Nazális hang

Az orrhang vagy nazális a fonetikában olyan beszédhang, melynek képzése során a levegő részben vagy teljes egészében az orron át áramlik ki.

Mássalhangzók

A nazális mássalhangzók a zárhangok speciális csoportja, melynek képzésekor a levegő az orron át áramlik ki. Míg az orális hangoknál az ínyvitorla (velum) a torok hátsó falához támaszkodva elzárja az orrüreget, addig az orrhangoknál egy orális zár keletkezik és az ínyvitorla lesüllyed, ezáltal a levegő nagyobb részt az orron keresztül távozik. Eközben az orrüreg és a szájüregnek azon része, mely hátúlról a zárás helyéig terjed, rezonanciaüregként szolgál. Az orrhangok nagyobbik része zöngés hang. Az izlandi nyelvben van egy zöngétlen orrhang.

Nazális mássalhangzók a magyarban

Az orrhangok a magyar nyelvben a képzés helye szerint:

• labiális: m
• alveoláris: n
• palatális: ny

Nazális mássalhangzók IPA-jelei

Az orrhangok jelölése a Nemzetközi fonetikai ábécében az alábbiak:

• Zöngés bilabiális orrhang [m]
• Zöngés labiodentális orrhang [ɱ]
• Zöngés alveoláris orrhang [n]
• Zöngétlen alveoláris orrhang [n̥]
• Zöngés retroflex orrhang [ɳ]
• Zöngés palatális orrhang [ɲ]
• Zöngés veláris orrhang [ŋ]
• Zöngés uvuláris orrhang [ɴ]

Magánhangzók

A nazális magánhangzók képzésénél a levegő részben az orron keresztül áramlik ki. Az ilyen magánhangzókat a fonetikai átírásokban a betűjel feletti hullámvonallal jelölik: [ã], [ẽ], [õ] stb. Gyakoriak a franciában, a portugálban, illetve az ind nyelvekben is.