a déli Garibaldi-kikötőben.
A mai várost a hegy lábánál, a tengerparton alapította meg II. Roger, 1131-ben. Ekkor kezdték el fölépíteni a katedrálist is. A főhomlokzatot két négyemeletes torony határolja. Említésre méltó még a kerek ívű normann bejárat. A keleti falba egy félköríves apszis ékelődik.
- A katedrális. 1131-ben kezdték el építeni, II. Roger parancsára. Az uralkodó egy tengeri viharból menekült meg, és ezért döntött úgy, hogy templomot épít a Szűzanyának. Az építkezés lassan haladt. A templomot sosem fejezték be teljesen. A normann építészetre jellemző stílusban épült, amit pontosabban szicíliai román stílusnak nevezünk. A külső rész szépen megmaradt, csúcsos ívek és ablakok díszítik. Ez utóbbiak egy-, illetve kétosztatúak. A háromíves főkaput Ambrogio da Como tervezte, 1471-ben készült el. A díszkapu éke egy nagy művészi értékkel bíró márványfaragás. A háromhajós belső teret csúcsíves oszlopsorok tagolják. Fontos eleme a keresztelőkút, amelyet négy dombormű-oroszlán ékít. Jelentős még egy 15. századi freskó (az ábrán Szűz Mária látható a kis Jézussal). Az épület legrégibb része állítólag maga a szentély, amelyet a hagyomány szerint 1131 pünkösdjén kezdtek el megépíteni.