Agárdi Ferenc

Agárdi Ferenc (Budapest, 1898. május 24. – Budapest, 1969. február 12.) kultúrtörténetíró.

Élete

Orvostanhallgatóként részt vett a Tanácsköztársaságban, a Közoktatásügyi Népbiztosság ifjúmunkás osztályának munkatársa volt. A Magyar Kommunista Pártnak megalakulásától fogva tagja volt. A forradalom alatti tevékenysége miatt 1920-ban kizárták az egyetemről, Bécsbe emigrált, s orvosi diplomáját ott szerezte meg. Újságíró lett, különböző német és magyar nyelvű baloldali lapokban publikált, leginkább kultúrtörténeti és hadtörténeti cikkeket. Bécsben ismerkedett meg Nagy Lajossal és József Attilával, akikkel később, Magyarországon is szoros barátságban állt. 1930-ban tért haza, munkatársa lett a 100 % című lapnak, a Társadalmi Szemle, valamint a Gondolat című lapoknak. 1933-ban rövidebb ideig börtönbe került, majd három éven át rendőri felügyelet alatt állt. A második világháború végén a szovjet hadseregben harcolt. 1945 után számos marxista szellemű publikációja jelent meg magyar és külföldi lapokban; ezek mellett több önálló kötettel is jelentkezett.

Munkái

1. A svábok bejövetele (1946)

2. Régi magyar világjárók (Borsody-Bevilaqua Bélával közösen, 1954)

3. A nagyvilág magyar vándorai (1955)

4. Hamis tanúk és taláros bűnösök (1955)

5. Magyarok a cári Oroszországban (1955)

Források

• (cím?).  
• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. 3–4. o. ISBN 963-05-2500-3