„Palatális hang” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Palatális lapot átneveztem Palatális hang névre
aNincs szerkesztési összefoglaló
2. sor: 2. sor:


A palatális [[mássalhangzó]] olyan mássalhangzó, amelynek képzési helye a szájpadlás legmagasabb pontja. Nem tévesztendő össze a [[Palatalizáció|palatalizált]] vagy jésített mássalhangzóval, amelynek képzésekor az eredeti [[képzéshely|képzéshellyel]] egyidejűleg a nyelv felpúposodik a szájpadlás felé. Palatális mássalhangzók számos nyelvben előfordulnak, a [[Magyar nyelv|magyarban]] ezek a következők:
A palatális [[mássalhangzó]] olyan mássalhangzó, amelynek képzési helye a szájpadlás legmagasabb pontja. Nem tévesztendő össze a [[Palatalizáció|palatalizált]] vagy jésített mássalhangzóval, amelynek képzésekor az eredeti [[képzéshely|képzéshellyel]] egyidejűleg a nyelv felpúposodik a szájpadlás felé. Palatális mássalhangzók számos nyelvben előfordulnak, a [[Magyar nyelv|magyarban]] ezek a következők:
*zár-réshangok: ''gy, ty;''
*zár-rés hangok (affrikáták): ''gy, ty;''
*réshangok: ''j'' (esetenként ''ly''-nal jelölve);
*réshangok: ''j'' (esetenként ''ly''-nal jelölve);
*orrhang: ''ny;''
*orrhang: ''ny;''

A lap 2010. október 30., 01:50-kori változata

Palatális hangnak nevezzük a szájüreg elülső részében képzett beszédhangokat.

A palatális mássalhangzó olyan mássalhangzó, amelynek képzési helye a szájpadlás legmagasabb pontja. Nem tévesztendő össze a palatalizált vagy jésített mássalhangzóval, amelynek képzésekor az eredeti képzéshellyel egyidejűleg a nyelv felpúposodik a szájpadlás felé. Palatális mássalhangzók számos nyelvben előfordulnak, a magyarban ezek a következők:

  • zár-rés hangok (affrikáták): gy, ty;
  • réshangok: j (esetenként ly-nal jelölve);
  • orrhang: ny;
  • pergőhang: r.

Az cs, dzs zár-rés hangok, illetve az s, zs réshangok inkább posztalveolárisoknak számítanak, de valahol a palatálisok közé sorolják őket.

A palatális magánhangzó a nyelv elülső részével képzett magánhangzó. Ide tartoznak az e, i, ö, ü-szerű hangok.